Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-17 / 24. szám
'< * <л > О CL шХ UL < Z-j > < CL < ec О —1 О ш M#N#L#G Vidámságból és dalból Megbeszéltük a randevút. Vártam. Nem jött .. . Tovább vártam. Még mindig nem lőtt... Elhült a kávé, cigarettavégekkel telt meg a hamutartó. Már szedelőzködtem, amikor beviharzott az ajtón. Arca ptros volt, tekintete könyörgó, mint a gyereké, akt rossz fát tett a tűzre, s most bocsánatért esedez. — A rádióban voltam: felvételenI A stúdióból nem jöhettem ki, nem tudtam telefonálni... Ne haragudjon! Nagyon szégyellem magam, de nem vagyok bűnös. Elhiszi, ugye? Bevallom: amíg nem jött, nagyon haragudtam rá. De amint ott állt — egyik tűsarokról a másikra billegve — legszívesebben megöleltem volna. így történt a furcsa eset: Pavlina Filtpovskát mérgemben szerettem megI Amíg elhelyezkedett: jól megnéztem. Termete sudár, arca festék nélkül is rózsásan hamvas, ruhája elegáns, de nem hivalkodó. Ha meg kellene fogalmazni „különös ismertet'ójelét", talán azt mondanám: egész lénye mosolyog ... Észrevette, hogy „szemrevételezem“, s nevetve háta mögé kapta a kezét: — Csak ezt ne nézze! Összevissza vagdaltam a tenyeremet! Tegnap ugyanis nagytakarítás volt nálunk ... — Rendben van, akkor nem nézek, sőt, nem is kérdezek semmit! Mutassa be önmagát. Beszéljen arról, amiről szeretne ... Szemét tágra nyitotta a csodálkozástól. Ez valami új feladat volt, s ami új, az izgalmas isi — Kezdjük hát a „nagy-monológot“... Huszonnégy éves vagyok. Nyugodtan leírhatja: soha nem fogom letagadni a koromat. Inkább majd úgy próbálom berendezni az életemet, hogy ne látszódjanak meg rajtam a múló évek... A vezetéknevem bizonyára ismerősen cseng a fülekben: Fillpovská. Nem csodálom, hiszen édesapám — Frantisek Ftlipovskij — a prágai Nemzeti Színház művésze ... De ezt csak zárójelben mondtam el, mert nem szeretném, ha azt hinné: az ő hírnevének árnyékában akarok előre jutni a pályán. Apa sokáig nem is tudott színpadi vágyaimról, s talán még ma sem hiszt el, hogy a lánya énekesnő lett! Nem mertem előtte énekelni, s nem volt bátorságom megkérdezni a véleményét, mert tudtam, hogy nagyon szigorú kritikus ... Aztán ő maga szólalt meg: „Tegnap a televízióban túl sokat mozogtál és állandóan görbén tartottad magadat. Ha még egyszer meglátom: ráverek a derekadra!"... Persze, csak mondja! Még soha életemben nem kaptam verést! Hol az asztal, ezt gyorsan le kell kopogni... Ideális mamám van. Igazi művész-mama: barátnő, titkárnő és anyuka egyszemélyben ... Van egy huszonegy éves öcsém ts. ö most katona. Egyetlen szuszra mondta el mindezt: a családi tablót. — Táncdalénekes vagyok, de színésznő szerettem volna lenni, s ma is ez a vágyam. A dal: kellemes és könnyű siker, gyors hírnév. A színház: komoly és megfeszített munka, ahol keményen meg kell dolgozni az elismerésért... A Szemafor Színházban kaptam első szerződésemet, s döbbenten vettem tudomásul, hogy itt énekelni is kell, pedig én azt sohasem próbáltam. Aztán, lám, sikerült! A dalok hozták meg a sikert... A társulattal jártam külföldön ts: Hollandiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban és Nyugat-Németországban. A Szemafor jó iskola volt. Itt tanultam meg, hogy a modern színésznőnek mindenhez értenie kell: az énekhez, a tánchoz, a pantomimhez .. . Itt megállt, nagyot nyelt, mint aki valami fontosat akar közölni: — Elárulom életem legnagyobb vágyát! Szeretném egyszer ellátszani Bemard Shaw: Szent Johannájának címszerepét ... Akár holnap is be tudnék ugrani Johanna csodálatos szerepébe! De tudom: addig még sok víz lefolyik a Moldván ... — Szeretne egyszer édesapjával együtt színpadra lépni, mint például Tatjana Szamojlova, a „Szállnak a darvak" főszereplője, aki gyakorta színházt partnere édesapjának? — De még mennyire szeretnék!... Igaz ugyan, hogy apával mindig sok vitánk van a színházról. Máskülönben kitűnően megértjük egymást, de ha a szakmára kerül szó: vitatkozunk, veszekszünk... Most közös televíziós fellépésre készülünk. Az „ABC-neuetők" című sorozatban hamarosan sor kerül az „F" betűre, s mi képviseljük majd a képernyőn a két generációt ... A próbákon eltűnik a papa-lánya viszony. Ott csak komoly munka van! Pavltnát pld kora óta a színházi világ légköre veszi körül. Enélkül — saját szavat szerint — partra vetett halnak érezné magát... Dalait naponta sugározza a rádió, karcsú alakja gyakran feltűnik a képernyőn — a prágai fiatalok egyik kedvence lett! — Furcsák a slágerszerzők és a rendezők: nem akarnak nekem vidám számokat adni, pedig életelemem a nevetés! — panaszkodott egy kicsit, de aztán ismét felderült az arca: — „Hódolóim" azonban annál több alkalmat adnak a vidámságra ... Férjnek jelentkezik a tizenöt éves kamasz, s a hetven éves nyugdíjas bácsi megkérdezi: szabad vagyok-e még? ... Kacagott. Harsányan és kendőzetlenül. Amikor búcsút vettünk, ismét eszébe jutott a „vétke", s kamaszlányos szepegéssel kért elnézést. Másnap a szálló portáján jókora csomag fogadott ... Pavlina küldte — engesztelő ajándékként saját lemezett! Azóta gyakran hallgatom otthon a „Kapitány" című számot a „Hogyha ezer klarinét" című filmből; a „Nej, nej, nej..." twistet; a beat-muzstkájú „Cínsky drak“-ot; a Vlach-zenekar kísérte „Kdybys byl kovbojem" western-számot; a „Proő se Ildi nemaj’ rádi" és a „Riká mi, Pavlíno" foxtrottokat; a Divadlo Apollo zenekarának kíséretével a „Poutövé llmbo" című dalt ... Ha szomorú vagyok: Pavlina dala felvidít. Ha fáradt vagyok: Pavlina dala felfrissít. Ha pedig vidám vagyok — vele együtt dúdolok! Ez az ő sikerének titka! Málnássy Anna
