Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-16 / 24. szám

A С I P ff О G У лг А R В А N Viera Rondzyková, íelsőrész-készftö Foto: СТК A két ötemeletes gyárépületben 23 műhely van. A harmadikban van az ügykezelés, valamint az üzemi kony­ha. Külön tanonciskolája van az üzemnek, amelyben 250 tanuló sajá­títja el a cipőkészítés tudományát. Nagy százalékuk lány. — Nagyon ráfizetünk a lányokra, mondja Viera Karabová, az üzem egyik gyártásvezetője. — Miután kita­nulják a mesterséget, dolgoznak egy pár hónapot, esetleg évet, azután férj­hez mennek, mi meg gondoskodhatunk utánpótlásról. — A gyár munkavállalóinak túlnyo­mó része nem szakképzett. A munka mégis simán és szakadatlanul folyik. Húszezer pár cipő készül naponta. Hetven százalékát kivitelre gyártják, Nyugat-Németország és a Szovjetunió részére. A húsz műhely húsz típusú cipőt készít. Előkészítő részlegén 100 különböző gép szeli, hasítja a krupont, a bőrt, műanyagot. Itt szabják a cipő alsó részeit, azaz a talpat és sarkot. Itt formálják meg őrölt bőrből és ra­gacsból a cipő kérgét. Ügyszólván minden műszakon más a cipő mérete és fazonja. Minden egyes gépnél egy férfi dolgozik. Normájuk különböző. Az egyiknek 1000, a másiknak 1200 cipőalsórészt kell felszabnia gépén. Ezt az anyag minőségétől teszik füg­gővé. Nem mindegy, hogy kemény, vastag bőrt szabnak, vagy kézhez si­muló, engedékeny szattyánt. Az elő­készítő részleg után következik a fel­dolgozó, ahol a cipő alsó részét ra­gasztják, varrják. Ezen a részlegen mindössze 35 asszony dolgozik. Mária Baranová három éve jár be naponta Milnóból. Egy műszak alatt 950—1050 cipőaljat ragaszt. Havi bruttó fizetése 1200—1300 korona között váltakozik. A gyár harmadik részlegén készítik a cipőfelsőrészt. Számtalan fiatal asz­­szony, leány hajlik munkája fölé. Itt csak elejtve látható férfimunkaerő. Az egyik lány virágmintát lyukaszt a fehér bőrre, a másik körülvarrja ugyanazt a mintát. Jaj, ha egy öltés görbére, sikerüli A mesternő visszaad­ja. A fejtés, újravarrás időt vesz igénybe. Az idő pénzt jelent, a tervet pedig teljesítem kell. Az üzem és a munkavállaló egyaránt megszenvedné a lemaradást. A gyár egyik épületének utolsó emeletén, az irodahelyiségben egy asszony és egy férfi ül. Viera Karabo­vá és Mikuláé Cafka gyártásvezetők. Mind a ketten Partizánskéból kerültek Bártfára, 1959-ben. Az anyaüzem azért küldte ki őket, hogy mint szakképzett mesterek tanítsák be az itteni munká­sokat. Mind a ketten elvégezték a gu­mifeldolgozó szakiskolát, ami a mos­tani .ipariskola színvonalának felel meg. 1953 óta mesterként dolgozik mind a kettő. — Nem kísértenek a régi álmok? — Már nem, — felelik egyönte­tűen. — Szeretjük hivatásunkat, mun­kánk, mesterségünk egészen belénk­­idegződött. Egy gyártásvezető keze alatt nyolc mester dolgozik. Egy mester 45 mun­kást vezet. Tehát egy-egy gyártásveze­tő 368 emberért felelős. Karabová Vie­ra 1964-ben a Közellátási Minisztérium kitüntetésében részesült. A férje, a gyár egyik mestere. Gyermekkoromban többször gon­dolkodóba ejtett, mit jelenthetnek a cipőbe, rendszerint arany színnel nyomtatott számok, betűk. Most végre, itt a cipőgyárban, megtudom. Egy ci­pő száma pl.: В 5235 — 7221 — 149 — 24 Vz F. А В betű a város kezdőbetű­jét, azaz Bardejovot jelenti. A közvet­lenül utána következő szám a műhely számút, a 7221 pedig a terv számát. A 7-es az 1967-es évet jelzi, az első kettes a második negyedévet, a máso­dik kettes a negyedév második hónap­ját, az 1-es a napot, azaz a hónap el­ső napját jelenti. Az utolsó előtti szám az úgynevezett „reka“, a műhely szám­mal ellátott polcát jelenti, az utolsó szám a cipő száma, az utolsó betű a lábfej szélességét jelzi. A „reka“ szá­ma azért fontos, hogy reklamáció esetén visszaadhassák a felelős mes­ternek. MOYZES ILONA tülete is, amit úgy is nevezhetnénk, hogy önzés, kíméletlenség, tapintatlanság, tör­­tetés, embertársaink semmibevétele. Mert kérem tisztelettel, mindnyájan egy hatalmas autóbuszban utazunk és én nem szeretem azokat az utasokat, akik két könyökkel, mindent és mindenkit letipor­va, igyekeznek az ülőhelyek felé, lehetőleg az ablakhoz, hogy kényelmesen gyönyör­ködhessenek, míg a többiek állnak, tánto­rognak! Mert nem szeretem, hogy egyesek a kényelmes üléseken pihenve még az ablakot is kinyitják, hogy arcukat simo­gassa a finom szellő, míg a többiek a kocsi közepén törülgetik a hőségtől verej­tékező Üstökűket. De különösen azt nem szeretem, ha ezeket az üléseket azokkal foglaltatjuk el, akiknek