Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-30 / 39. szám

rwt PÉNZÉRT MINDENT LEHET KAPNI Az olyan fejlett idegenforgalommal rendelkező ország­ra, mint Svájcra, igazán illik ez a megállapítás. Nincs olyan természeti szépségekben, egészséges levegőben, gyönyörű kilátásban és szórakozási lehetőségekben gaz­dag hely, ahová az idegenforgalmi irodák valamelyike ne tudná a turistákat eljuttatni. Nincs olyan hely, ahol az ember ne tudna kedvére jóllakni vagy felüdülni, és talán nem létezik olyan kívánság, amit ne tudnának teljesíteni — pénzért. Ezzel nem akarom a helvéciai kereszt országát tisztán üzleti szelleművé alacsonyítani, inkább a vállalkozók ügyességére szeretnék rámutatni, akik teljesen kitörölték szótárukból a nálunk már megszokottá vált: lehetetlen, nincs, holnap, majd a munkatársam és hasonló szavakat. Mégis, sok minden van nálunk, ami Svájcban nincs. Neuhausen, a rajnai vízesésnél fekvő város, elkápráz­tatott bennünket. A német —svájci határ mentén folyó Rajna, a Bodeni tótól a világhírű Schaffhausenen (az órás ipar központja) keresztül Neuhausent érinti, ahol a Laufen kastély alatt a folyó hatalmas árja nekiütközik a sziklás kőszirteknek és gomolygó párafelhőket képez a fényes napsütésben. A turisták ezrei keresik fel ezt a helyet, ahol a csónakokon eljuthatnak egészen a víz­esés alá. Európa legnagyobb vízesése — a 150 méter széles­ségű, 23 méter esésű zuhatag — lehetőséget adott egy üdülőhely kiépítésére. A kastélyokat éttermekké alakí­tották és fellendült az evezősport és a hajózás. A víz­esés, a turisták zsebén keresztül jó kereseti forrássá vált. Neuhausennek más érdekessége is van. A várost a Munkapárt (a volt svájci KP) tagjai igazgatják. Híresek Matterhorn — a híres hegyóriás gyors ütemű szövetkezeti lakásépítésükről. Az építészet Svájcban modern, korszerű és szép. Amellett a szövet­kezeti lakás az átlagkereset egy ötödébe kerül, míg a többi lakás a kereset egy harmadát is felemészti. A szocialista hatás az iskola és a mellette levő óvoda berendezésénél, elhelyezésénél is érezhető. Hatást gya­korolnak a gyermekek érzelmi és esztétikai nevelésére, és már fiatalon beléjük nevelik a munka iránti szere­­tetet. Svájcban nincs munkanélküliség, sőt kereseti lehető­séget biztosítanak — leginkább testi munkára a Jugoszlá­viából, Görögországból, Olaszországból és Franciaország­ból ide vándorló munkásoknak. St. Gallen, régi történelmi műemlékekben gazdag, jobbára vallásos jellegű város. Sokáig érseki székhely volt és a Benedek apátságé, aminek következtében építé­szeti emlékekként gyönyörű templomok maradtak az utó­kor számára. Két könyvtára és négy múzeuma felejthe­tetlen élményt és dokumentumokat nyújt az érdeklődők­nek. Az erősen katolikus város a modern világ fejlődé­séről sem feledkezett meg, és ezzel lépést tartva pl. sport­pályákat épített, amelyeknek igen megkapó az esztétikai szépségük. Ezek nemcsak sportolási lehetőséget, hanem kellemes pihenést is nyújtanak. Bekerítésük csak szimbolikus, mert Svájcban is, mint minden fejlett életszínvonalú országban, valósággal csa­logatni kell az ifjúságot a sportpályákra. így akarnak küzdeni az egyre jobban terjedő elkényelmeskedés ellen, amit a motor-imádat idéz elő. Ez tudvalevőleg kevés testmozgással jár. Basel, más városoktól eltérően önálló tartomány, amely nem annyira az idegenforgalomból él, mint inkább fej­lett vegyiparából. A CIBA és más védjegyek uralják és egyben éltetik a várost. Basel, a francia és a nyugat­német határon fekszik. Kikötője egyik mólóján áll a szimbolikus határoszlop, a három ország nevével. Ezt a mesterségesen épített földnyelvet „Dreilanderecke“-nek nevezték el. A Rajna folyó lehetővé tette a hatalmas városi kikötő építését. Ez igen nagy jelentőségű, mert a Rajna vizén jut el a svájci áru a tengerre, és innen a világ minden tájára. A helyhiány arra késztette a vá­rosi