Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-05 / 31. szám
asszony Ezért dolgozni kell, tanulni és újra tanulni, mert aki megáll, az elmarad. Régi igazság ez, amely különösen ma érvényes. A bányászat pedig: férfimunka, többnyire erős, szélesvállú férfiak munkája. A hegy nehezen adja ki kincsét — a rezet. A fúrógépek dübörgésétől hangos az alacsony tárnák levegője és műszak után még sokáig remegnek a karizmok. A bányászok keményfejűek és szűkszavúak. Ismerni és érteni kell őket, ha valaki „vezetni“ akar. „MAJD MEGLÁTJUK“ — mondták a férfiak, amikor megtudták, hogy egy nő lesz a párttitkár. De a Bernhard Koenen tárna 4000 dolgozója közt lévő elvtársak nagyon jól tudták kit választottak. „Majd megmutatom“ — gondolta Hildegard. Előzőleg az üzemi lap szerkesztője, majd párttitkárhelyettes volt és sokszor mondta az asszonyoknak: „bízzatok magatokban!“ Persze, nem ilyen egyszerű a dolog. „Egy asszony kezében a döntés.“ Ezt nem lehet egyik napról a másikra megszokni. Ezért kellett Híldegardnak bebizonyítani rátermettségét. Tanulni kellett, mert szakmai ismeretek nélkül nincs eredmény. Minden pénteken a mérnöki előképző szemináriumba sietett, de emellett a legapróbb részletekig meg kellett ismerkednie a párthatározatok részleteivel is, hogy mindenkor tudja hogyan és merre. Ez lesz a kötelessége! A réz világpiaci ára nagyon magas és minden kiló, amit Niederröblingenben sikerül megtakarítani, devizát jelent az ország számára. így lesz a rézből — politika. Ezt kell megértetni a dolgozókkal! Ezért kell látni nemcsak a részt, hanem az egészet! A SZÜLEI szociáldemokraták voltak és már kislány korában megtanult nemcsak nézni — hanem látni is. Nem a „Führer“ beszédeit hallgatta, hanem a szülői házba érkező látogatók tenyér mögött, titokban suttogott szavait. 1945-ben 17 éves volt és az NKP kiadta a parancsot: menj tanulni! Tanulni kellett — sokat, később a lipcsei Közgazdaságtudományi Tanszéken is. 1946-ban lépett a pártba, akkor kezdődött a nagy ujjáépülés — nemcsak a gazdasági, de a politikai szellemi ujjáépülés — korszaka. Erezte, tudta, hogy helyes úton jár. És ma: párttitkár. MILYEN IS egy ilyen párttitkár? Hildegard Rasch szerint: „Ha az ember a könyvekben, vagy az újságokban olvas róluk, akkor vagy hibátlan szocialista hősök, vagy erkölcsi vakok ... hogy bírálhatók legyenek.“ És a valóságban? Talán egy példa megmutatja: bejön egy bányász és kiabál, hogy az egyik fúró rossz, elromlott, ő már régen megmondta, de nem történt semmi. Csekélység? Lehet. De utána kell nézni, el kell intézni, mert a nagy szavak előtt nem nyílnak meg a szívek, nem lobban fel a bizalom fénye. Mindennel törődni kell! Legyen az fúró, vagy plenáris ülés, prémiumelosztás, vagy távlati terv ... Munkája akkor kezdődik, amikor még igen sokan a másik oldalukra fordulnak. Reggel fél hatkor indul a hajnali műszak a föld mélyébe, akkor már ott kell lenni, hogy ha az emberek akarnak valamit, elmondhassák annak, aki értük van itt. Hetenként egyszer Hildegard is leszáll a mélybe. Ö az egyetlen nő, aki erre engedélyt kap, mert ott csak férfiak lehetnek. De milyen párttitkár az, aki nem lát mindent a saját szemével? A férfiak már megszokták. „Szerencse fel“ — hangzik a köszöntésük. És már — tartanak is tőle, ha éppen olyankor érkezik, amikor valami kis mulasztás történt, amikor nincs minden rendben. „Hát törjük a fejünket“ — mondja Hildegard. így mondja „törjük“ — mindnyájan együtt, hogy mielőbb megoldjunk minden problémát, mert az idő sürget. A Wilhelm Pieck Kombinát szomszédos mansfeldi tárnája ugyanis rövidesen kimerül. A Koenen-é a jövő. 1958-ban helyezték üzembe, tehát a legkorszerűbb. 