Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-24 / 8. szám
& Я w lamlnt a fehér smááf, a selyem fejfedő viseletére, amelyen kettős színarany nehezék tanúsítja a királyi családhoz tartozását. (A smááf okát a svájci St. Gallenben készítették...) Ez az apai gesztus önmagában Is megterhelte a költségvetést. Szaúd fáradozása ugyanis száznegyven kicsi herceggel szaporította az ország lélekszámát. (Fejszálnak csupán tizenöt fia van ’ Milliókat emészett fel a király állandó kezeltetése Is. Fiatal korától kezdve trachomája volt, amelyhez később gyomor- máj- és egyéb bántalmak járultak. A legnevesebb külföldi specialisták tucatjait rendelték állandóan konzíliumra. A király monstre kísérettel osztrák és svájci gyógyhelyeket, rivieral üdülőket látogatott, még különrepülőgépébe is minden felszereléssel ellátott műtőt építtetett. Szaúd azzal igyekezett leszerelni öccsét, hogy 1955-ben a trón örökösévé jelölte ki. Ezzel azonban mégsem nyerte meg testvérét, viszont szembekerült fiainak egy részével, akik remélték, hogy a trónutód majd közülük kerül ki. A rljadhl udvarban napirenden voltak a sértődések. S elkezd peregni a furcsa film, amihez foghatót aligha tudott volna kitalálni egy forgatókönyvlró képzelete. Miután az immár trónörökössé előlépett Fejszál tovább bírálja a királyt, 1957-ben Szaúd emigrációba kényszeríti öccsét. Fejszál nagyarányú „munka-utazásba“ kezd, tovább erősíti kapcsolatait az olajüzlet vezetőivel és a nyugati politikusokkal. Ugyanakkor az arab fővárosokban is forgolódik, elzarándokol Kairóba Nasszer elnökhöz, dicsérőleg szól az Egyesült Arab Köztársaságról. Fejszál hazatér, s n,em üres kézzel. Rá tudja kényszeríteni bátyját a tényleges hatalom átruházására. 1958. március 24-én Fejszál teljhatalmat kap, kezébe veszi a kormányt. Megvalósul az új képlet: Szaúd uralkodik — Fejszál kormányoz. Most Szaúdon van a sor, hogy a külföldet járja. A játszmát ő sem adja fel egykönnyen, a bosszúnak pontos menetrendje van. Fejszált meneszti, újra kezébe veszi a valóságos vezetést. A világsajtó „szerájforradalomról“ Ír — találó kifejezés a Naszrlja palotában végbemenő őrségváltásra. Már-már úgy látszik, hogy Szaúd marad felül amikor egészségi állapota 1963 nyarán négyhónapos európai tartózkodásra kényszeríti. A badeni Gutenbrun szálloda egész traktusát kibérli, jómaga az elnöki lakosztály biedermeier termét foglalja el, a háremhölgyek harmincöt szobát birtokolnak. A bulvársajtó hozzáfűzi: csupán reprezentantív okokból vannak jelen, a király egészségi állapota erősen megrendült... A hírek Szaud-Arábiába is eljutnak, ahol a palota ellenzéke igyekszik kihasználni az európai út balfogásait. Először suttogva, azután mind nyíltabban felteszik a kérdést, hogy a vahhabita puritánság mint fér össze a nem éppen spártai életmóddal. Mire Szaúd 1963 végén hazatér, megkezdődik a hatalmi harc következő felvonása. A király bejelenti: látogatást kíván tenni a tengerparti Dzsiddában, hogy ott programot adjon. Fejszál viszont közli bátyjával, az utazásnak nincs értelme, s utasítást ad a már felállltot diadalívek lebontására. Szaúd erre riadókészültségbe helyezi a polgárőrség elnevezésű személyi testőrséget, mivel „élete veszélyben forog“. Fejszál a beduin csapatokat mozgósítja, s- azok nagyobb erőt képviselnek. Szaúd lemond és elhagyja az országot, most már Fejszál uralkodik és kormányoz egy személyben. Az exkirály hol Bécsben, hol Madridban, hol kedvenc nizzai hoteljában tűnik fel. Végül Athénben telepedik le, de több alkalommal hangsúlyozza: vissza kíván térni az arab földre. 1965-ben már úgy tűnik, hogy napokon múlik Jordániába költözése, az utolsó pillanatban meggondolja magát. Ilyen előzmények után következik a meglepetés. 1966. november 5-én egyik fiával levelet küld korábbi ellenlábasának, Nasszer elnöknek, s letelepedési engedélyt kér Kairóban. Harmincöt nap múlva megérkezik a beleegyező válasz, akkor kerül a hír a nyilvánosság elé. Lefoglalják a Sheperd hotel három emeletének a Nílusra néző frontjait, Beirutból hajó szállítja át az exkirály tizenhárom gépkocsiját. A Ramadan böjt nagy ünnepét Szaúd már arab földön tölti. Szaúd váratlan elhatározása természetesen alaposan felkavarta a szaúdarábiai szenvedélyeket. Fejszál politikája ugyanis kritikus helyzetbe hozta az országot. Igaz, korszerűsödés! folyamatot indított el, de ezzel együtt Szaud-Arábiát erőteljesen a nyugati hatalmakhoz láncolta, állama az arab reakció központja lett. Céljai érdekében a vallási érzelmeket is napi politikai eszközzé tette. Az Iszlám-paktum indítványozásával, ezt a nyugatbarát tömb összekovácsolását a „szent helyek“, Mekka és Medina sugallataként állította be. Magatartásával két ellenkező oldalról élénkítette fel az ellenzéket. A konzervatív erők az áramvonalasltás ellen emelnek szót. A vahhabita méltóságok például tiltakoztak a televízió bevezetése vagy a lányiskolák fejlesztése ellen. Emögött természetesen saját kívánságaik féltése áll. A haladóbb, vagy mondjuk inkább: realistább álláspontot képviselők a Kairóval és Damaszkusszal való viszony normalizálását, valamint a jemeni ügyekbe történő beavatkozás megszüntetését követelik. Mint ismeretes, Szaud-Arábia az elűzött jemeni imámot támogatja jelentős anyagi és katonai eszközökkel. Szaúd meglepetésszerű elhatározása nyomán most előállhat az a váratlan fordulat, hogy — különböző előjelle — de mindkét ellenzéki irányzat Szaúd mögé sorakozik fel. A konzervatívok a vahhabita elöljárót, a realisták a Kairóhoz vezető hidat látják benne - - -Elutasított a]ánlat Fejszál ezért ajánlott gyorsan kompromisszumot. Jelentős árat kínált Szaúd elhatározásának megmásltásáért. Indítványozta: 1. Szaúd vahhamita imámként térjen haza, legyen tehát vallási vezető, miközben Fejszál megtartja a trónt; 2. Felülvizsgálják a trónöröklés rendjét, Szaúd korábban kizárt fiai ismét visszakerülnek jogaikba; 3. Szaúd néhány fiát beveszik a kormányba; 4. Szaúd visszakapja palotáit és minden vagyonát, 5. Szaúd kísérete büntetlenül visszatérhet-Az exkirály erre úgy nyilatkozott, hogy tudomása szerint a nagylelkű ajánlat csupán csapda, s esetleges hazatérése után kényszerlakhelyre, „palotaőrizetbe“ kényszerltenék. Különben is akarata ellenére távolították el trónjáról, sohasem adta önkéntes beleegyezését Fejszál hatalomátvételéhez. A nyílt hadüzenet után Fejszál sem maradt tétlen. Azonnali hatállyal befagyasztotta az exkirály kétszáz millió dollárra becsült bankbetéteit, valamint felfüggesztette mind Szaúdnak, mind fiainak minden járandóságát. Erre viszont csattanós válasz érkezett. Szalal jemeni elnök meghívta az exkírályt, s könnyen lehetséges, hogy Szaúd ellátogat a Jemeni Köztársaságba. Nem valószínű azonban, hogy ez lenne a legutolsó lépés a testvérviszályban ... Az Ezeregyéjszaka politikai intrikákkal átszőtt története tehát tovább folytatódik. Meglepetések, helycserék és váratlan ruhaváltások a jövőben sincsenek kizárva. —RE—
