Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-02 / 35. szám

i» UJ \ * sb) Ш J z cs\ C£-1 00 p-et ■ Stí fig-LU K| o: | ; '< I \/an egy VARÁZSOS KÖPENY Csak egy másodpercet késtem, éppen az orrom előtt csukódott be az önműködő ajtó. A villamosvezető nem vette figye­lembe kérő tekintetemet, elindította a kocsit, pedig üres volt. Bosszankodtam. Mellettem egy harminc év körüli nő is, aki sorstársam lett, szintén lemaradt. -Együtt zsörtölődtünk, szidtuk a kocsive­zetőket, hogy milyen udvariatlanok. A közös téma közelebb hozza egymás­hoz az embereket. Ismerkedni kezdtünk. Mire megérkezett a következő kocsi, sok mindent megtudtunk egymásról. Márta — nevét a víllamosbérleten pil­lantottam meg —, aki két gyermek anyja, azon kesergett, milyen nagy gondot okoz neki gyermekei „klstafírozása“ az új Iskolaévre. Az egész augusztust bevásár­lással töltötte, majd lejárta a lábát, fü­rödni is csak egyszer volt a nyáron és mégis egy egész lajstromra való venni­­valő akad még, amit eddig nem tudott beszerezni. Nem értettem. Félremagyarázta csodál­kozó tekintetemet. Milyen jó nekem, biztosan nincs gyer­mekem, így nem tudhatom, mit jelent minden egyes új Iskolaév egy szegény anyának. — Gyermekem is van és iskolába is jár, méghozzá már hetedik éve, de én úgy fogadom minden esztendőben a szeptem­ber elsejét, mint minden más ünnepnapot. Elérkezik, elviszi a kislányomat az isko­lába. Ott megkapja a tankönyveket, tan­szereket, haza hozza, örömmel nézegeti a 'színes fedőlapokat, beleolvas egy-egy könyvbe, ismerkedik a sorok tartalmával, becsomagolja valamennyit... azt hiszem csomagolópapírt is kapnak az iskolában a gyerekek — Csak sajnos, ruhát még nem, pedig ezt már nem lehet kibírni. Mi nyolcán voltunk otthon testvérek, de az én anyámnak nem volt annyi gondja velünk, mint nekem ezzel a kettővel. Kati tízéves, Pista tizenegy múlt, alig látszanak ki a földből, de követelőzni azt tudnak. Az öltözködésnél mindig kitör a családi per­patvar. Ha nem azt a ruhát készítem, amit fel akarnak venni, vagy nem olyat veszek, ami szerintük a legdivatosabb, egyszerűen kijelentik, hogy nem mennek iskolába, mert nem hagyják magukat ki­nevetni a többiektől. Katinak fehér teszil­­ből kellett ruhát csináltatnom, mert csak így volt hajlandó megjelenni az iskolá­ban az új tanévben... Pista meg sötét­kék habszivacs zakót követelt a szürke nadrágjához... azt se tudom, hol fogom beszerezni Tanácskérőn nézett rám, níncs-e valami titkos forrásom, ahol sötétkék habszivacs anyagot kapni. Ilyen nincs, de ismerek egy jó üzletet, ahol igen célszerű, könnyen tisztítható anyagot árusítanak a Pisták, Katik és a többiek részére. Máshol is akad hasonló probléma, nem­csak Mártáéknál. Ahol a szülő engedé­kenyebb és könnyen puhítható, ott nincs vége a gyermek öltözködési igényének. Van azonban egy varázsos ruhadarab — az iskolaköpeny —, amely elejét veszi az efféle gondoknak, ha a szülők is úgy akarják. Csak legyen egy szülő, aki az első szülői értekezleten felveti ezt a problémát — megegyeznek, milyen anya­got, milyen fazont válasszanak, hogy a köpeny egyszerűsége mellett Is a lehető legcsinosabb legyen, a gyermek jól érez­ze magát benne, örömmel viselje, meg­beszélik, hol varrathatják meg a leg­­jutányosabb áron — minden megoldódik. Mi is így csináltuk az osztályértekezleten annak idején. Elbeszélgettük az időt. Az utolsó pil­lanatban vettem észre, hogy le kell szán­nom. Szinte el sem búcsúzhattam új ismerősömtől. De remélem nem haragszik meg rám és megfogadja tanácsomat. Jandáné H. Magda n Ki mint veti ágyát Az alvásltoz elsősorban nyuga­lomra és jó fekvőhelyre van szük­ségünk. Lefekvés előtt a szobát jól •szellőztessük ki. A legegészségesebb egész éjjel nyitott ablaknál aludni, de télen a hideg, sokszor pedig az utcai lárma miatt ez nem mindig megoldható. De legalább alaposan szellőztessünk! Alváshoz legegészsé­gesebb a 16 — 17° Cebius szoba­­hőmérséklet, különben