1967- ben egy új eljárást kezdenek a fejtésben, hogy a bányászok munkája könnyebb legyen. Az új módszerekkel kísérletező részleg máshol működött, de Hildegard ragaszkodott áthelyezésükhöz és most a bányászok, a brigádtagok is részt vesznek a kutatásban. Így születik az elmélet és gyakorlat egysége. EGY ASSZONY érzékenyebb mint egy férfi. Jobban átérzi embertársai problémáit. Ezért keresik fel Hildegardot házaspárok nézeteltérései és lakóbizottsági problémák miatt is. De elsősorban a bányászok jönnek pedig a bányászat: férfimunka! tűnő szakmája: ezüstműves. Szép munka, sok kézügyességet és ízlést követel. Vajon hogyan vezetett útja az ezüstművességtöl a színpadig? Az üzemben, ahol dolgoztam, jól működött a kultúrcsoport. Ez volt az első lépés a színpad felé . . Aztán jelentkeztem a főiskolára, s magam sem akartam hinni, hogy felvettek! Kollégista lett, mint a többiek: évfolyamtársai. — Kikkel végzett együtt? — Hosszú a lista . . . Várady Hédivel-, Psota Irénnel, Szemes Marival, Berek Katival, Horváth Terivel, Tarsoly Elemérrel, Prókay Istvánnal, Buss Gyulával, Szénást Ernővel és a szegény, korán elhunyt, nagyon tehetséges Soós Imrével . . . A főiskola után Miskolcra szerződött, s négy évet töltött ott el. — Emlékszem, a „Pygmalion“-ban játszottam, s az utolsó felvonásban már nem volt jelenésem. Egy órás autóbusz-út várt hazáig, így hát sietve öltöztem és mentem ... Az autóbuszon összetalálkoztam egy csapat diákkal. Ök is a színházból igyekeztek hazafelé, s éppen azon sopánkodtak, hogy ott kellett hagyniuk az előadás végét, mert nagyon távol laktak, s később nem volt számukra közlekedés . . . Hallgattam őket egy ideig, majd megesett rajtuk a szívem. Mit volt mit tenni? . . . Ott, az autóbuszon, előadtam nekik egymagám, a „Pygmalion“ egész utolsó felvonását! Budapesten először a Petőfi Színház szerződtette, majd az ebből kivált Thália Színház színpadán találta meg igazi énjét. — Melyik Thália-beli szerepére emlékezik vissza a legszívesebben? — A „Rozsdatemető“ Hajnalkájára ... A fiatal Fejes Endre nagysikerű regényéből színpadra alkalmazott dráma valamennyiünk számára, estéről-estére nagy élményt jelentett, s jelent ma is, ha néha-néha ismét műsorra kerül! Én külön azért is szeretem ezt a szerepet, mert egy új magyar író szavait tolmácsolhatom . . . Általában mindig kedvemre való feladatot kapok: ilyen volt az „Arisztokraták“ Nyinkaalakja is! — Az „Arisztokraták" körszínházi stílusú előadásain a nézők egy része fent ült a színpadon, s a szereplők közöttük járkáltak. Ezzel kapcsolatban nem történt valami humoros epizód? — Dehogynem! A darabban volt egy jelenet, amikor be kellett furakodnom a nézők sorai közé. Miután Nyinka könnyűvérű kislány, a rendezőtől azt az utasítást kaptam a próbákon, hogy üljek bele egyegу férfi ölébe! ... Az első előadások egyikén, amikor a nézők „hírszolgálata“ még nem vitte végig a városon ennek a mókának a történetét: kiskatonák foglalták el a színpadra rakott széksorokat. A szerep szerint odaléptem az egyikhez, aki azonnal felpattant, hogy átadja a helyét! Gyorsan visszanyomtam az ülésre, az ölébe vetettem magamat és énekelni kezdtem: „Ogyesszai finom vendéglőben, búsul a Nyinka egymaga szegény, csókot lehelt rá csak úgy elmenőben, egy arany fogú, kéksapkás legény . . .“ — És mit szólt ehhez az alkalmi „partner“? — Fülig szaladt a szája, s a fülembe súgta: „Tessék mondani, más színű sapka nem lehet? . . .“ Hacser Józsa sohasem unatkozik. Amikor nála jártam, éppen gépírni tanult: hátha egyszer szüksége lesz erre is! Minden érdekli, mindenhez konyít egy kicsit. Régészeti leleteket, hanglemezeket, grafikákat gyűjt, imád a televízió előtt kucorogni. — Elvégre nem hozhatok szégyent a kukkantok becsületes nevére! SOMOS ÁGNES (Jelinek György felvétele) A versenybe az is bekapcsolódhat —aki csak egy országra vonatkozólag ad válaszokat. Minden országról 2X5 kérdést teszünk fel, a díjakat is eszerint sorsoljuk ki. A nagydíjat azonban csak azok között sorsoljuk ki, akik minden országra vonatkozó kérdésekre helyes választ adnak. A díjak: 7 nap Budapesten — 7 nap Berlinben — Moszkvában a NOSZF 49 évfordulóján — Egy hét Bukurestben — és további 35 értékes jutalomtárgy. A helyes szelvények kisorsolására ez év októberében kerül sor. Az I kerdescsopurt ln;lyes luleitritM ttUt.GARlA: M«irta ZsiiIjazkiiv nva Könny» ás ölelni i szűri par Cilia I.a csóva kittel 2IHJU színim KOM A. MI A: \urelia ('hiriac. baucasai kutató intézet la* л'у -i Műegyetem. riUiill iialignii Balázs jntúii ks: '/.rína. kiiííiliniliii, ui trau у ug kitti; и vitae elektrotechnikai luís/.c rulcsek Margaréta Fislaru