még idejük sem volt elfáradni. Nem szeretem az anyai szeretet túlzásait, ha azok a közösség érdekeit sértik. Mert higgyék el nekem kedves olvasóim, hogy ezek a velünk utazó öreg szülék, ráncos arcú férfiak nagyon sokat utaztak már abban az időben is, amikor a nagy hatal­mas autóbuszon még állóhelyet sem kap­tak, hanem nekik kellett a jármüvet is tol­ni. Nem árt, ha az a fiatal egy kissé rázós úton jut el a célig, nem árt, ha meg­tanulja tűrni a kényelmetlenséget, a hő­séget! Nem árt, ha azok ülnek le a kényel­mes ülésekre, akik már elfáradtak, akik már gyengébbek, akik már nehezebben .bírják a döccenőket! Nagyon jól tudom, hogy annak a gyer­meknek is joga van az ülőhelyhez, mert az is utas. De ismét az íratlan sza­bályokra hivatkozom, az emberi szolida­ritás törvényeit idézem, amely kötelező erejű akkor is, ha nem található meg sem a polgári, sem a büntetőjogi törvénycikkek gyűjteményében. Ne arra biztassuk a jövő emberét, hogy foglalja el a helyet minden áron, vad rohanssal megelőzve az öregeket, a fárad­takat, a munkában-életben megrokkanta­­kat, hanem arra, hogy emberhez — szo­cialista emberhez — méltó módon visel­kedjenek még akkor is, ha ez által állva kénytelenek utazni! Ne törtetésre, kíméletlenségre tanítsuk gyermekeinket kedves édesanyák, hanem arra, hogy embertársaik érdekeit méltá­nyolva igyekezzenek céljukat elérni. Meg aztán azt is helyesnek tartom, ha a jövendő emberek egy kicsit elfáradnak, egy kicsit izzadnak, ha megtanulják, hogy vannak nehéz útszakaszok, amikor az ember majdnem elvágódik, amikor minden erejére szükség van, hogy megőrizze egyen­súlyát. Nem árt, ha a gyermek erősödik, megtanul tűrni, mert adódhat életében olyan helyzet, olyan időszak, amikor nem is autóbuszon, hanem gyalog kell sziklá­kon és sivatagokon át eljutni a célhoz! De nem utolsósorban: akit már gyermek­korában arra tanítunk, hogy foglalja el az öregek előtt a helyet, az nemsokára nyugodtan nézi a kényelmes ülésről a ko­csiban tántorgó szüleit is. Péterfi Gyula Vidéki BMP Miié büszkék a deméndiek? Aki azt hiszi, hogy a dohányukra, téved. Igaz, hogy azért is kaptak már elég dicséretet, hogy jó minőségű ciga­rettába valót termesztenek, de — ért­hető — a kertészetben dolgozó asszo­nyok a fűszerpaprikát mégiscsak szí­vesebben emlegetik. (Persze, ehhez ők értenek jobban!) A deméndi szövetkezet az idén új elnökkel és fiatal kertésszel, a katonai szolgálatból hazatért Kajasz Antallal kezdte a tavaszi munkálatokat. Har­minc nődolgozó kezén, szorgalmán mú­lik a dohány- és a fűszerpaprika ter­mesztési eredménye. A melegágy körül szorgos munka folyik, s talán még so­ha nem dolgoztak ilyen odaadással, figyelemmel, mint most. Hogy miért? Az új irányítás megköveteli a jó mi­nőségű terményeket, tehát nem elég csak a mennyiséggel törődni. Azt akar­ják, első osztályú legyen a fűszer­paprikájuk — no meg a dohány is. (Belányi János) Jó munkalehetőség A víthovicei Klement Gottwald Vas­mű hazánk legnagyobb vasműi közé tartozik. A VÉKG jól működő gyárai­ban sok fiatal munkaerőre van szük­ség. A feltételek igen kedvezőek. A kereseti lehetőség brigádosoknak átlag 1700 — 2009 korona. A brigádosok ke­resetükön kívül távolsági pénzre is igényi tarthatnak. A gyárnak több tanonciskolája is van, ahol a kilencéves iskolát elvégzett fiatalok vasöntő, lakatos, hengerező, kőműves és esztergályos szakmát sze­rezhetnek. A tanonciskolába jelentkező lányokat és fiúkat szépen berendezett, modern internátusok várják. A VZKG megkönnyíti fiataljaink problémáit és szívesen várja a magyar és szlovák fiatalokat a hraburkai tanonciskolába. Érdeklődni lehet a következő címen: V2KG — Osobné oddelenie — Ostra­­va-Vítkovice, Kottkova ulica. (Bacskárdyné-Gelniczky Erzsébet) Jövedelmező negyedév A kmeiovcei szövetkezet első negyed­évi tervében 27 ezer liter tej eladása szerepelt. A fejők érdeme, de főleg Hraskó Mária és Stevko Margit kiváló teljesítményének köszönhető, hogy az előírt mennyiséget hatezer literrel túl­szárnyalták. A baromfitenyésztésben is jól jöve­delmezett az első negyedév. 1500 tojás helyett sikerült 38 000 darabot eladni. Az itt dolgozó szocialista munkabrigád tagja'-: Besina Ilona, Barcik Ilona, Harmady Erzsébet, Halabuk Mária és Pastierovic Hermina lelkiismeretes munkája meghozta a gyümölcsét. 'Belányi János, Deménd) A <y e8e8‘ nőszövetség tagjai hasznos nevelőmunkát fejtenek ki a falu asszonyai között. Felvételünkön ezeket az asszonyokat láthatjuk. Belányi felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom