Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-03 / 9. szám
felé —, hogy a ml Géza barátunk rettenetes nagy kujonl Állandó szerelmi válságokból áll az élete. — Ugyan, Rudikám, ne túlozd! Ne htgylen neki, Bettiké. Hirtelen megszeppent a névenszólításért. — Nem? — harsogott Rudi —, hát akkor mért beszélik a szövetkezett tagok, hogy az elnök úr nemcsak az irodán, nemcsak a földeken, hanem a takarosabb özvegyek paplana alatt ts szeret elnökölniI — Ne higyfen neki, ne htgyjen neki. Mindhárman nevettek. S már mindkét férfi kényszerítést érzett, hogy valakiről név szerint is beszéljenek. — Hát ki mtatt hagyott magadra a feleséged, te lókötő. Ki főtt utánad még az apóst házhoz ts, te gézengúz! Tudod, fiam, egy rendkívül érdekes fiatal nő. Testileg ts, de mint jelenség ts érdekes a faluban. Vesznek utána a férfiak, ö meg az elnökbe van belepístulva. Hogy hívják? Tőre Anna. Igen, tgen. A neve is mond valamit. Gudultcs nevetése egyre kényszerűbb helyről jött: nem a fejéből, hanem már a torkából. Az éjszaka jutott eszébe, meg az előbbi éjszaka. — Ugyan Rezsőkém — legyintett gyöngéd nehezteléssel férje felé az asszony -—, milyenek vagytok, ti férfiak! Hát nem tudjátok megállni, hogy rosszat ne mondjatok a nőkről. —- Micsoda? Téged Rezsőnek hívnak? — Igen. Idehaza — zökkent vissza Köves ts csöndesebb hangjába. — Tudod, jobban lehet mondani. Es magyarosabb ts. A ház előtt autó állt meg. Kemény, de mégis bizonytalan lépésekkel jött befelé valaki. Valaki? A családfő székéből látni lehe tett. Burián főhadnagyi Ömami, kaphatnánk még egy terítéket? Burián bedőlt, vagy inkább beesett az ajtón. Csapzott volt, amilyennek józan állapotban nem illett volna lennie. Az ajtó mellett állt meg, vtgyázzban. — jelenteni szeretnék, őrnagy elvtársi Köves letette a szalvétáját, felállt, pillantással elnézést kért előbb feleségétől, aztán a vendégtől, maga előtt tessékelte az előszobába a főhadnagyot. Bettiké lesütötte szemét, az evéssel törődött nagyon. Gudultcs szájában egy húsdarab őrlődött. Szerette volna azt érezni és mutatni egy percnyire farkasnézéssel legalább: na, ugye! Hát mégis! Talán két perc múlva visszatért Köves. Rajta is látszott valami változás, de egy nyílt borzongással lerázta magáról. — Tőre Annát felakasztva találták a padlásukon, öngyilkosság. Az orvos szerint ma hajnalban. ömami hozta a terítéket, de Köves intett, hogy nem kell. Az autó éppen akkor Indult. Anya és leánya riadtan, de tanácstalanul összesúgtak. Németül. Az öregasszony nem mert magyarul kérdezni. — Arról van szó, akiről az előbb Igen, igen — suttogta Gudultcs. — Borzasztó. Szegény. Próbálták folytául az ebédet, de nagyon meglassult kezükben a villa. 33. — Teljesítetted az utolsó kívánságát? — Nem teljesítettem. 1 Azért lett öngyilkos? Nem tudom. A feketekávé után felkerekedett Köves Rudolf, s vendége nevében is úgy határozott, hogy tesznek egy egészségügyi sétát. A séta egyenesen a kapitányságra vezetett. Ott Burián már várt rájuk. Leültek Köves hivatali szobájában. — Ideje most már, hogy végére járfunk ennek a gyilkosságnak. Búcsú napja elmúlt, ntncs tovább pardon. Eddig sem volt — tódította Burián. — Nem volt, mert bizonyos voltam felőle, hogy a tettes nem megy ki a faluból. Gudultcs elpirult. Es az öngyilkosság? Az öngyilkosság? — Azt még alaposan minősítenünk kell. Mt a véleménye erről az orvosnak. — A látszat szerint önakasztás történt. Szemüvegét levette Köves, orra nyergét masszírozta. Csak munkához viselt szemüveget, de mindjárt belefáradt az orra nyerge. — Te szerinted, Gézám? — Elképzelhető. — Elképzelhető? — ütődött meg Burián. — önnek aztán lehetne egyéb észrevétele ts. — Hogy-hogy? szemüvegét a főnök. — Ügy, hogy Gudultcs úrnál töltötte utolsó éjszakáját a megboldogult. Kövesben még az ebéd bora bölcselkedett. — Ne mondja, hogy megboldogult. Ennek nincs sok értelme esetünkben. Nepezze néven. Burián amúgy ts bosszús volt. — Tehát Tőre Annával. — Igaz, Gézám? Igaz. Mondhatnál még valamit. Nem elég az, hogy a gyilkosság után■ való másodnap hajnalára az