Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-06-16 / 24. szám
BABITS Ml HÁLY Éva рк Értéke: SALAMON KIRÁLY Szép vagy, ó, szerelmesem, szépl Lábadat saru díszíti, ritka drága gyöngyű; tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű Lábadszára, mint aranyszin fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány; a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezökön legelő két bárány. Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze, hasad mint a zafírokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése. szerelmem, gyere mentünk о mezőre, illatoznak künn g mqndragotok, I M («m|ä ic viffldnik e ifi Vi w» a gyümölcshöz© Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag; karod ámbraszin pereccel, két kezed nehéz gyűrűkkel aranyosan gazdag Bal kezed a fejem alatt, jobb kezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes; nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez. Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről ínyed édességes; fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes. Halántékod mint a sürü selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát; szemed mint a kék halastó: arcod ékességeinek ki mondhatja számát? Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra, mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős i mint nagy vizeknek sodra.
