Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-30 / 26. szám

háziasszonyok двс-je Itt a befőzés ideje A befőzéshez mindig frissen szedett, egészséges, érett, de kemény gyümölcsöt válogatunk. A gyümölcsöt tartósítás előtt kiválogatjuk, csurgó víz alatt ala­posan megmossuk és megszikkasztjuk. Ha nagyobb szemű gyümölcsöt — kör­tét, almát, birsalmát — tartósítunk, meghámozzuk, negyedekre szeleteljük, a magházat kivágjuk, és hogy ne bar­­nuljon, ecetes, citromos, vagy citrom­savas vízbe áztatjuk. A magvas gyü­mölcsöt — barack, őszibarack, ringló — ha kisebb szemű, egészben befőzhet­jük, ha nagyobb, félbe vágjuk, és a magot kiszedjük. A gyümölcs héját könnyen lehúzhatjuk, ha egy-két percre forró vízbe dobjuk, gyorsan kiszedjük és lehámozzuk. Ha késsel hámozzuk, okvetlenül rozsdamentes kést használ­junk. A tartósítás leggyakoribb módja, ha a gyümölcsöt cukorszörppel felöntjük, amelyet előzőleg kis ideig lassan for­ralunk. A forralás közben keletkező ha­bot tiszta kanállal óvatosan leszedjük a szirup tetejéről. Az üvegeket megrak­juk gyümölccsel és a kihűlt lével fel­öntjük. Zamatos gyümölcsnél az üveg feléig, keményhúsú gyümölcsnél az üveg nyakától 2 cm-nyire. Az egyes gyümölcsfajták sterilizálási időtartamát pontosan tartsuk be a re­cept szerint. Ha nincsen hőmérővel el­látott befőző fazekunk, nyugodtan steri­lizálhatunk egy nagyobb közönséges fazékban is. Az ilyen fazékba lyukakkal ellátott betétet helyezünk és erre rakjuk a gyümölccsel teli üvegeket, és szorosan lefedjük. Feltesszük forrni, figyeljük meg a forrás kezdetét és a forrástól számítva annyi ideig gőzöljük, amennyit a leírás feltüntet. A víz az edényben az üvegek háromnegyedrészéig érjen, az apró sze­mű, zamatos gyümölcsöket elég, ha gőzben sterilizáljuk, tehát csak annyi vizet öntünk a fazékba, amennyi a lyu­kacsos betétet ellepi. Sterilizás után, ha az üvegek már teljesen kihűltek, nézzük meg, hogy az üvegfedő légmentesen zár-e. Ha a fedő megmozdul, cseréljük ki a gumikarikákat és újból gőzöljük. A második sterilizálásnál a vizet hirte­len forraljuk fel, és a fazekat azonnal vegyük le a tűzről, mert hosszas főzés után a gyümölcs elveszti színét és for­máját. Ha az üveg másodszor is kinyí­lik, többet ne próbálkozzunk, inkább fogyasszuk el azonnal. Gyümölcs tartósítására patentzáras bádogfedelű vagy acélrugós üvegeket használjunk. A savanyúságot közönsé­ges üvegekben rakjuk el és celofánnal vagy pergamenpapírral kötjük le. Az üvegeket, fedőket, gumikat használat előtt különös gonddal megmossuk és forró vízzel öblítjük, az üvegeket, nem töröljük ki. Ha a tartósításnál nem ügye­lünk következetesen a tisztaságra, az üvegekben a gyümölcs megromlik. Kár­ba vész a fáradságunk. Igen fontos a tartósított gyümölcs helyes tárolása is. Sötét, hűvös, szellős és száraz helyen biztosabban eláll a befőtt, mint a napos meleg helyiségben, mert a napsugarak ártanak a befőttnek. •ы •ч s* Ф О c e 0 «» M 3 w kO .5 1 V<1> Ф A kézimunkát általában használati tárgyakon alkalmazzuk. A művészi elgondolás kifejezésre juthat maguknak a tárgyaknak a megformálásában, például abban a formában, amilyenre egy térítőt, párnát kiszabunk, de megnyilvánulhat abban is, ahogy a különböző díszítőelemeket a tárgy felületén elhelyezzük. A kézimunka felületét különféleképpen díszíthetjük. Betölthetjük az egész felületet, díszíthetünk egy meghatározott részt, a minta lehet szétszórt, de összefüggő is. A rendesen, ízlésesen megterített asztal növeli az étvágyat és jó hangulatot teremt. Ha délutáni teára vagy feketére fogadunk vendégeket, szintén korszerűen terítünk. Igen mutatós a képen látható apró kockás levélmintás uzsonnateritő, amit saját magunk — különösen ha endlizőgép áll rendelkezésünkre — kevés fáradsággal elké­szíthetünk. A terítő közepe egyszínű zöld vászon (azonos a kockák színével). Ebbó! az anyagból a kockás felületre egy kb. 30 cm széles sávot