Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-04-07 / 14. szám

GYERMEKbK22L Kedves Édesapa! Tanácsért fordult hozzánk■ ön, egy kisvárosban élő széthulló család egyik szenvedő alanya. Fél éve külön él a feleségétől, nagyobbik kislánya önnél van. Ragaszkodik a gyerekhez, és az sem akar hallani arról, hogy vissza­menjen az édesanyjához. Kérdezi, mit tegyen? A bírósági gyakorlat szerint ugyanis ha mindkét szülő egyformán jól gondját viseli a gyermekeknek, abban az esetben is az anyát részesí­tik előnyben. Ezért döntött tehát a bíróság úgy az Önök esetében is, hogy a két kis­lány az édesanyával maradjon, — Én nem hiszem, de tudom, hogy anyuka nem szeret — mondta 12 éves kislánya kérdésemre, miért hiszi, hogy anyukája nem szereti. Sajnálattal néz­tem koraérett kis arcát. Látszott, nem először mondja azt, amit mond. Vajon mi adta a kislány szájába ezeket a szavakat? Mik az előzmények? Melyi­kük hibás azért, hogy a 12 éves lány­ka ilyen meggyőződéssel vallja: — Nem szeret az édesanyám, nem aka­rok visszamenni hozzá! — És igy foly­tatta: — Marikát, a testvéremet sze­reti csak. Nekem már 9 éves korom­ban sokat kellett dolgoznom. Fel kel­lett mosnom a szobát, konyhát. Néha Mari helyett is felmostam. Elvégeztem a munkát, mert ő két évvel fiatalabb nálam, szeret játszani. ön hallgatta kislánya panaszát és kiegészítette szavait. — Az is baj, hogy a feleségem be­tegesen féltékeny. Ha hazamentem a munkából, fáradtan, ebéd helyett ütésekkel fogadott, faggatott, hogy kinél voltam. Vége-hossza nem volt a gyanúsításoknak, veszekedéseknek és mindez a gyerekek előtt. Az is nagy baj, hogy ő munkának csak azt tart­ja, amit a ház, az állatok körül végez az ember. Régimódi gondolkodású emberek ők. Azelőtt gazdálkodtak. Az apósoméknak szőlőjük van. Hiszen segítettem én mindenben. Szép villát is építettünk a szőlőhegyen. De en­gem más is érdekel. Esténként zene­karban játszottam. Az is baj volt. Meg festegetek is. Ezt mind én festettem — mutatta a falon függő képeket. Azt is elmondta, hogy tovább képezi ma­gát. Kiállítása is lesz. Panaszkodott, hogy nem értették meg. Együtt laktak A GYERMEK ÉS A VERS A gyermek helyes irányú esztétikai nevelését már a legifjabb korban kell kezdeni. Talán a költészet iránti szeretetre való nevelés az a terület, ahol ez legkönnyebben megvalósítható. Már a 2 — 5 éves gyermeknél megkezdhetjük a ritmus iránti érzék fej­lesztésével. Ez az érzék a beszélőképességgel egyidejűleg jelentkezik. Gyakran megfigyelhető, hogy a gyermek még alig kezd beszélni, de már érzékeli a ritmust; eleinte értelmetlen, rímelő szavakat kezd gagyogni. Ebben a korban már megismertethetjük rövid, 2—4 soros versekkel, mondókákkal, (elsősorban a népi hagyomány gyűjteményeiből), melyek azonkívül, hogy szórakoztatják, a beszédtechnika elsajátítását is elősegitík. Egy rímelő szöveg segítségével megfelelő rajzokkal kiegészítve, a gyermek könnyebben észben tartja a nehe­zebb, körülményesebb szavakat. Ilyenkor már a versecskék tartalmát is megértik; könnyebben agyukba vésődnek olyan fogalmak, amelyek életükben előfordulnak (a tisztaság, a rendszeretet stb.). Óvodás korától kezdve jól meg kell válogatnunk a gyermek képes és verses könyveit. Az 5—7 éves gyermek figyelmét már a művészet egyes elemeire is fel­hívhatjuk, például elvont fogalmakra. Könnyen megfigyelhető, hogy a versekben előforduló szép kifejezések mennyire bővítik a gyermek szókincsét. Ennek a kornak jellemzője, hogy mindent megelevenedve, mozgásban képes látni, még az élettelen tárgyakat is. A versek gazdagítják a gyermek fantáziáját. Az 5—6 éves gyermek felfedezi a tárgyak és fogalmak közötti összefüggéseket, tudatosítja környezetének szépségeit és csodáit, melyek a kevésbé érzékeny ember számára örökre észre­vétlenek maradnak. Időközönként a betanult verseket el is kell szavaltatni. A kis, családi ünnepségek légköre, vagy a téli esték meghittebbek a közös felolvasásokkal, vagy a gyermek szavaltatásával. (Azonban itt is be kell tartani a mértéket, nehogy a gyermek vég nélküli szavaltatásával visszaéljünk a látogatók türel­mével! Barátaink unatkozni fognak, a gyermekek pedig beképzeltekké válnak.) Az a gyermek, aki megbarátkozott a költeményekkel, később könnyebben megtanulja megérteni a stilisztikát, a költészetet és az irodalomtörténetet. Azonkívül, ami a legfontosabb, ez hozzásegít, hogy kulturáltabbá váljék és egész életre szóló erkölcsi javak birtokába juttatja. Az igazi költészet, a haladó szellemű versek már kicsi korától megtanítják hazája és népe szeretetére, jobbá, emberségesebbé teszik. Székely Erzsébet, a Kolozsvári Egyetem lektora az apósáékkal, sógornőjével. A nézet­­eltérések csak még jobban elmérgesi­­tették a helyzetet. A pénz körül is ve­szekedések voltak. — De legfőképpen a beteges féltékenység a feleségem részéről — idézem a szavait. — Ma­gam miatt még tűrtem volna, de akkor telt be a mérték, amikor a gyerek félelmében az anyja elöl az istállóba bújt a bika mögé. Ezt már mégse tűr­hettem! Elmentünk a feleségemnek egy távoli özvegyasszony rokonához lakni. Nem sokkal később, hogy oda­mentünk, megbetegedtem és két hó­napig kórházban voltam. A feleségem megkísérelte a HNB közvetítésével a kislányomat visszaszerezni, de a gye­rek nem ment. Erre este az asszony botrányt rendezett. Társaságával — mert épperi a nevenapját ünnepelte — odajött hozzánk, be akart jutni, azt mondja, gratulálni akart a kislányom­nak, mert ő is uqyanazt a nevet vise­li. De szállásadónőnk nem engedte be. Ittas állapotban volt. az ablakokat verte és hangoskodtak. Ki kellett hivni a rendőrséget. Milyen véleménnyel leayen akkor a gyerek az édesanyjá­ról? Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, tisz­tán kell látnunk a helyzetet. Felkeres­tem tehát a feleségét is. Magammal vittem nagyobbik kislányukat is. Első bemutatkozásából, ahogyan fogadott, ráismertünk. — Nem meg­mondtam, hogy hozd rendbe a szobát, míg hazajövök? — korholta kisebbik, tízéves lányukat, aki perdült jobbra, fordult balra és hirtelen el rakosgatott. Csak annyi időt szakított maqának, hogy a boldoq mealepetéstől oda­fusson nővéréhez, és megcsókolja. Szlvbemarkoló jelenet vált, ahogy közben-közben odament rég nem lá­tott testvéréhez és egymás után mu­tatta meg új játékait. Felesége, az ő állandó nyugtalanságával szünet nél­kül tevékenykedett, azután mégis sza­kított egy kis időt és ö is elmondta panaszait. A féltékenység fő okként szerepelt. Eseteket hozott fel, aprósá­gokat is, amelyeknek naay fontosságot tulajdonított, bizonyítékként könyvelt el és amelyek a kívülálló szemében valóban túlzásként hatnak. Azután naqyobbik kislányukra terelődött a szó. Feleséqe elsírta magát. Régebben milyen jó lányka volt és most milyen! Jogom van hozzá, én szültem! mondta. A kisebbet többször megvertem. A nagy akkor is a bika mögé bújt, ha bújócskát játszottak, mert ő nem félt. — A pénzkérdés miatt ő is panaszko­dott. Közben nagyobbik kislányuk bú­csúzni készült. Fel kellett szólítanom, hogy megcsókolja az édesanyját. Az anya szünet nélkül panaszkodott, sze­méből peregtek a könnyek, miközben kislánya háromszor is megcsókolta. Érthetetlen volt számomra, miért nem vonja egy ösztönös anyai mozdulattal magához, miért nem viszonozza a csókjait? Kedves Édesapa! A segítségünket kérte. Nagyon szeretnénk ezt meg­tenni, hogy ez a kis család ne hulljon szét. Mert a sok-sok panasz mellett egy-egy elejtett megjegyzés mind­kettőjük részéről elhangzott: „ha mégis összekerülnének". És én ebbe kapaszkodom bele. Kíséreljék meg még egyszer. Ha igazán szeretik a gyere­keiket, az ö kedvükért tegyék meg. Nekik szükségük van mindkettőjükre! Hozzanak áldozatot az ő érdekükben. Mindketten hibáztak. Egyikük feltéte­leket szab? Szabjon a másik is. Ajánl­juk feleségének, kezeltesse magát, mert az ideges tünetek az Idegen sze­mében is nagyon nyilvánvalóak. Nagyon lényegesnek tartanám, hogy lakást változtassanak. Legjobb lenne más helyre költözniük, ahol nem isme­rik magukat. Az elmondottakból az is kitűnt ugyanis, hogy a kis város lakói egyáltalán nem azon munkálkodtak, hogy családjuknak segítségére legye­nek. Ellenkezőleg I Sokan meggondo­latlan megjegyzéseikkel, illetéktelen beavatkozásukkal, pletykájukkal csak elmérgesitették önök között a helyze­tet. A sok felelőtlen beszéd nemegy­szer tett már tönkre családokat. Hisz­­szük, elvárhatják az illetékesektől is, hogy felelős posztjuk által megkívánt körültekintéssel segítenek elsimítani a maguk között levő ellentéteket. Az okos nagy lánykának pedig azt, üzenem, üljön össze egy nagy beszél­getésre az édesapjával és nézzen nagyon-nagyon mélyen a szivébe. Mást azt hiszem ö sem akarhat, mint­hogy kis családjuk békés otthonban együtt élhessen. Szívélyes üdvözlettel Anna h* Ul ö s 2 '3 ISI о-C Ö ■c Erős szálú, sűrű hajból szép ez a modern és nagyon prakti­kus hajviselet, amely a fület oldalt csaknem teljesen elta­karja w - ja m « * •JA SM JU ~ Q CJ * >»íl и “ I *EJ «3 Лз N > и *£<м « S3 й s a £ e 31 « \(И

Next

/
Oldalképek
Tartalom