Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-22 / 29. szám
Német Állami Operaházban Berlinben a finálé után lehull a függöny, de a közönség lelkesedése nem akar véget érni és a vastaps újra és úfra a függöny elé követeli Ruth Asmust, a fiatal mezzoszoprán-énekesnőt. A műsorяшяя^^ш füzeten két betű van a neve után: m. v. — mint vendég; mert állandó munkahelye a lipcsei úf Operaház. De a berliniek mégis saját művésznőjüknek tartják, mert Ruth Asmus számtalanszor lép a berltnl Opera színpadára. Walter Felsentetn, a Komische Oper világhírű rendezője és intendánsa is egyre több és igényesebb szerepet bíz rá. „A család és a szerződés Lipcséhez kötnek" — mondja a fiatal művésznő, amikor megkérdezzük, hogy miért nem költözik Berlinbe. Amikor Ruth Asmust a lipcsei Operaházban felkerestem, éppen Mozart „Figaro házassága“ c. művének Cherubin szerepét próbálta, este viszont Borisz Godunov Fjodorlát énekelte. Általában elég sok „nadrágos szerepet" alakít, hiszen a Cherubin és Fjodor mellett Humperdinck „Jancsi és Juliska" meseoperájában is 6 énekli Jancsi szerepét. Szereti ezeket a szerepeket és ugyanolyan lelkiismeretesen készül előadásukra, mint például a Nabucco Fenénáfára. Természetesen ilyen sok feladat mellett csak kevés időt szentelhet családjának és két fia sokszor kénytelen őt nélkülözni. Miközben a vonat Lipcséből Berlin felé száguld vele, sokszor mosolyogva gondol vissza pályája kezdetére. Hogyan is kezdődött? Tizenöt évvel ezelőtt /an Koplowltz író a hallei gépgyárban felfigyelt a műkedvelő színjátszó csoport egyik fiatal tagjára. „Szükségünk van tehetségekre, jöjjön Berlinbe, gondoskodunk taníttatásáról" — mondta az író a 16 éves Ruthnak, aki nem törődve szülei tiltakozásával, Berlinbe utazott. Ott érte az első csalódás. — Nagyon sajnáljuk — közölték vele — már nagyon sok a színész, kísérelje meg egy év múlva. Azt sem tudta, merre menjen. Egyik váró teremből a másikba vándorolt. Haza nem akart menni, nem akarta beismerni vereségét. De a szerencse rámosolygott: a reménytelen kóborlás közben találkozott a hallei műkedvelő csoport vezetőjével, aki elvitte a szakszervezeti központba. Ott a kezébe nyomtak egy vonat jegyet és elküldték kultúrpropagandistának a rtesai hengerműbe. Pénze kevés volt, hiszen egy fiatal lány szeret szépen öltözködni, a munkája sem kötötte le tettekre vágyódó energiáját és ezért már rövid idő múlva a horgony-részlegbe jelentkezett dolgozni. és itt érte öt a nagy változás, itt kezdődött vágyai megvalósulása. Egy napon megjelent a berlini szakszervezeti központ küldötte és tehetséges fiatalokat keresett egy alakulóban levő szakszervezeti színház részére. — Készülj elő a karénekesnőt vizsgára — mondta Ruthnak. A lány azonban hallani sem akart az énekről, táncolni szeretett volna. Ismét a véletlen jött közbe, ugyanis a vizsga előtti napokban a keze megsérült és egy kisebb vérmérgezés következtében karja megdagadt. Táncról szó sem lehet — mondta az orvos. Ruth tehát akarva-akaratlan énekből vizsgázott és megállta helyét. Két nehéz, munkás év következett. Nappal tanult, este fellépett, de két év múlva a vizsgán már felfedezték, hogy kiváló szóló-énekesnő és azonnal a magdeburgi színházhoz szerződtették. A kritikusok és a közönség rövidesen rajongtak érte. Ruth azonban hű maradt elvéhez: tanulni, fejlődni, soha nem pihenni. Egymást követték a a nagy szerepek: Paulina a „Pique Dame"-ban, Fenéna a „Nabucco"-ban, vagy Szuzuki a „Pillangókisasszony“ -ban egy felfelé ívelő művészpálya jelentős állomásai. És végül a kislány, aki 15 évvel ezelőtt nekivágott a főváros forgatagának, hogy megtalálja a maga helyét a nap alatt — mint a lipcsei Operaház művésznője a pálya csúcsára ért. Sokszor pergeti maga előtt az utolsó 15 év emlékeit, amíg a vonat Berlin felé rohan és az emlék idézést mindig mosollyal zárja, mert... a fiaira yunuui. Ursula Pfab £3 СО <4-4 a4-a cd JS s* OJ О О о и, жШ м _ А . k/f il К [Ь* ^ _ (I V I v v jd' ж Л 10 J t ' -Г/* Л /U /ЦГ Т
