Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-09 / 36. szám

AZ IRÁNI HERCEGNŐ HAZÁNKBAN Asraf Pohlavi iráni hercegnő nemrég egy hetet töltött hazánk­ban. Antonin Novotny köztársasági elnök a prágai Várban fogad­ta a hercegnőt, akii ez alkalomból Abdol-Aha Dada, az Iráni Császárszág csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe kísért. Asraf Pahlavi Karlovy Varyba is ellátogatott, ahol megtekintette a Moser Nemzeti Vállalat üvegkiállítását, majd a bfezovai porcelángyárat. Prágában részt vett a Nemzeti Színház évadnyitó díszelőadásán. A kedves vendég (a virágcsokorral) itt­­tartózkodása második napján látogatást tett a Csehszlovák Nő­­bizottságon, ahol Helena Leflerová, a Nemzetgyűlés alelnöke, a Csehszlovák Nőbizottság elnöke (balról) és Anna Karlovská, a Csehszlovák Nőbizottság főtitkára fogadták. (Képünk a fogadá­son készült.) Paola Bossaltno, a „Miss Universe“ szépségver­seny olasz résztvevéje elegáns bérkabátban je­lent meg. Ehhez a párizsi hajviselethez az egyiptomi nék frizu­rája adta az ihletet. A dán lányok nemcsak a strandon, de otthon is frottírruhát viselnek. Ez a kényel­mes, egyenes szabásé köpeny például a reg­geli pongyolát helyettesíti. Színösszeállítása: sárga, olajzöld, piros és rézsaszin. Ahol az istenek székelnek Mexico Citytől 50 kilométernyi távol­ságra fekszik Teotiuhacan. A város nevé­nek szó szerinti értelme: „Ahol az istenek székelnek“. Végtelen kilométerekre nyú­lik az istenek székhelye, mely hatalmas piramisokból tevődik össze. Az egyiptomi piramisoktól eltérően nincs sírkamrájuk, hanem tömörek. Az őslakosok itt mutat­ták be valamikor vallási áldozataikat. Ha rabszolgalány volt, ura fölszabadította abban a pillanatban, mikor a piramis első lépcsőfokára lépett. Szabadsága addig tartott, míg föl nem ért a piramis tete­jére. Odafönt papok vártak az áldozatra. Az egyik kivágta az áldozat szívét, s utá­na lelökték a mélységbe. A pozdorjává zúzódott testet a piramisváros temetkező­helyére temették. Az aranyat nem értékelték, az istenek bélsarának nevezték, bár azért drágakövek­kel ékesített ékszereket készítettek belőle. A vért pedig, amely a szívekből elfolyt, „a piros drágakő levének“ nevezték. A legnagyobb értéket a smaragd jelentette a szemükben. A piramisok városa a teme­tők városa, utcáit a „holtak utcáinak“ nevezik. A „Nap piramisa“ egyben Mexi­co legnagyobb piramisa is, amely Tlaloc esőisten tiszteletére épült. A „Hold pira­misa“ valamivel kisebb. Előtte tárták föl Mexico legnagyobb temetkezési helyét, Ciuadadelát. A külföldi turisták sűrűn látogatják. Külön erre a célra épített mű­­utak vezetnek a piramisokhoz, melyek rég kihalt indiántörzsek hatalmas pogány kultúrájáról tanúskodnak. A város eddig felfedett piramisai után egy egész pira­mis-hegylánc következik, amely föltárásra vár. Évszázados homok és agyagréteg fedi. Sok helyen őserdő nőtt fölötte. Az avatlan szem aligha venné észre, hogy mestersé­ges hegyekről van szó, melyek i. e. 300- tól i. u. 900-ig rejtik magukban az akkori világ történelmét. A piramisok előtt San Juan Teotihua­­can, a szomszéd község lakói árulják égetett agyagból, ónixból, obszidiánból és nefritből Tlaloc — az esőisten — szobrát. Tegnap Kolumbusz admirális nyomait kerestem a kormányzói palotában. Még AMERIKA A FOTORIPORTEF fülemben zúgott a tenger szavának ritmu­sa, a végtelen kékség, az emberek különös tarka egyvelege, feketéké, rézbőrűeké, fe­héreké. Mint fároszokra, — melyeknek utolsó fényük lobban — úgy gondoltam a hazai osztravai kihúnyó lámpákra, mi­közben a hajó fedélzetén gubbasztottam kalmárok között, s felfordult a gyomrom az émelygéstől, mert kérlelhetetlenül him­bálózott a hajótest. Ma Cortésre gondolok újból, s a Hara­gos Orra, Mexico akkori teljhatalmú feje­delmére, akit alattvalói már élő korában az istenek közé soroltak, de ő, Cortés, vissza merte utasítani ünnepi kukorica-A piramisok olda­lait állat- és isten­fejek díszítik. Égetett agyagból, ónixból, obszldlón­­ból, nefritből árul­ják az esöisten szobrát. lepényét, mert a „Csodálatos Egy“ vérét belekevrték. A „Csodálatos Egy“ az a ki­vételes típusú férfiú volt, akiből eszten­dőnként vallási előírásuk csak egyetlen áldozatot követelt. Azon a napon, amikor kivégezték, választották meg utódját. Szép és fiatal férfiúnak kellett lennie. Abban a pillanatban, amikor a „Csodálatos Egy“ nevével illették, egyszerre négy feleséget választhatott, palotában lakott, és kénye­­kedvére dúskálhatott az összes földi javak­ban, egy egész esztendeig, amíg el nem érkezett nagy napja az ünnepi, véres és utolsó. Nem volt az egyedülálló ünnepi áldozat. Toci istenasszony is kikövetelte az esztendőnként neki kijáró, az őszi el­múlást példázó, reszkető, az őszt szimbo­lizáló, utolsót rebbenő asszonyszívet. Ját­szottak és gyilkoltak ezen az ünnepen. Magasra csapott a drága aromák szerte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom