Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-13 / 2. szám

ÉG SOKAT HALLUNK RÓLA

helyére, és énekpróbára jelentkezik. Meghallgatták és azonnal jelvették. Rövidesen szólistává léptették elő.

Ez 1963-ban volt. Azóta Kató állandó szólistája a jó nevű együttesnek, amellyel — méltán mondhatjuk — bejárta csaknem a jél világot. 1964 februárjában öt hétre, majd júniusában hét hétre utazott ki a Sfuk-kal Franciaországba. Már az elsó franciaországi vendégszereplésükkor Is hatalmas stkert arattak, s ebben nagy része volt Katónak Is, hisz a lapok egyhangúan ót emelték ki minden vendégszereplésnél. Nem véletlen hát, hogy amikor az együttest másodszor ts meghívták Franciaországba, a meghívásban határozottan hangsúlyozták, hogy a szólistát ne változtassák".,.

A két francia út között Münchenben tv klsftlmet készítettek az együttesről, amelyen 0 is énekel egy szóló számot, egy szlovák népdalt.

Tavaly pályájának egyik nagyon szép állomásához érkezett. Volt hazájába, a Szovjetunióba ment vendégszerepelni a Stuk-kal. Moszkvában, lenlngrádban, Rigában, Lembergben és Ungváron kollégák, barátok és jólsmerósök fogadták a legnagyobb szeretettel, a viszontlátás megható örömével. Ez a turné egy egész életre szóló kedves emléke marad.

Közben állandóan tanul, hisz Itt stncs megállás. Zeneelméleti Ismereteit gyarapítja, új szövegeket tanul be, mtndtg azon a nyelven, amilyen országba vendégszerepelni mennek. Így például Franciaországban ts az általa előadott régi francia sanzonnak volt a legnagyobb sikere, ami érthető Is. A szovjetunióbeit vendégszereplés után kínai út várt rá, be kellett tanulnia egy kínai szólószámot ts.

De jött az újabb nagy vizsga; hathónapos vendégszereplés a rohanó tempójú Amertkat Egyesült Államokban, abban az országban, ahol a bustness nem sok Időt hagy a művészetek élvezésére. A népművészet azonban Itt ts tiszta csermelyként hallatja hangját, a Sfuk, s vele együtt Kató sikere hangversenyről hangversenyre nőtt. A lapok öles betűkkel kiáltották világgá nevét, az impresszáriók egymáson túllicitálva kínálták neki a csábítóbbnál csábítóbb szerződéseket, de Kató csak mosolygott rajtuk, s ezzel a lehető leghatásosabban hűtötte le a művészet nagykereskedőit.

Most, amikor azt kérdezem tőle, nem gondolt arra, hogy Amerikában vagyont szerezhetett volna hangjával, s nem tngott-e meg valamelyik ajánlatnál? — a legtermészetesebb hangon válaszolja;

— Sosem tudnék Amerikában élni...

Hát Igen, neki már Csehszlovákia a hazája, s most már igazi hazája, hisz állampolgárságot kért és ka pott. Ma már a szlovák folklórt ts magáénak vallja, habár a legnagyobb örömmel magyar dalokat énekel.

Még Kató előtt áll életpályájának a java. De 0 a további sikert sem várja tétlenül. Sokat és a rá jellemző kitartással tanul Anna HruSovská tanárnőnél, a Szlovák Nemzett Színház szólistájánál.

Petéch Józsefné

Borsabányal Kató, művésznevén Katarina Kamtlová, azok közé a művészek közé tartozik, akik tudatosan készülnek művészt pályára. Nála a tehetség szorgalommal és olyan kitartással párosul, mely ha fokozatosan Is, de biztos felfelé ívelést biztosít számára az énekművészeiben.

1958-ban végezte el az Ungvári Zeneművészen Szakiskolát, és mindjárt tagja lett a Szovjetunió egyik legjobb művészegyüttesének, a Kárpátontúll Érdemes Népi Énekkarnak. Tehetségére, készségére és szorgalmára hamarosan felfigyeltek, Amikor az együttes egy néhány hónapos oroszországi turné után visszatért Ungvárra, és új programmal készült magyarországi vendégszereplésre, Katót szólistává léptették elő, Kristálytiszta hangja, ízes magyarsága osztatlan stkert aratott Magyarországon. Ez a siker nem maradt el a hatalmas Szovjetunió legtávolabbi falvaiban és városaiban sem, amtkor sajátos, érdekes csengésű kárpátaljai ruszin és hucul népdalokat szólaltat meg.

Egy Időre azonban szakítania kellett a fellépésekkel. Áttelepült Csehszlováklába, Nagykaposon élő tdős édesanyjához, s mivel szlovákul nem tud, kénytelen volt más állást vállalni. A nagykaposl zeneiskolában helyezkedett el. Az éneklést azonban nem tudta és nem ts akarta abbahagyni. Szabad Idejében nagy örömmel járta Kelet-Szlovákia magyar lakta vidékét a magyar tanítók népi zenekarával. Ezekre a fellépéseire most Is szívmelengető érzéssel emlékszik vissza, hisz mint „műkedvelő“ művészt Is teljesen szívébe zárta a közönség.

De hát, akt egyszer rivaldafényhez szokott, s érzi, hogy itt tud a legteljesebben kibontakozni, az már csak kényszer folytán tud otthonülő lenni. Három év alatt jól megtanul szlovákul.

Es akkor Nagykaposon a Síuk fellépését hirdették. Persze, Kató ts elment a hangversenyre, de, mint О mondja, valahogy úgy érezte magát, mint amikor hóhért akasztanak; ott ült a közönség soraiban, s közben képzeletben együtt énekelt a fellépőkkel.

Ez a hangverseny döntésre késztette. Elhatározta, hogy Oroszvárra megy, a STuk állandó tartózkodási