Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-15 / 28. szám
1. Panni: — Ejnye Péter, ne panaszkodj! Még majd azt hiszik a kedves olvasók, hogy mi valamiféle vásott gyerekek vagyunk! Pedig . . . Péter: — Jó, jó, tudom. Te vagy az angyal, én vagyok az ördög! Panni: — Ne tessék hinni, hogy mindig ilyen, csak most morcos, mert nem engedték ki a meccsre! Péternek pedig mindene a foci, egész labdagyűjteménye van! Péter: — Mit ér az egész, ha itthon kuksolhatok ... , Panni: — Peti, ebből baj lesz! Mondtam, hogy otthon ne rúgd a bőrt. Majd kikapsz . . . Péter: — Te mondtad, hogy megpróbálunk híres emberek lenni! Mit szólnál egy labdazsonglőr számhoz. Panni és Péter a porondon . . , 2. Panni: — föl van, csak tervezgess. Én addig megfőzöm a vacsorát! 3. Péter: — Hol is .az a térkép? Merrefelé induljunk először. .. Legyen az első állomás Bratislava! . . . Mit gondolsz Panni, szívesen fogadnak majd bennünket a nNÖ" olvasói? . . . — Még nem tetszett hallani rólunk? Nem is csoda, hiszen még olyan fiatalok vagyunk, alighogy a világra jöttünk S azóta állandóan hallgathatjuk: így rossz kölyök, meg úgy rossz kölyök . . . 2 Ennél a mondatnál Lehoczky Zsuzsa művésznő, a budapesti Fővárosi Operettszinház primadonnája az órájára tekintett és felkiáltott: — Elkések az előadásról! Röpke pillanatok alatt letörölte arcáról Péter szépiáit, kivette hajából Panni két vaskos copfját, s gyorsan eltüntette az otthoni móka nyomait. Panni és Péter eltűnt! Csak Lehoczky Zsuzsa maradt. . . Aztán taxit tárcsázott és sietett a színházba, hegy az esti előadáson újraélje Shaw kis virágáruslányának, a dámává lett Elizának könnyes — mosolygós, zenétől áradó történetét: a „My fair Lady “-ben. Aki nem hiszi, nézze meg a címlapot! Somos Agnes 3 "<U Z i 2 >4 00 :Q О<u a 'Л
