Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-22 / 29. szám

A porfelhő és puskafiist ellepi a lovast és lovát. Kezdődhet a „Fantázia". A hagyományos fehér burnuszba ültőzdtt lovasok és telivér lovaik indulásra várnak. a kis közönsúg érdeklődéssel figyeli a lovasokat. Vágtató lovasok, lövések durranása, porfelhő és lőpor­füst kavargása. Ez a „Fantázia", az ünnepélyes lovas­játék Észak-Afrikában. Ezt már hagyományosan minden évben megtartják, az egyhónapos böjt, a Ramadan végeztével; de a fontos állami látogatások során rende­zett díszünnepségeknek is egyik fénypontja. A „Fantázia" eredete azokba a régi időkbe vezethető vissza, amikor az arab törzsek még nomád életmódot folytattak és számos hadjáratot vezettek más törzsek ellen. Ma már az algériai, marokkói és a tuniszi folklór­hoz tartozik. A kiválasztott lovaknak gazdagon díszített nyergük és kengyelük van, a lovasok hagyományos hó­fehér burnuszba öltöznek, puskáik, melyekből lovaglás közben lövöldöznek, valóságos múzeumi értékek. Riportunk a Dél-Algériában, Tiaretben rendezett „Fantázia" ünnepen készült. CTK külföldi képszolgálata Lovasok harca KENGURUHALÁL ÉS SZEMLÉLET A közelmúltban egy angol kollégám tudósítását olvastam arról, hogy Ausztrá­liában az aszály felmérhetetlen károkat okozott. Űj Dél-Walesban például 12 mil­lió juh hullott el, a bővizű folyók sáros erecskékké változtak, nem visznek táplá­lékot a tengervízbe s ennek következtében sok hal pusztult el. Éppen könnyeimet törülgettem, mert nagyon sajnáltam a ha­lakat, amikor szíven vágott a tudósítás további részlete: majdnem teljesen elpusz­tult a kenguruállomány. Ez a hír meg­döbbentett. Mert kérem tisztelettel ha el­pusztult a kenguruállomány, akkor én — ha véletlenül Ausztráliába kerülök, nem vehetek kengurut! Mivel fogok én akkor szórakozni öreg napjaimban? Eddig eszem­be sem jutott a kenguru, de most, a hírt olvasván, a rémülettől egy fillér sem ma­radt a zsebemben. Igaz, hogy ezt meg­előzőleg a feleségem kezében volt a kabá­tom és ez sok mindent megmagyaráz. Londoni kartársam drámai hangú, meg­rázó erejű riportjában mindenről beszá­molt — csak éppen az emberek szenvedé­séről feledkezett meg. Én viszont egy má­sik hirforrásból azt is tudom, hogy Ausztrália egyes vidékein mennyit szen­vednek a vízhiány miatt — az emberek! Tudom, hogy sokszor a pelenkák mosásá­hoz szükséges viz is hiánycikk, tudom, hogy az aszály következtében a mezőgaz­dasági dolgozók nyomora egyre nagyobb. Ez viszont angol kartársamat nem érde­kelte, mert ugyan mi az érdekes abban, hogy az emberek szenvednek és nyomo­rognak?! Persze az már az én extra­vaganciám, hogy az emberek sorsa jobban érdekel, mint a kenguruké! Az angol kolléga feltette a kérdést, va­jon hogyan lehetne segíteni? Igazán nem akarok beavatkozni Ausztrália belügyeibe, mert én tiszteletben tartom az ENSZ alap­okmányát, de van egy egészen érdekes ötletem: mi lenne, ha — bármilyen fan­tasztikusan hangzik — Ausztrália nem támogatná csapatokkal és hadianyaggal az amerikaiak vietnami agresszióját és az így megtakarított összeg befektetésével megoldaná a vízproblémát? Azt hiszem nem is olyan megvalósíthatatlan. Elég annyit mondani, hogy ide figyeljetek USA- gyerekek, ipics-apacs nem ér a nevem, engem már untat ez a vietnami katonásdi, megyek haza, mert víztartályokat építeni sokkal érdekesebb játék! Akkor lenne víz, nem szenvednének az emberek, újra megsokasodnának a kengu­ruk és én is vehetnék egyet. Mert miért ne legyen nekem kengurum? Nem árt, ha van a háznál! És azt hiszem Ausztráliá­nak is jobb, ha a vietnami pokolból haza­tért férfiak inkább a kenguruk ugrándozá­­sában gyönyörködnek! Persze angol kartársamnak ez a meg­oldás nyilván eszébe sem jutott, mert neki a kenguru a lényeg és nem az ember. Szemlélet kérdése! A NAGYVILÁGBÓL A magyarországi Aszód városkában, nem messze Budapesttől, a hat évnél fiatalabb gyerekek részére autópályát építettek az óvoda területén, ahol a gyerekek játék közben tanulják meg a közlekedési szabályokat. Az autó­pálya pontos mása az igazi úttestnek és útkereszteződésnek. A forgalmat közlekedési rendőr irányitja és ha a gyerekek letették a „vezetői vizsgát“, vezetői igazolványt kapnak. A gyere­keknek ebben a korban igen fejlett megfigyelőképességük van, így játsz­va, örömmel tanulnak meg biztosan közlekedni (egyelőre csak rolleren és lábhajtású kis autón). A közlekedési rendőrnek is vizsgáznia kell. Az idei Karlovy Va­­ry-1 filmfesztivál Ide­jén a szokottnál Is forgalmasabb volt a város közkedvelt sé­tánya. Amikor kilenc év.el ezelőtt Mária Kedzierska átvette a pruszkowszkl finomporcelángyár veze­tését, egy elhanyagolt, régi gyár Igazgatónője lett, melyben a termelés csupán a majolikára összpontosult. Ma bátran az első­osztályú termelőüzemek közé sorolhatjuk a gyá­rat. Az épület nemcsak szép külsőt kapott, de berendezését Is felúji-

Next

/
Oldalképek
Tartalom