fércelünk a középső rész körül. Erre az anyagra rárajzoljuk a leveleket és endlizőgéppel körülvarrjuk. Beendliz­­zük a levél ereit'és a szárait is. Utána finom, kis ollóval az endli mellett levágjuk a fölösleges anyagot óvatosan, hogy a térítőt be ne vágjuk. Hasonlóképpen egy-egy levélkét endlizünk a szalvéta sarkába is. Karfiol az étlapon Karfiol-krémleves. A megtisztított, megmosott karfiolt sós vízben megfőzzük. Tejfölből, lisztből habarást készítünk, fel­eresztjük hús- vagy csontlével és néhány kanál tejszínt vagy nyers tejet adunk hozzá. Belekeverjük az aprő rózsáira szétszedett karfiolt, megsózzuk, egyszer felforraljuk, azután ráöntjük a levesestálba dió­­nyi vajjal elkevert 1—2 tojássár­gájára. Sült karfiol. A karfiolt sós vízben megfőzzük. Szitán lecsöpögtetjük róla a vizet, vigyázva, hogy a karfiol szét ne essen. Tűzálló edénybe tesszük, vajból, lisztből és abból a léből, amelyben főtt, sűrű mártást készí­tünk. Ezzel leöntjük a karfiolt úgy, hogy egészen ellepje. A tetejét meghintjük vajon pirított zsemle­­morzsával és reszelt sajttal. Vajat Is bőségesen teszünk a tetejére és forró sütőben aranysárgára sütjük. Karfiol sonkával töltve. Egy kiló karfiolt sós vízben meg­főzünk, szétszedjük és a rózsákat lefelé fordítva, tűzálló edénybe rakjuk. Bőven megszórjuk vagdalt sonkával és vajdarabkákkal. Fél li­ter sűrű tejfelt kevés liszttel beha­barunk, 2 tojássárgájával és ke­ményre vert habjával jól elkever­jük és a karfiolra öntjük. Lassú tűznél 15 percig sütjük. Paradicsomos karfiol Egy szép, nagy karfiolt öt percre hideg vízbe teszünk, onnan kivéve néhány percig forró sós vízben főzzük. Azután másik edénybe tesszük, levéből hozzáöntünk any­­nylt, hogy egy ujjnyira legyen az edény alján és beleteszünk 5 dkg vajat. Letakarjuk és puhára párol­juk. Vajból, a karfiol levéből és friss vagy konzerv paradicsompü­réből mártást készítünk és ezzel leöntve tálaljuk a karfiolt. Karfiol majonézzel. A karfiolt sós vízben megfőzzük. Kisebb darabokra tördeljük és ere­deti alakja szerint összerakjuk a tálon. Majonézzel vagy tartármár­­tással öntjük le. Karfiol velővel. A karfiolt sós vízben megfőzzük, vajas rántást készítünk, felereszt­jük tejjel, belehabarunk 3—4 to­jássárgát, 15 dkg sonkát apróra vágva és 1 db megtisztított velőt. Végül sűrű tejfölt. A megfőtt kar­fiolt vajjal kikent tűzálló edénybe tesszük, az elkészített mártást kö­réje öntjük úgy, hogy a lazán szét­nyitott rózsák közé folyjon. Meg­hintjük reszelt sajttal és a sütőben lassú tűznél 3/4 óráig sütjük. Karfiolom felfújt. Fél kilónyi karfiolt megtisztítunk leveleitől, megmossuk és sós víz­ben megfőzzük. Kivesszük a vízből és kihűtjük. Négy tojássárgát 4 dkg vajjal habosra keverünk, hoz­záadunk 8 dkg lisztet és belekever­jük a rózsáira szétszedett karfiolt. Közben 10 dkg gombát hagymán puhára párolunk, ha kihűlt, a kar­fiolhoz keverjük a tojások kemény­re vert habjával együtt. Megsóz­zuk. A pudingformát kizsírozzuk, meglisztezzük, beletesszük a masz­­szát és bemelegített sütőben 3/4 órát sütjük. Mártással tálaljuk. Hasznos tanácsok A rozsdafoltot könnyen eltávolíthatjuk, ha a megtámadott anyagra kevés citromot csepegtetünk és tiszta fehér rongyon keresztül átva­saljuk. A divatos fémgombok gyakran elvesztik fényüket. Ha meg akarjuk óvni az oxidálástól, vékony réteg színtelen körömlakot kenjünk a gomb felületére. Az autó és a gyerekkocsi krómozott részeit időnként kenjük át gli­cerinnel. Megóvjuk a rozsdásodástól. Az elszakadt gyöngysort tű nélkül is könnyen felfűzhetjük, ha a cérna végét körömlakba mártjulr. Az ablakon, autó üvegén, tükrön vagy a szemüvegen nem ül meg a vízpára, ha szivaccsal kevés folyékony sampont kenünk rá. Utána az üveget kifényesítjük. A parkettről a zsírfoltot benzinnel vegyitett krétaporral távolíthatjuk el. Ha megszáradt, dörzsöljük le a parkettról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom