Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-07 / 40. szám
s с • о Milena Dvorská 6s Stefan Kvietik a két fiatal, akiket a véletlen egy éjizakíra a manzárdszobéba zárt. „EGY ÖREG HÖLGY EGY NAPJA“ — Nem árulom el a film tartalmát, mert tele van bonyodalommal és Így a néző számára már nem lenne érdekes. — De valami keveset azért mégis elárul, — faggatom Martin Holly filmrendezőt. — Ha nagyon tudni akarja, filmemmel nem akarok nagy emberi bölcsességet, vagy gondolatokat és életigazságokat mondani. Szórakoztatni akarom a közönséget. Elárulom, hogy számomra is pihenést jelentett, mert ez az első vígjáték, amit forgattam. Pontosabban azt mondják róla, hogy vígjáték lesz, és én nagyon örülnék, ha a francia vígjátékokra hasonlítana. Ez volt a fő célom. — De mégis miről szól? — Ahogy már említettem, tele lesz bonyodalommal és váratlan fordulattal. Hősöm sokszor kerül mulatságos helyzetbe, melyek részben komolyak is. Az ő huszonnégy órás álomszerű története olyan valami, amit legaláb egyszer az életben minden ember szeretne átélni. A film első perceiben hősünket mindennapi megszokott életében látjuk, de rögtön utána jön a váratlan fordulat és a végén megint visszazökken a zord valóságba. Az egész történet alapja a szerelem, amely lassan ébredezik és abban a percben, amikor már kiteljesedne, szétoszlik mint a köd. — A főszerepet Stefan Kvietik, Milena Dvorská, Július Pántik, Ctibor Filcík és Carman Majerová játssza. A szövegkönyvet Milan Smolík írta. A főoperatőr Vincent Rosinec, zenéjét Zdenek Liika komponálta. lúllua Féntlk a felbőszült papa. Miért változtatta meg a film eredeti címét? — Azért mert forgatás közben annyira megváltozott a film jellege, hogy eredeti címe ,,A bűnös város“ már nem fedte mondanivalóját és kifejezőbbnek találtuk az ,,Egy öreg hölgy egy napja“ címet. — A külső felvételeket a bratislavai utcákon, a belsőket a Kolibán forgattuk. Július Pántik és Ctibor Filcík olyan szerepet alakítanak, amilyent még nemigen játszottak. Egészen mások, mint amilyennek a közönség eddig ismerte őket. Pántik például komikus figurát alakít. — Először nyúltam ehhez a zsánerhez és az az érzésem, hogy a mulatságos helyzeteknél nem szabad a színész komikus előadóképességére támaszkodni. Ne a színész legyen a komikum hordozója. Neki egészen természetesen kell viselkednie, sőt tragikusan és csak a helyzet tegye nevetségessé. Ez régi igazság, legalább olyan régi, mint a film. Sajnos a szlovák filmekben nem nagyon veszik figyelembe ezt az igazságot. Hogy tévedés ne essék, én csak a módszerről beszélek és nem akarom azt mondani, hogy ez nekem sikerült. Ha a néző ötször elneveti magát a film nézése közben, ez számomra sikert jelent. — Felvétel közben annyira vitatkoztunk egy csókon, hogy két napra le is állítottuk a forgatást. Ugyanis két fiatal olyan paradox helyzetbe kerül, hogy együtt kell tölteniük egy éjszakát egy manzárdszobában, ahol ráadásul csak egy ágy van. És egy bizonyos ok nem engedi meg, hogy történjék köztük valami. Fellobbanó érzelmeiket is titkolniuk kell. Tudtuk, hogy bekövetkezik a csókjelenet, csak nem tudtuk eldönteni, milyen is legyen ez a csók. Mert ha nem lesz hiteles, akkor az egész film koncepciója felbomlik. Ha a néző elhiszi, hogy ez másképpen nem is történhetett, akkor a jelenet sikerült. Martin Hallj hajthatatlan volt, többet nem akart elárulni. Csak még annyit mondott, hogy a forgatást már befejezte és Prágában most csinálják az utolsó simításokat. És még azt, hogy ha minden jól megy, két héten belül befejezik a filmet. — Mikor kerül a filmszínházba, az már nem az én dolgom, mondja a rendező, — de remélem nemsokára. Mi is reméljük, hogy végre láthatunk egy új szlovák vígjátékot, mert ebben a zsánerben filmgyártásunk igen szegény. Klncel Emília Az él-esküvé. Hogy miért? Majd meglátjuk a filmvásznon. G. SKOUMALOVÄ felvételei щ Щ Щ М Mindenütt jó, de legjobb otthon — tartja a régi közmondás. És mégis vannak tájék, amelyeket nehéz elfelejteni, ha onnan az ember egy rövid látogatás után hazatér. Kevés van belőlük, de az „Ezer tó országa“ mindenképpen ezek közé tartozik, s ebben az elnevezésben valóban nincs semmi túlzás. A szélrózsa bármely irányába indul is a turista, Finnországban mindenütt lenyűgözi a természet. A csodaszép Lappföld, a tavakat összekötő Salma csatornahálózat, vagy a szinte meséből elővarázsolt Aland szigetek. Más tájak is gazdagok természeti szépségekben, de nem mindenütt értékelik annyira, őrzik meg sértetlenül, sőt a környezet által még inkább kihangsúlyozzák, mint itt. Ez a ritka szépség mindenkit felüdit s az ember itt szinte újjászületik. Helsinkinek, Finnország fővárosának, van új- és óvárosa, nagy tengeri kikötője, csatornái és vízi piaca, amely éppúgy tartozéka a mindennapi életnek, mint nálunk az élelmiszer vagy egyéb üzletek. Csak talán szebb, fürgébb, vállalkozóbb, vonzóbb. Helsinki, a turisták és sportolók városa, az olimpiai játékok színhelye is volt, mindennek ellenére megmaradt lakosai édesanyjának. Miért ez a hasonlat? ötletszerűen Jutott eszembe, ösztönösen, de annál nyomatékosabban. Az utcák nem zavarják a természet összhangját, a természet nem állja útját az építkezésnek, építkezések viszont nem tesznek tönkre egyetlen parkot sem. Elegendő, ha a legforgalmasabb utca — legyen az a Mannerheim körút, az Arkadiagatan vagy más — járdájáról letérünk valamelyik mellékutcába, s máris egy parkban vagyunk, ahol sportolók tartják edzésüket vagy gyerekek játszanak. Innen az el nem kerített röplabdapályákra jutunk, vagy a mindenütt jelenlevő vízhez, ahol evezhetünk egyet. Habár Helsinkinek nagyváros jellege van, ennek ellenére bőséges zöld- és vízfelülete, mégsem terjeszkedik elavult módon. A város legfeljebb 5000 lakosú új lakótelepeket épít. Szocialista szemszögből az egyik legideálisabb lakótelepe a városnak Tapiola. Az egészet zöld övezet veszi körül és mindennel el van látva, amire lakóinak szüksége van. Központi közigazgatási épülettel, melyben szálloda, üzleti és kulturális központok vannak. Itt székelnek a politikai és a testnevelési szervezetek Is. Nem messze hatalmas nyitott és fedett medence. A közeli erdős területen vannak az óvodák, játszóterek. És mindezt az aktív pihenésre csábító nyugalom tetőzi be. Természetesen majdnem minden házban és szállodában van szauna, ez a csodás, majdnem gyógyhatású fürdő, amely — ha egyszer már hozzászokott valaki, — szinte tökéletesen regenerálja az ember szervezetét. Valamit külön a nők számára is mondani kell. Finnországból visszatérve, essék szó a divatról. A női divatot, helyesebben a nők öltözködését a Marimekko cég diktálja, amely nemcsak Skandináviában vált fogalommá, hanem — hála Jaqueline Kennedy asszonynak, — az Amerikai Egyesült Államokban Is. A finn öltözködés néhány látható modellje bizonysága annak, hogy nincs szó valami feltűnő, legutolsó divatról, mint inkább célszerű, de mind szabásban, mind színekben igen ízléses öltözködésről. Az egészséges finn józanság győzött tehát a női divatban is. De Finnország nem végződik a tájaknál és a divatnál. Igaz ugyan, hogy a nyugat-európai államok közül utolsóként törlesztette a háborús jóvátételeket, és hogy nem részesült Marshall-segélyben sem, mégis ennek ellenére a finn ipar és kereskedelem 1957 óta erős fejlődésnek indult. A szabad behozatal kedvezően hatott a piacra, mivel az árumennyiségnek majdnem 60 százaléka származik szabad, vagyis vámmentes behozatalból. Ezek az elvek persze nem vonatkoznak a szocialista országokra. Ennek ellenéra a finn piac legnagyobb szállítója 17.6 százalékkal a Szovjetunió, megelőzve az NSZK-t, amelynek
