Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-28 / 4. szám
el у i к az igazi? A serdülőkor a viharos élettani és lélektani változások Időszaka, amelyben a valőságérzet a naivitással és a szeszélyességgel váltakozik, a „saját“ gondolatok, vágyak és álmok Időszaka. A fantázia egyszer erősen dolgozik, légvárakat emel a vágyakból, máskor a komédiázás, kényeskedés vagy durvaság vesz erőt a fiatalon. Hozzáértést, türelmet, tapintatot, szeretetet kívánó kor ez. A serdülő barátot keres, akire érzelmeit pazarolhatja, keresi az élményeket, melyek képzeletét lekötik. A fiatal lány és fiú első egymásratalálása, a társkeresés sikerei és kudarcai sokszor a későbbi érzelmi életet is befolyásolják. Ezért a szerelemre ugyanúgy nevelni kell, mint a munkára, hivatásra, a társadalomba való beilleszkedésre. Ennek a kornak még természetes szükséglete, hogy a lány egyszerre több fiúnak Is tetszeni akar, a fiú több lánynak teszi a szépet. Eljön azonban az Idő, amikor a fiatalok, egyre gyakrabban teszik fel önmaguknak, egymásnak és a bizalmukban álló felnőtteknek a kérdést: „Hogyan ismerjük fel, hogy melyik az igazi?“ Ez a kérdés foglalkoztatja Évát is, aki levél útján édesanyjához fordul tanácsért. Kedves Anyukám, elég komoly problémával fordulok ma Hozzád, amellyel a brigádmunka alkalmával találkoztam. Hiszen Te vagy az én Fr. SpáCil felvétele legjobb barátnőm. Sok fiú van itt. Kettő közülük, Józsi és Gyuri sokat forog körülöttem. Már napok óta azon gondolkodom, melyik közülük az igazi. Tudod, szeretnék egy megértő barátot. Nem tudok dönteni. Mind a kettő tetszik nekem. Néha úgy gondolom, hogy Józsi az — szép, fekete fiatalember —, aki, bevallom, nagy hatást gyakorol rám. Viszont, ha ránézek Gyurira, őt is nagyon kedvesnek találom. Csakhogy olyan bátortalan, ügyetlen. Megpróbálom őket lefesteni Neked, így talán jobban tudsz tanácsot adni. Csak arra kérlek Anyukám, ne mutasd ezt a levelet senkinek! Józsival kezdem. Szép fiú, barna szemű, mindig szépen tisztán öltözik. Nagyon finoman viselkedik. Ha együtt vagyunk, mindig udvarias, választékoson fejezi ki magát és olyan gyönyörű vallomásokkal áraszt el, hogy csaknem elvesztem a fejem. (Azért ne ijedj meg, csak tréfáltam.) Csak egyszer hallottam őt csúnyán beszélni, de akkor nem tudta, hogy hallom. Amikor ezt fejére olvastam, elég okos magyarázatot adott. Hogy férfiak egymás közt így beszélnek, azért férfiaki Nem állna helyt a férfiak között, ha olyan lenne, mint egy hajas baba. Azon az estén verses szerelmi vallomást hozott, ö maga írta — nekem. Kedves volt tőle. Csodálom őt! Józsinak sajátos nézete van a társadalomról és az életről. Gondolom, sikerei lesznek az életben. Ügy tud viselkedni, hogy mindenki felfigyel rá. Mindjárt előbbre jut és könnyebb munkára osztják be. Egyszer sétáltunk és láttuk, hogy egy gazda szekere az árokba csúszott. Egyedül nem boldogult, segíteni akartam neki. Józsi azonban azt javasolta, ugorjunk el a faluba a fiúkért, mert tisztán volt felöltözve és a szekér trágyával volt megrakva. Ha más ruha lett volna rajta, biztosan segített volna. Jó szíve van. Gyuri éppen az ellenkezője. Nem ad annyit magára. Ö is látta a szekeret a dombról. Odafutott, segített a kocsit feltolni az útra, és közben alaposan bepiszkította magát. Szintén szép ruhában volt, de ő nem törődik ilyesmivel. Gyuri csaknem mindenben az ellentéte Józsinak. Mindenütt ott van, ahol valamin dolgoznak és legtöbbször piszkos, izzadt a munkától. De mindenki szereti öt, legfőképpen mi, lányok. Ha fáradtak vagyunk, mindig felvidít, biztat, segít teljesíteni a normát. Olyan ezermester és kedves fiú. Megjavítja az ébresztőórát, a villanykapcsolót, beüvegezi az ablakot. A falu lakói szeretik, a kisgyerekek is. Egyszer sétálni hívott. Valamit el akart mondani, de nem lett belőle semmi, mert a falusi gyerekeknek léket kapott a csónakjuk és ő segített nekik szurokkal betapasztani. Késve jött a találkozóra és úgy ragadt a szuroktól, hogy nem is tudtam, mit mondjak rá. Elromlott a szépnek ígérkező estém. Olyan furcsa fiú. Ha lát engem, zavarban van, elpirul és alig tud szót kinyögni. Mégis szeretetre méltó. Nagy darab, ügyetlen fiú, de van benne valami jó és kedves. Biztonságban érzem magam mellette, de nem tudom öt úgy csodálni, mint Józsit. Még nem mondta, hogy szeret. Erre talán nem is lenne képes. De