nem üdítő az alvás. Jó alváshoz nélkülözhetetlenek az egészségügyi követelmények is: tiszta ágynemű és hálófehérnemű. Sokan azt vallják, hogy teli gyo­morral nem lehet jól aludni, mert az emésztőszervek működése zavar­ja a nyugodt álmot. Ezzel szemben látjuk, hogy a pólyásbaba szoptatás után remekül alszik, és sok ember is egész mélyen tud aludni a jól elfogyasztott ünnepi ebéd után. Ügy látszik tehát, hogy mégsem árt alvás előtt enni. Az alvásnak nem is árt, csupán a vonalainknak! Ét­kezés után azonnal lefeküdni a leg­jobb hízókúra. Elsősorban a jó alvás kölcsönöz üde külsőt. Éjszakai pihenés köz­ben felfrissülnek az agysejtek, úgy­hogy az agy mint vezérlő szerv másnap ismét jól el tudja látni te­vékenységét. Az olyan ember, aki jól kialussza magát, jól is dolgozik, nagyobb a teljesítőképessége, és bi­zonyára jobban is néz ki, mint a fáradt, álmos ember. Még a fiatal nőnek sem szabad túlhajszolnia magát. Nem szabad egész nap dolgoznia, s utána egész este mulatni, áttáncolni az éjszakát. Idegrendszere kimerül, és fáradtsága nemcsak az arcán jelentkezik, ha­nem egész testében, és elősegíti ko­rai öregedését. Az asszonyoknak be kell tarta­­niok a rendszeres 8 órás alvást. Ennyi időre van szükségük az agy­sejteknek ahhoz, hogy kipihenjék magukat, felfrissüljenek, és ismét teljesítőképesek legyenek. Természe­tesen nem kell a 8 órát egyfolytá­ban végigaludni! Idősebb korban sok nő nem bírja ki reggel az ágy­ban, és hajnali 4 — 5 óra tájban már „kialudt“-nak érzi magát. No­ha csak 6—7 órát alszik, reggel öt­kor már friss. De ebéd után bizony fáradt, és aludni vágyik. Ezt nem szabad megakadályozni: ha elvégez­te házi munkáját, nyugodtan dűljön le egy kis alvásra. Előfordulhat ez a fáradtság akkor is, ha hazajön a munkából. Ilyen délutáni szundiká­lás Után, amely fél óránál vagy órá­nál nem tart tovább, ismét frissnek és munkaképesnek érzi magát. Nem időveszteség ez tehát, ellenkezőleg, ami elveszett időközben, megtérül teljesítményben. Elalváshoz nincs szükségünk tel­jes csendre, amint azt már gyakor­latból is tudjuk, hiszen vonaton is, unalmas előadáson is el tudunk aludni. Csak egy a fontos: a zaj legyen egyenletes. A zaj mellett még a fény is erő­sen befolyásolja alvásunkat. Akik ugyan könnyen alusznak el, de éjjel felébrednek, és nem tudnak újra el­aludni, a legfontosabb, hogy ébre­déskor ne nyissák ki a szemüket! Amint a legkisebb fényinger éri a recehártyát, a nagyagykéreg meg­felelő része azonnal működésbe lép, ez aztán átterjed az egész agykéreg­re és az ember teljesen felébred. Sok asszony fáradtan fekszik le este, örül az alvásnak, de mégsem sikerül! Csak fekszik, és csukott szeme előtt felsorakoznak a problé­mák: megismétlődnek az elmúlt nap eseményei, sajnos rendszerint a leg­kellemetlenebbek. Elgondolkozik azon, mit hogyan tett, és hogyan kellett volna tennie? Természetesen ezek a gondolatok semmiképpen sem nyugtatják meg, sőt még job­ban felizgatják. És máris kiment az álom a szeméből. Magától értetődik, hogy éjjel, amikor az agy fontos központjai ernyedtek, nem működnek rende­sen, nem lehet megoldani az ilyen problémákat és ezért a valóságos­nál súlyosabbnak tűnnek. Ilyenkor az ember csak fekszik és gyötri TTlClgClt. . Fölöslegesen! Tapasztalatból tud­juk, hogy mindezek a kérdések reg­gel, pihent aggyal, egészen más színezetűek. Sokkal könnyebbeknek látjuk őket és már nem is meg­­oldhatatlanok. Vannak asszonyok, akiknek elég este lefekvés után a könyvet a ke­zükbe venni, és néhány oldal elol­vasása után már édesdeden szundí­tanak. Ha az álmatlanság oka nem mélyen gyökerező lelki válság, akkor elegendő az olvasással elte­relni napi gondolatainkat. Az ágy­­banolvasás elfárasztja a látóközpon­tot, ahonnan ez a tompultság átter­jed az egész agykéregre. Ha az álmatlanságnak súlyosabb idegalapja van, akkor az olvasás egyáltalán nem segít, és ilyenkor más módszerrel kell kísérletezni, (kv) Laci ugyanúgy