Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-07 / 14. szám
GYERMEKbK22L Kedves Édesapa! Tanácsért fordult hozzánk■ ön, egy kisvárosban élő széthulló család egyik szenvedő alanya. Fél éve külön él a feleségétől, nagyobbik kislánya önnél van. Ragaszkodik a gyerekhez, és az sem akar hallani arról, hogy visszamenjen az édesanyjához. Kérdezi, mit tegyen? A bírósági gyakorlat szerint ugyanis ha mindkét szülő egyformán jól gondját viseli a gyermekeknek, abban az esetben is az anyát részesítik előnyben. Ezért döntött tehát a bíróság úgy az Önök esetében is, hogy a két kislány az édesanyával maradjon, — Én nem hiszem, de tudom, hogy anyuka nem szeret — mondta 12 éves kislánya kérdésemre, miért hiszi, hogy anyukája nem szereti. Sajnálattal néztem koraérett kis arcát. Látszott, nem először mondja azt, amit mond. Vajon mi adta a kislány szájába ezeket a szavakat? Mik az előzmények? Melyikük hibás azért, hogy a 12 éves lányka ilyen meggyőződéssel vallja: — Nem szeret az édesanyám, nem akarok visszamenni hozzá! — És igy folytatta: — Marikát, a testvéremet szereti csak. Nekem már 9 éves koromban sokat kellett dolgoznom. Fel kellett mosnom a szobát, konyhát. Néha Mari helyett is felmostam. Elvégeztem a munkát, mert ő két évvel fiatalabb nálam, szeret játszani. ön hallgatta kislánya panaszát és kiegészítette szavait. — Az is baj, hogy a feleségem betegesen féltékeny. Ha hazamentem a munkából, fáradtan, ebéd helyett ütésekkel fogadott, faggatott, hogy kinél voltam. Vége-hossza nem volt a gyanúsításoknak, veszekedéseknek és mindez a gyerekek előtt. Az is nagy baj, hogy ő munkának csak azt tartja, amit a ház, az állatok körül végez az ember. Régimódi gondolkodású emberek ők. Azelőtt gazdálkodtak. Az apósoméknak szőlőjük van. Hiszen segítettem én mindenben. Szép villát is építettünk a szőlőhegyen. De engem más is érdekel. Esténként zenekarban játszottam. Az is baj volt. Meg festegetek is. Ezt mind én festettem — mutatta a falon függő képeket. Azt is elmondta, hogy tovább képezi magát. Kiállítása is lesz. Panaszkodott, hogy nem értették meg. Együtt laktak A GYERMEK ÉS A VERS A gyermek helyes irányú esztétikai nevelését már a legifjabb korban kell kezdeni. Talán a költészet iránti szeretetre való nevelés az a terület, ahol ez legkönnyebben megvalósítható. Már a 2 — 5 éves gyermeknél megkezdhetjük a ritmus iránti érzék fejlesztésével. Ez az érzék a beszélőképességgel egyidejűleg jelentkezik. Gyakran megfigyelhető, hogy a gyermek még alig kezd beszélni, de már érzékeli a ritmust; eleinte értelmetlen, rímelő szavakat kezd gagyogni. Ebben a korban már megismertethetjük rövid, 2—4 soros versekkel, mondókákkal, (elsősorban a népi hagyomány gyűjteményeiből), melyek azonkívül, hogy szórakoztatják, a beszédtechnika elsajátítását is elősegitík. Egy rímelő szöveg segítségével megfelelő rajzokkal kiegészítve, a gyermek könnyebben észben tartja a nehezebb, körülményesebb szavakat. Ilyenkor már a versecskék tartalmát is megértik; könnyebben agyukba vésődnek olyan fogalmak, amelyek életükben előfordulnak (a tisztaság, a rendszeretet stb.). Óvodás korától kezdve jól meg kell válogatnunk a gyermek képes és verses könyveit. Az 5—7 éves gyermek figyelmét már a művészet egyes elemeire is felhívhatjuk, például elvont fogalmakra. Könnyen megfigyelhető, hogy a versekben előforduló szép kifejezések mennyire bővítik a gyermek szókincsét. Ennek a kornak jellemzője, hogy mindent megelevenedve, mozgásban képes látni, még az élettelen tárgyakat is. A versek gazdagítják a gyermek fantáziáját. Az 5—6 éves gyermek felfedezi a tárgyak és fogalmak közötti összefüggéseket, tudatosítja környezetének szépségeit és csodáit, melyek a kevésbé érzékeny ember számára örökre észrevétlenek maradnak. Időközönként a betanult verseket el is kell szavaltatni. A kis, családi ünnepségek légköre, vagy a téli esték meghittebbek a közös felolvasásokkal, vagy a gyermek szavaltatásával. (Azonban itt is be kell tartani a mértéket, nehogy a gyermek vég nélküli szavaltatásával visszaéljünk a látogatók türelmével! Barátaink unatkozni fognak, a gyermekek pedig beképzeltekké válnak.) Az a gyermek, aki megbarátkozott a költeményekkel, később könnyebben megtanulja megérteni a stilisztikát, a költészetet és az irodalomtörténetet. Azonkívül, ami a legfontosabb, ez hozzásegít, hogy kulturáltabbá váljék és egész életre szóló erkölcsi javak birtokába juttatja. Az igazi költészet, a haladó szellemű versek