vaknak kellene lennem, ha nem látnám, hogy tetszem neki. Nem is tudom, miért habozok, hiszen Józsi már felajánlotta a barátságát, míg Gyuri még nem. De mindig a Te szavaidra gondolok, Anyukám, hogy ne hamarkodjam el a döntést és okos legyek. Ez néha nagyon nehezemre esik, hidd el Anyukám Évád. Évával együtt mi is várjuk Anyuka válaszát... A többi három még gyerek. I Nem tudom mi játszódhat le Dezsőben. Ki tudja, milyen lelki életet él ez a 19 éves fiatalember. Érzékeny-e, vagy közömbös, érez-e megbánást, vagy pedig öntudata még ma is abból táplálkozik, hogy majdnem öt hónappal ezelőtt — nyolc hosszú hónapon keresztül 6 volt a főnök? Mit gondol magában, amikor csak igennel — nemmel felel a kérdésekre? Mi a véleménye azokról, akik eljöttek, hogy mint tanúk — vádolják, illetve védjék? Dezső egészen ellentétesen reagál mindenre, mint például öccsei, Rudi vagy Józsi. Ez a két 14 és 12 éves gyerek magabiztos, mondhatnám szemtelen. Tudják, hogy semmi bajuk sem történhet, hiszen kiskorúak. Majd Dezső leüli helyettük is a leülni valót. . . Piszkos kézzel, rendetlenül öltözve, mosolyogva lépnek a tanúknak kijelölt helyre, egy pillantásuk sincs a bátyjuk felé, aki lecsüggesztett fejjel mozdulatlanul ül őrei között. Csak az ujjai élnek önálló életet. Ezek a hosszú, vékony ujjak egészen különösek. Nem, nem úgynevezett művészkezet ékesite-12 nek. Ilyen kézzel már találkoztam — a szellemileg elmaradt gyermekek speciális iskolájában. Dezső is odajárt kilenc évig. Tanítói felszínre hozták belőle mindazt, amit egy ilyen gyerekből ki lehet bányászni. Aztán elment mesterséget tanulni. Szabóságot. Ügyes kezű volt, az ujjai jól forgatták a tűt, csakhogy még ügyesebbek voltak a lopásra. A tanonciskola egyik fülkéjéből ellopott két tucat magnetikus fejhallgatót és más műszereket. Rájöttek. Az igazgató legszívesebben megbocsájtott volna a fiúnak. Ezt azonban nem tehette, de annyit mégiscsak elért, hogy a fiú megúszta egy ügyészi dorgálással. A tanonciskolába viszont már nem akart többé visszamenni. Szégyellte magát, mondja az anyja. Az anyja. Hét gyereket hozott a világra. Dezső a legidősebb. Anyja valamikor állítólag ápolónő volt. Ügy tűnik azonban, hogy a higiéniát csak önmagával kapcsolatosan tartja szükségesnek. A gyerekei piszkosak, elhanyagoltak, szellemileg, ha nem is debilisek — infantilisak, S ebbe a környezetbe jött haza a fiú, amikor elhatározta, hogy nem tanulja tovább a szabóságot. Dezsőnek voltak barátai is. Vele egykorú fiúk, akik szerették és sajnálták ezt a csendes, szerény, szegény gyereket. Csakhogy nem tudtak vele mit kezdeni, ő is szívesebben járt nálánál fiatalabb fiúkkal, 14 — 14 évesekkel, akiknek szellemi színvonala csak valamivel volt magasabb az övénél. Például Kamillái, aki aztán meggyőzte Dezsőt, hogy ő legyen a főnök. Tavaly januártól augusztusig 21 betörést követtek el. Magnetofontól felfújható gumicsónakig, telefonmembrántól rádióig és bicikliig, Cinzano vermuttól speciális műszerekig mindent loptak, ami a kezük ügyébe került. A sok zsákmányról néha azt se tudták, mi célt is szolgál. Az értékes, sokszor pótolhatatlan műszereket szétszedték, az ennivalót hazavitték a szülőkhöz. A kár, amelyet Dezső és három, 14 éven aluli társa okozott, meghaladja a 32 000 koronát. A fiúnak csak a keze árulja el az izgalmat, ujjait tördeli. Egyébként nem Védekezik, mindent beismer, amit a vádirat terhére ró. Még az ellen se tiltakozik, hogy őt vádolják a banda vezetésével. Talán még örül is — talán arra gondol, hogy ez egyszer — életében legalább egyszer! — ő volt a legokosabb és legügyesebb azok közül, akik máskor csak nevettek rajta, vagy egy kis vállrándítással letudták a „szegény fiút“. Ez még a börtönt is megéri — talán . . . A pszichiáterek szerint Dezső felelős cselekedeteiért, habár a prágai Károly- Egyetem klinikáján egyidejűleg megállapították azt is, hogy a fiú pszichopata, fékezhetetlen jellemvonásokkal és asszociális hajlamokkal rendelkezik, s szellemileg a debilitás felső és középső határvonala között mozog. Csökkent képességei azonban mégis elegendőek ahhoz, hogy fel tudja ismerni tettei társadalmi veszélyességét . . . Az ítélet ehhez mérten enyhe másfél évi szabadságvesztés és a kár megtérítése. Az egész káré, amelyet ugyan négyen okoztak, de a törvény előtt csak Dezső felelős érte, A többi három még gyetek. EAS