egyik gyanúsított végez magával? — Gyanúsított? Ki mondta,hogy Tőre Anna gyanúsított? Burián elvtárs gyanúsítottnak nevezte valaha Is Tőre Annát? — Így szó szerint nem. De ... Engem még ez a de is meglep. A gyilkos motorkerékpáron érkezett. — Ez volt az én gyanúm kezdettől. S ha kell, még most sem késő talajmintákat venni a motorkerékpárok kerékköpenyéről. A tulaidonosa úgysem tagadja le, hogy ő járt, ő fordult meg tegnapelőtt éjszaka Sajgó Dávid háza előtt. Igaz, Gudultcs Géza? Számolt ezzel Gudultcs. Ptrossága már fenn volt, most egy-két apró verejtékcsepp jött még ki a homlokán. — Természetesen, hiszen még beszéltem is Halmágyinéval. — fin is tőle tudom — Ismerte el a helyes kapcsolást Burián. Köves megcsóválta a fejét. — Mondom, úgy van, ahogy a főhadnagy bajtárs állítja s mondott még valamit Halmágylné?-— Utas volt a motoron. Egy nő. Kendő volt a fején s a nyakán. — Ez világos — sóhajtott Gudultcs —, ez világos, az öngyilkosság után. A két rendőrtiszt töprengve hallgatott. — Néked ezt mindjárt mondanod kellett volna. Most Gudultcs nem felelt. — Teneked, aki magad ts rendőr voltál. — Az öngyilkosság mindennél világosabban beszél. — Ugyan — mondta Burián —, s az éjszaka? — Mtért töltötte veled az utolsó éjszakát? — Miért? Hát mit akarhat egy nő? S hogy teljesítetted az utolsó kívánságát? öngyilkos lett. — Nem teljesítettem. — Azért lett öngyilkos? — Nem azért. Nem tudom. (folytatjuk) ANYASÁGI SEGÉLY A VÉGZETT NÖVENDÉKEKNÉL Az anyasági segély ahhoz a feltétel, hez van kötve, hogy a dolgozó nő a szülést megelőző két éven belül legalább 270 napig volt betegség esetére biztosítva. Ebbe a 270 napba beszámít az iskolában eltöltött idő is, tekintet nélkül arra, hogy egyetemi, szakiskolai vagy általános iskolai tanulmányokról van szó. Ha tehát pl. az iskolát elvégzett növendék állásba lép és rövid időn belül anyasági szabadságra megy, rendszerint ki tudja mutatni az előírt 270 napos biztosítóst, mert bár a munkaviszony csak rövid, ideig tartott, ehhez hozzászámítják a megelőző iskolaévet. A gyakorlat azonban kikényszerített további kedvezményeket is a dolgozó nők részére. Az 1966. január 1-től érvényes rendelkezés szerint bizonyos feltételekkel az olyan végzett növendékeknek is jár anyasági segély, akik az iskolai tanulmányok befejezése után már nem léptek állásba előrehaladott terhesség miatt, — tehát mint dolgozók még nem is voltak biztosítva. Az 1943/ 1965 Zb. hirdetmény 45 § 4. bekezdése erről a következőket mondja: Anyasági segély jár az olyan egyetemet, főiskolát vagy középiskolát végzett növendéknek is, aki terhessége vagy anyasága következtében nem lépett be a végzett növendékek elhelyezéséről szóló jogszabályok szerint megegyezett munkaviszonyba. „Ezek szerint ha a végzett növendék igazolja azt, hogy valamelyik üzemmel megegyezett, hogy tanulmányai befejeztével ott fog munkaviszonyba lépni, — ez elegendő arra, hogy őt is úgy tekintsék, mintha már munkaviszonyba lépett volna, vagyis terhessége vagy anyasága következtében munkabérét veszíti. Időközben azonban változásra került sor olyan értelemben, hogy a fiatal kádereket ma már csak néhány szakmában helyezik el irányított eljárás keretében, az iskolákból és egyetemekről kikerülők maguk keresnek állást és kötnek munkaviszonyt valamely üzemmel. Ilyen esetekben azonban a fent említett §-ban foglalt feltétel nincs teljesítve, mert nem a „végzett növendékek széthelyezéséről szóló jogszabály" szerint megegyezett munkaviszonyról van szó. A jogszabály szó szerinti alkalmazása esetében ilyenkor már nem volna szabad megadni az anyasági segélyt annak, aki az iskola elvégzése után terhessége miatt már nem lépett állásba. Az ilyen gyakorlat helytelen lenne. Ezért ha olyan esetről volna szó, hogy pl. a fiatal orvosnőnek nem a széthelyezési eljárás keretében, hanem pályázat alapján kellene valamelyik Járási Népegészségügyi Intézetnél állásba lépni, vagy a fiatal, ipariskolát végzett nő saját maga egyezett meg valamely vállalattal, hogy ott pl. augusztus 1-én állásba lép, de erre már nem került sor, mert szeptember — októberben várja a szülést, — csak azt kell igazolnia, hogy ezzel az Intézettel vagy vállalattal ilyen megegyezést kötött. Az igazolást az intézet vagy vállalat fogja kiállítani és azt a Járási Szakszervezeti Tanács betegbiztosítási osztályának kell bemutatni, amely folyósítani fogja az anyasági segélyt. Illetékes az a JSZT, amelynek területén az anya állandó lakhelye van. Alapul az a bér szolgál, amelyet a fiatal anya akkor kapott volna, ha ténylegesen elfoglalja az állását. Dr, Bitvai — tette fel ЩШШШ Se szeretet, se megbánás, se félelem.. A rendőrségnek nem volt nehéz dolga. A takarón megtalálták a jelzést: R 802. Hamarosan megállapították, hogy ez a trónéin! mosoda jele és a házba, ahol a csomagot megtalálták, nemrégiben költözött be Trenéinből egy család. Így Mária egy héttel tette után már vizsgálati fogságban ült. „Nem akartam megölni, nagyon sajnálom, hiszen 6, szegényke, semmiről sem tehetett — élhetett volna ..." Késő bánat, késő megbánás, s ki tudja, őszintén gondolta-el § S § „Lehetetlen, kizárt dolog, hogy gyermeket várnék! Egyetlen egyszer voltunk együtt, jómagam életemben először kerültem ilyen közel egy férfihez. Lehetetlen, hogy ennek a röpke kalandnak következményei lehetnének...“ Mindenre gondolt ez a húszéves lány, csak erre nem. A műszaki főiskoláról az első szemeszter után kimaradt. Orvos szeretett volna lenni, s a fél évet, amely elválasztotta a felvételi vizsgáktól, munkával akarta tölteni. Anyjához utazott Trenéinbe, amikor a vonatban megismerkedett egy fiatalemberrel, aki megígérte neki, hogy álláshoz juttatja. Amikor mindketten kiszálltak az állomáson, ahelyett, hogy elbúcsúztak volna, a férfi állítólag Máriát egy házba vezette, s amíg a lakásban arra vártak, hogy hazaérkezik az a „valaki", aki az állást megszerezhette volna, a lány engedelmeskedett az ismeretlen csábítónak. Majd elbúcsúztak, anélkül, hogy Mária legalább megkérdezte volna, ki is volt az, akivel élete első szerelmi kalandját átélte. „Janinak hívták, legalább is azt mondta. Én nem kérdeztem semmit, akkor sem érdekelt, ma is közömbös számomra, hogy ki volt az illető.“ Közömbösen hagyta az is, amikor végül is orvoshoz ment, s ott megtudta, hogy állapotos. Otthon mindent eltitkolt rokonai előtt, s hogy azok gyanút ne fogjanak, derekát fáslival fűzte szorosra § § § „Marika . . .“ — kiáltott be a fürdőszobába nagynénje, aki kicsiny kora óta nevelte a lányt, miután szülei elváltak. „Marika, ha kipihented magad, gyere, csináld meg a tartóst, még ebéd előtt!“ Mária összerezzent, még kicsavarta a vizet az éppen kimosott kombinéjából, majd körülnézett, vajon nem hagyott-e valahol nyomokat, kiöblítette a mosdót, feltörölte a padlót, s a konyhában, miközben a nénje haját hullámosltotta, elmesélte prágai útjának kudarcát. A reggeli órákban érkezett ugyanis vissza Prágából, ahová azért utazott, hogy az orvoskozmetikai intézetben megoperáltassa, szerinte túlságosan hosszú orrát „Nem akarták megcsinálni . . . mert. S miközben, hol nevetve, hol bosszúsan mesélte a hiábavaló utazást, alig 5 méterre tőlük, a rekamié mélyén ott feküdt a flanell takaróba csavart kis holttest. „Senki sem sejthette, mi történik a szobában. A nénim azt hitte, hogy éjszakai utazásom fáradságát alszom ki. Egy jajszót sem ejtettem, s a gyerek nem sírt, amikor megszületett. Azt hittem, hogy halott “ A szemétbödönben megtalált kis hullán az orvosszakértők fojtogatás által beállott fulladásban állapították meg a halál okát. s S 6 Több órai tárgyalás után Mária előtt kihirdették az ítéletet: három évi feltétlen szabadságvesztés. A kis tárgyalóteremben akkor már a közvetlenül érdekelteken kívül senki sem tartózkodott. A négy vigasztalan fal között lezárult egy manapság szokatlan bűnügy utolsó felvonása. Nem hullottak könnyek, nem voltak drámai jelenetek. S a fárasztó bizonyítási eljárás közben talán senkinek sem volt ideje elgondolkozni, vajon mi is az oka annak, hogy egy ilyen fiatal teremtésben az ürességen kívül semmi más sem lakozik. (EAS)
