Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-06-30 / 26. szám
Eva Pllarová, az abszolút győztes Jh Ш Ш Mim/ ' v -'л, . . Négy napon keresztül — június 14—17-ig — Bratislava! a könnyűzene múzsája uralta. A második Nemzetközi Táncdal-fesztivál hangulata volt ez. Az első három napon a Ura 67-ért vetélkedtek a hazai dalszerzők, és az énekesek. A bratlslaval Lira 67 győztese B. Ondráöek—J. Schneider „Requiem" című dala lett, melyet Éva Pllarová adott elő. A második dijat ugyancsak B. Ondráöek— J. Schneider kapta a „Don, diri, dón" című dalukkal, melyet Waldemar Matuáka énekelt. A harmadik helyezést j. Brabec—j. Aplt dala, a „Hagyd azt a szerelmet aludni" érte el. Előadták: Marta Kubiüová és Waldemar MatuSka. De ezen a három napon nemcsak hazai versenyzők szerepeltek, hanem kimagasló külföldi énekesek és együttesek is. Az Intervlzlú Aranykulcsáért folyó versenyt az utolsó napra tűzték ki. Részt vettek: az NDK, Románia, jugoszlávia, Magyarország, Finnország, Bulgária, Csehszlovákia, a Szovjetunió és Lengyelország. A hazai közönség örömére az Aranykulcs Itthon maradt. Éva Pllarová előadásában a „Requiem" című dal nyerte el. Az Ezüstkulcsot Jugoszlávia szerezte meg a „Bnkeiszkal éjszaka" cimü dallal, melyet Vice Vukov adott elő és végül a harmadik, a Bronzkulcs tulajdonosa Finnország lett, „Nem tudlak elfelejteni" című dallal. Lalla Kin nunnen vette át tehát a zsűri tagjaitúl az utolsó kitüntetést. Említést érdemel még Dolna Badea román énekesnő, aki „Az eső és mi" című dal előadásáért külön elismerést kapott. Inge Brück kockavetés közben Amit a televízióban nem láthattunk és nem hallhattunk Brattslavában a Kultúra és pihenés parkfában bábeli zűrzavar uralkodott. A bejáratot elrekesztették az autogramhafszolűk éppúgy, mint a Carlton és a Devín szállónál. Egy sereg rendőrt kellett mozgósítani, hogy a tömeg ne zavarja meg a próbákat. De ez sem segített, mert a furfangos énekesimádók mégis bejutottak. Szegény Nancy Holloway, a Franciaországban élő amerikai énekesnő menekülni próbált, de sajnos nem sikerült, elesett a lépcsőn. Aztán átadva magát a sorsnak, „ölalá“-t kiáltott és a lépcsőn elterülve, de azért mosolyogva írogatta alá fényképeit. A televízió volt a nagyterem ura. Jaromír VaSta rendező hihetetlen nyugalommal, mikrofonnal a kezében adta utasításait. Reggeltől majdnem az előadás kezdetéig állandóan próbáltak. Újból és útból megismételték a felvételeket, mert mindennek „stimmelni" kellett. A sajtóközpont az interjúk és a konferenciák színhelye volt. Naponta három-négy sajtókonferenciát tartottak. A rádió és a TV még külön felvételeket készített itt külföldi énekesekkel. Sandle Shaw és menedzsere interjú közben A fotóriporterek első áldozata Bili Ramsey amerikai énekes lett. 0 okoz ta az első bonyodalmat avval, hogy szakállt mert növeszteni. A sajtó és a plakátok szakáll nélkül hirdették és alig hiszem, hogy valaki ráismert volna ebben a formában. Tehát gyorsan le kellett fényképezni és ahol még lehetett, kicserélni a fényképét. A Svájcban élő Btll Ramseay a nyit gáti énekesek élgárdájához tartozik, legszívesebben jazz-t és blues-t énekel. Ahogyan 6 vallja, közönsége a 16—17 év közötti korosztály. De nemcsak énekel, hanem kitűnő színész is. Nálunk az „Old Shatterhand“ című filmből ismerheti a közönség, melyben egy komikus figurát alakít. Színészi tehetsége éneklés közben ts megnyilvánul s nemcsak hallgatni, hanem látni is élvezet. — Sokat olvastam Nyugat-Német országban erről a fesztiválról és nagyon szívesen jöttem Ide, — mondta Inge Brück, az 1966-os Rio de Janetró-t fesztivál első díjnyertese. — Tudtam, hogy idén Bécsben az Eurovízíó-versenyben nem nyerek dl jat, — folytatta tovább, — mert már előre megírták az újságok. „Annuska“ című dalával nálunk