már kicsi korától megtanítják hazája és népe szeretetére, jobbá, emberségesebbé teszik. Székely Erzsébet, a Kolozsvári Egyetem lektora az apósáékkal, sógornőjével. A nézeteltérések csak még jobban elmérgesitették a helyzetet. A pénz körül is veszekedések voltak. — De legfőképpen a beteges féltékenység a feleségem részéről — idézem a szavait. — Magam miatt még tűrtem volna, de akkor telt be a mérték, amikor a gyerek félelmében az anyja elöl az istállóba bújt a bika mögé. Ezt már mégse tűrhettem! Elmentünk a feleségemnek egy távoli özvegyasszony rokonához lakni. Nem sokkal később, hogy odamentünk, megbetegedtem és két hónapig kórházban voltam. A feleségem megkísérelte a HNB közvetítésével a kislányomat visszaszerezni, de a gyerek nem ment. Erre este az asszony botrányt rendezett. Társaságával — mert épperi a nevenapját ünnepelte — odajött hozzánk, be akart jutni, azt mondja, gratulálni akart a kislányomnak, mert ő is uqyanazt a nevet viseli. De szállásadónőnk nem engedte be. Ittas állapotban volt. az ablakokat verte és hangoskodtak. Ki kellett hivni a rendőrséget. Milyen véleménnyel leayen akkor a gyerek az édesanyjáról? Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, tisztán kell látnunk a helyzetet. Felkerestem tehát a feleségét is. Magammal vittem nagyobbik kislányukat is. Első bemutatkozásából, ahogyan fogadott, ráismertünk. — Nem megmondtam, hogy hozd rendbe a szobát, míg hazajövök? — korholta kisebbik, tízéves lányukat, aki perdült jobbra, fordult balra és hirtelen el rakosgatott. Csak annyi időt szakított maqának, hogy a boldoq mealepetéstől odafusson nővéréhez, és megcsókolja. Szlvbemarkoló jelenet vált, ahogy közben-közben odament rég nem látott testvéréhez és egymás után mutatta meg új játékait. Felesége, az ő állandó nyugtalanságával szünet nélkül tevékenykedett, azután mégis szakított egy kis időt és ö is elmondta panaszait. A féltékenység fő okként szerepelt. Eseteket hozott fel, apróságokat is, amelyeknek naay fontosságot tulajdonított, bizonyítékként könyvelt el és amelyek a kívülálló szemében valóban túlzásként hatnak. Azután naqyobbik kislányukra terelődött a szó. Feleséqe elsírta magát. Régebben milyen jó lányka volt és most milyen! Jogom van hozzá, én szültem! mondta. A kisebbet többször megvertem. A nagy akkor is a bika mögé bújt, ha bújócskát játszottak, mert ő nem félt. — A pénzkérdés miatt ő is panaszkodott. Közben nagyobbik kislányuk búcsúzni készült. Fel kellett szólítanom, hogy megcsókolja az édesanyját. Az anya szünet nélkül panaszkodott, szeméből peregtek a könnyek, miközben kislánya háromszor is megcsókolta. Érthetetlen volt számomra, miért nem vonja egy ösztönös anyai mozdulattal magához, miért nem viszonozza a csókjait? Kedves Édesapa! A segítségünket kérte. Nagyon szeretnénk ezt megtenni, hogy ez a kis család ne hulljon szét. Mert a sok-sok panasz mellett egy-egy elejtett megjegyzés mindkettőjük részéről elhangzott: „ha mégis összekerülnének". És én ebbe kapaszkodom bele. Kíséreljék meg még egyszer. Ha igazán szeretik a gyerekeiket, az ö kedvükért tegyék meg. Nekik szükségük van mindkettőjükre! Hozzanak áldozatot az ő érdekükben. Mindketten hibáztak. Egyikük feltételeket szab? Szabjon a másik is. Ajánljuk feleségének, kezeltesse magát, mert az ideges tünetek az Idegen szemében is nagyon nyilvánvalóak. Nagyon lényegesnek tartanám, hogy lakást változtassanak. Legjobb lenne más helyre költözniük, ahol nem ismerik magukat. Az elmondottakból az is kitűnt ugyanis, hogy a kis város lakói egyáltalán nem azon munkálkodtak, hogy családjuknak segítségére legyenek. Ellenkezőleg I Sokan meggondolatlan megjegyzéseikkel, illetéktelen beavatkozásukkal, pletykájukkal csak elmérgesitették önök között a helyzetet. A sok felelőtlen beszéd nemegyszer tett már tönkre családokat. Hiszszük, elvárhatják az illetékesektől is, hogy felelős posztjuk által megkívánt körültekintéssel segítenek elsimítani a maguk között levő ellentéteket. Az okos nagy lánykának pedig azt, üzenem, üljön össze egy nagy beszélgetésre az édesapjával és nézzen nagyon-nagyon mélyen a szivébe. Mást azt hiszem ö sem akarhat, minthogy kis családjuk békés otthonban együtt élhessen. Szívélyes üdvözlettel Anna h* Ul ö s 2 '3 ISI о-C Ö ■c Erős szálú, sűrű hajból szép ez a modern és nagyon praktikus hajviselet, amely a fület oldalt csaknem teljesen eltakarja w - ja m « * •JA SM JU ~ Q CJ * >»íl и “ I *EJ «3 Лз N > и *£<м « S3 й s a £ e 31 « \(И