ünneplőben van, akár azon a sze­rencsétlen májusi napon. Jól fésült szőke hajától fekete félcipőjéig minden ragyog rajta. Jó régen készült erre a napra, valószínűleg éppen olyan izgalommal, mint a Böskével való találkozásra. Akkor rajta kívül senki se tudott problémájáról. Most az egész család eljött részt venni gondjai­ban. Későn! VALLOMÁS REVOLVERREL Ez a jóképű, 19 éves fiú abban a környezetben, ahol dolgozott, ilyen sokáig megőrizte — naivitá­sát. Ügy látszik, sem az internátus, ahol inaséveit töltötte — családjától távol —, sem a gyárban kötött barátságok nem voltak rá nagyobb befolyás­sal. Nyilván az otthoni nevelés tartotta féken, talán túlságosan is. Lacinak ugyanis egészen ez év májusáig nem volt „komolyabb ismeretsége“. Igaz, hogy Bözsivel néha leveleztek, névnapokon, születésnapokon üdvözlete alá odabiggyesztette a szokásos „sokszor csőkollak“-ot, de igazi csókokra soha se került sor. Pedig Laci csak erről álmodott, helyesebben: nem Bözsi kellett neki, hanem férfiasságának be­teljesülésére vágyódott. Hogy barátai ne neves­sék ki Aztán meg a lány igazán szeretni való kis terem­tés. Még most, annyi gond, szégyen és megalázta­tás után is felragyog a fiú szeme, amikor a kis fekete lány fehér csipkeblúzában, majdnem mini­szoknyájában a bíróság elé lép, hogy terhelő val­lomást tegyen. „Május volt és ünnep. Egyszerre csak egyedül maradtunk a vendéglőben. Laci sétálni hívott. Kézenfogva, csókolózva értük el az erdőt...“ Erzsébet hátranézett a vádlottak padján ülő volt szerelmére és a hangja izgalommal telt meg. Az erdőben ugyanis a szerelmes fiú .egyszerre csak megvadult. „Vetkőzz le — ordította — késem van és revolverem! Gyilkos vagyok és megöllek. De előbb az enyém leszel!“ S miután a lány még mindig ellenkezett, megfenyegette: „Innen nem szabadulsz, a bokrok mögött vannak a barátaim . .. Azok is rád várnak, s aztán... aztán megöllek!“ Amint Laci-haramia úgy érezte, hogy ezzel a szokatlan szerelmi vallomással megnyerte Bözsit, Ismét Laci-szerelmessé változott, s most már min­den erőszak nélkül, ahogy egy 19 éves rendes fiatal emberhez illik, igyekezett a lányt meg­győzni vonzalmáról, természetesen, meleg szavak­kal. A megfélemlített Böske hallgatott, s csak akkor kezdett segítségért kiabálni, amikor hango­kat hallott az erdőből. Mire a társaság odaérkezett, Laci már eltűnt a fék sűrűjében. Hiábavaló volt az üldözők minden ügyeskedése, nem tudták el­csípni. Majd két óra múlva maga jelentkezett. Sírva kérte Böskét, hogy kísérje el a legközelebbi őrszobára, hogy bevádolja magát erőszak kísérle­téért. Laci ismét sír. Előrehajlik a vádlottak padján és tenyerébe temetett arcáról ujjain keresztül foly­nak a könnyel. Az apját hallgatja ki éppen a bün­tetőtanács. Bizonygatja, milyen szigorúan nevelte a fiát, majd az eset után még szigorúbbra fogta. A fiúnak este kilenckor otthon kell lennie. S mi­közben igyekszik meggyőzni a bíróságot nevelési módszere helyességéről, a legfontosabbról meg­feledkezik: hogy bár a fiú mindent megkapott a családban, valami lényegeset elhanyagoltak — őszinte szavakat, felvilágosítást a sexuális életről. Erről aztán munkatársai „világosították“ fel. Saj­nos, olyanok, akik azóta már a saját bőrükön ta­pasztalták, hogy „leckéjük“ a börtönbe vezet. Ezek tanácsolták a fiatal fiúnak, hogy ha sikert akar elérni a lányoknál, meg kell őket rémíteni — pél­dául a kés-revolver vagy a lesben rejtőző barátok meséjével Lacinak mindent megadott a családja, csak érzel­mi életéről, nemi neveléséről feledkezett meg! A bíróság bölcsebb volt. Megértette a fiatal ember botlását. Tizennyolc hónapra Ítélte a vádlot­tat, viszont a büntetés végrehajtását négy évre felfüggesztette. Laci a napokban bevonul. Ha sikerül egy meg­értő kislánnyal megismerkednie, minden rendben lesz. Ha nem, úgy problémáját majd talán szexuolő­­gusok fogják tanulmányozni. Reméljük, hogy erre nem kerül sor. —EAS—

Next

/
Oldalképek
Tartalom