tanácsot és a tartományi gyűlést, hogy Francia­­országtól egy bizonyos nagyságú területet béreljenek. Ezen repülőteret építettek. A városnak két pályaudvara van. Az egyik a SBB, a svájci vasúttársaság, a másik a Német Szövetségi Köztársaság tulajdona. Innen indul­nak a vonatok Németországba. És végül valamit a nők számára. Basel, a kevés svájci tartományok egyike, ahol a nőknek választó­joguk van. Vendégei voltunk a baseli tartományi gyű­lésnek is. Barátságosan fogadtak bennünket és kelleme­sen elbeszélgettünk. A tartományi gyűlést hét párt kép­viselői alkotják. Közéjük tartozik a Munkapárt is. De amíg a tartományi csoportok elnökei évente cserélődnek a parlament elnöki székében, a Munkapártnak ehhez nincs joga. Ez is a svájci demokrácia egyik megnyilvá­nulása. Baselben is sok kulturális műemléket találunk. Erősen fejlett a kereskedelem. A város különlegességei közé tartozik a több mint 2000 éves állatkert. Igaz, hogy Basel lakossága csak 240 000 fő, de a baseli „ZOLI“-t, ahogy a lakosság az állatkertet becézi, évente 850 000 ember látogatja. Baselra is ráillik a mondás — aki nem látta az állat­kertet, nem látta Baselt sem. Mennyi mindent szeretne még látni az ember rövid idő alatt! És így, ebben az országban is, ahol a termé­szet szépségeiben gyönyörködhetünk és pénzünkért min­den jót s szépet megkaphatunk, a könyörtelen idő határt Е7яЬ я \ráava]ena\c Schaffhausen, az órások régi városa Lubos Zeman HATSZÁZ OLDAL A - NŐKRŐL Még 1964 decemberében kereste meg a Német Szövetségi Köztár­saság parlamentje a nyugatnémet mi­nisztériumokat azzal a kéréssel, vé­geznének jelméréseket, amelyekből megállapítható lenne, milyen körül­mények között élnek, milyen problé­mákkal küzdenek a nyugatnémet asz­­szonyok. A minisztériumok bizottsá­gokat alakítottak, a bizottságok gyű­léseket rendeztek, körkérdéseket intéz­tek a nőkhöz, a beérkezett anyagot rendezték, papírra vetették, nyomdába adták és elkészült egy hatszűz oldalas, kvart formájú könyv — ebből 334 ol­dalnyi táblázat — a nők helyzetéről. A nők és a politika Egyénileg kételkedünk abban, hogy egy emberi lélek felmérhető lenne, hogy a vágyak, szándékok, indulatok, örömök és csalódások elbírnák a szám­jegyek merev kereteit, de tagadhatat­lan tény, hogy a statisztikai adatok­ból sok mindenre lehet következtetni. Elsősorban a nyugatnémet nők apoli­­tikus álláspontjára. Az 1965 évi képviselőválasztáson 17,4 millió férfinak és 21,00 millió nő­nek volt szavazati joga, tehát a nők döntő módon befolyásolhatták volna a választások kimenetelét. Azonban míg a férfi választók 87,5 százaléka eleget tett választói kötelességének, a női választóknak csak 84,6 százalé­ka járult az urnák elé. A politikai pártok tagjai között igen kevés a nő. Például a Keresztény Demokrata Unto (CDU) szövetségi vezetőségének 52 tagja között csak öt nőt találunk, de hasonló a helyzet a Szociáldemokrata Párt vezetőségében is. A szövetségi, tartományi és a vá­rosi parlamentek és tanácsok 31 ezer képviselői mandátumából a nőknek csak 1700 jutott és a bonni parlament 518 képviselője közül csak 36 nő vesz részt a törvényhozásban. Három millió özvegy 18,2 millió háziasszony él az NSZK- ban, ebből 4,8 millió a családfenntartó. Három millió özvegyet tartanak nyil­ván, ezeknek egyharmada gyermekei­vel él együtt és a kiadvány külön fel hívja a figyelmet rendkívül kedvezőt­len helyzetükre. Érdekes a házasságok időtartamával foglalkozó kimutatás. A számok azt bizonyítják, hogy a nagyon fiatalok házassága vezet a válások, de a tartós házasságok téréij is. Az a paradox helyzet állt elő ezek szerint, hogy mi­nél fiatalabbak a házasulandók, annál kevesebb a reményük az ezüstlakoda­lom, viszont annál nagyobb az esélyük az aranylakodalom megünneplésére. Egyébként minden 100 házasság­­kötésre 10 válás jut. A házasság fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom