Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-17 / 24. szám
/ ÉLEK szobrát, Holló Barnabás alkotását. Ferenczy István, az első magyar „művészszobrász“, Blaha Lujza színművésznő és Hatvány István (a későbbi világhírű tudós-professzor) is Rimaszombatban született. Kis mellékutcában szerénykedik az a táblával megjelölt házikó, melynek előszobájában — a padlón, a köpönyegén — Petőfi aludt. A főtér sarkán pillantod meg az egykori „Fekete sas“ fogadó impozáns épületét, amely ma az ipari tanulók otthona. A TomáSik utcai új gótikus lakóházat, a három templomot, a városházát és az új megyeházat (ma a JNB székháza) műemléknek nyilvánították. Aki nem sajnálja a fáradságot, lesétál a Rima-part — Timársorként ismert részéhez, a vén fűzfák árnyékában megkeresheti Győry Dezső szülőházát, és képet kap arról is, hogyan festhettek Rimaszombat városnegyedei 100 esztendővel ezelőtt. Keskeny fahidak ívelnek át a folyó túlsó partjára; itt áztatták valamikor a tímárok a bőrt A város lakosságának művelődéséről, szórakoztatásáról a CSEMADOK helyi szervezete gondoskodik. Országszerte ismert a „Gömör“ népművészeti együttes, 1 1 *-• 41) > 4-4 KJ melynek vezetője Kamarás Imre koreográfus. Az együttes nemrég mutatta be nagy sikerrel „Emlékezzünk“ című új műsorát. A „Fáklya“ irodalmi színpad 1962 óta működik, s eddig 12 bemutató, 25 fellépés szerepel az együttes krónikájában. A városban két színjátszó csoport működik rendszeresen (az egyik Tamásfalván: ez a község néhány év óta közigazgat4silag Rimaszombathoz tartozik), és nemrég alakult meg a CSEMADOK 60 tagú új énekkara. A kultúra berkeiben két panaszt hall minduntalan a városba tévedő idegen. Az egyik: a műemlék jellegű épületek zöme. pusztul, javításra szorulna. Bíztató hír, hogy az illetékesek döntése nyomán még ebben az évben visszahelyezik talapzatára Blaha Lujza mellszobrát. A másik baj: a városnak nincs kultúrháza. Tamásfalván van ugyan egy művelődési otthon, de az a szövetkezet tulajdona, s túlságosan messze esik a város központjától. Az új létesítmények közül kétségkívül az új élelmiszeripari kombinát a legjelentősebb. A Losonc felől érkező utasnak a város nyugati szélén már messziről szemébe tűnik a cukor- és sörgyár hatalmas kéménye. Itt van a szomszédságban a régi konzervgyár is, melynek már a Tanácsköztársaság idején fontos szerepe volt: a hadsereg élelmezésére állították be az üzemet. Az utóbbi időben ez a gyár is megnövekedett, telepe messze átnyúlik az országút túlsó oldalára. A városkerten túl csillog az új strandfürdő vize. Napernyők színes gombái rikítanak mindenfelé, s táskarádiók zenéjétől hangos a tájék. A Jánosi felé futó töltés mentén látható az új lakótelep, magas, modern házaival, ízléses üzleteivel. Ez a negyed immár olyan nagy, hogy külön városrész benyomását kelti. Szívet gyönyörködtető jelképe megváltozott életünknek. Itt bukkansz rá, a poltári vasútvonal közelében, az SZNP nyomdavállalat helybeli épületére is, melybe nemrég költöztették át a rotációs gépeket régi helyükről, a volt megyei börtönből. A kórház udvarán nemsokára befejezik egy új emeletes pavilon építését, melyben a röntgen-osztály és néhány más részleg nyer elhelyezést. A város magyar nemzetiségű lakosainak régi igényét elégítették ki a felsőbb szervek: a jövő tanévben a közgazdasági középiskolában új magyar osztály nyílik. Ennek a szülőkön kívül az iskola tanárai is igen örülnek, hiszen az intézetbe a távoli keleti országrészekből is jönnek a tanulni vágyó fiatalok. A magyar tannyelvű 9 éves iskolának a volt polgári iskola épülete nyújt fedelet. A század elején leányiskola működött Rimaszombaton, mely Fábry János egykori leánynevelő intézetéből fejlődött ki. A szlovák és magyar párhuzamos osztályú általános középiskolát az új gimnázium épületében találjuk. A II. világháború előtt ebben az iskolában tanított Gwerková-Göllnerová, akit a nácik 1944-ben Kremniőkán kivégeztek. Mezőgazdasági iskola is van Rimaszombatban. Ennek a tanintézetnek a hajdani híres kurincpusztai gazdasági iskola volt az elődje. A Gömöri Múzeum vezetői a város kultúrmunkásait is támogatják, a közeljövőben például kiállítást rendeznek a XX. századi gömöri festők (Putra, Makovíts, Vígh, Rudnay, Ileöko, Augusta stb.) műveiből. Rimaszombat: a térképen egy kis piros pont, alig veszed észre. A valóságban zajos, pezsgő életű város, melyben múlt, jelen és jövő ad nap mint nap találkozót egymásnak. Győry Dezső szavaival élve: „a szellem és a szorgalom“ egyik kohója az ígéretes jövőbe forgó világon. VERES JÄNOS Hányasra vizsgáztál, ЯпуиЫт * Alig tette be maga után a kiskaput, fia már a nyakában csüngött, s mindkét oldalon csókot nyomott az arcára. — Hányasra vizsgáztál? — Sikerült? — Természetesen, hiszen az egész család szurkolt, s ha egy kicsit is hinni lehet a szerencsében, akkor már csak azért is sikerülnie kellett. De hát nem volt itt szükség a véletlenre. Két év alatt a tanárok is megismerték, tudják, mi mindenre képes, mennyire fáradhatatlan, ha a tanulásról van szó. Nem beszélve az osztálytársakról. Számukra Lenke néni jó barát, aki cinkos a diákcsínyekben, de egyben figyelmeztető, szigorú elvtárs is, akinek szavát komolyan kell venni. Olyan közöttük, mint egy nagy családban az anya. Mindennel hozzá fordulnak, az ö véleményét kérik ki elsőnek. Alig győzi hallgatni a sok „Lenke néni“-t. Mert ő Lenke néni mindenkinek, legyen az tizennyolc vagy negyvenöt éves. Pedig alig negyvenegy éves. Inkább anyáskodó gondoskodásával, mint korával érdemelte ki ezt a megszólítást. Mindenkihez kedves, jószívű, segítőkész. Nem is olyan régen huszonheten kezdtek a Tornaaljai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola távhallgatótként. Azóta ez a létszám tizennyolcra csökkent. Soknak erején felüli megterhelést jelentett az iskola. Lenke néni pedig mindent megtett, hogy összetartsa az osztályt. Habár sokszor neki is nehéz volt — igyekezett segíteni, ha valakinél határozatlanságot vett észre. Baráti tanácscsal, féltő anyai szavakkal látta el a rászorulót. Néha észre sem vette, hogy a biztatás, lelkesítés kicsit magának ts szól... Mert nem könnyű dolog a távtanulás. Sok lemondást, önfegyelmet, akaratot igényel. Különösen annak, aki a mindennapi munka mellett még társadalmi munkát is vállal. Fürjes Lenke pedig ebből is kiveszi a részét. Elnöknője a kövecsei nőbizottságnak, tagja a szövetkezet ellenőrző bizottságának, és a szlovákiai nőbizottság plénumának is. S mindez nem jár gond nélkül. Hetente gyűlések, tnegbeszélés és ez nemcsak időt rabol, hanem a gondolatait is leköti. Csúcsmunjcánk idején a szövetkezet növénytermesztésében segítkezik. Tavaly a hetekig tartó betegsége ellenére is 180 munkaegységet szerzett. Szinte nehéz elhinni, hogy ennyi elfoglaltság, тицка mellett tanulásra is jut ideje. Am ahogy elnézem, az az érzésem, hogy ez az asszony többre képes, mint gondolnánk. — Bizony, nagyon erős akarat kell hozzá, hogy az én koromban ilyen feltételek mellett valaki tanuljon. Sokszor az egész napi munka után holt fáradtan térek haza, jó lenne megpihenni vagy elolvasni egy szórakoztató könyvet, de nem lehet, mert közeledik a vizsga, tanulni kell. Ilyenkor aztán arra gondolok, hogy a kitűzött célért érdemes harcolni, még akkor Is, ha az elérése az egyéni kedvtelések feladását jelenti. S ez önbizalmat ad. — Mit szól mindehhez a család, támogatja a munkájában? — Még az a szerencse, hogy ők nagyon megértők, és a háztartási munkában is segítenek. A fiam mosogat, porszívózik, szenet hoz — két kislányt is helyettesít. — A férje sem haragszik, ha esetleg a tanulás miatt nincs meleg vacsora? — Eddig nem panaszkodhattam rá. Ö is elfoglalt ember, sokat nem segít otthon, de legalább a tanulásban biztat. S bizony néha erre is szükség van. Sokszor úgy érzem, már nem bírom tovább... Nem látni rajta, hogy többet dolgozik, kevesebbet alszik, mint a vele egykorűak. Mosolygós arca, viilám természete eltakarja a fáradtságtól kiülő ráncokat. — Csak az a matematikaI... Ebben segítségre szorulok. Lacika nyolcadikos, el kell ismernem, jól számol — ha valamit nem tudok, tőle kérdezem meg. Editke —. aki jelenleg Olomoucban a francia—spanyol tagozaton tanul — ha hazajön, biztat: „Tudod te azt, anyu, csak oda kell figyelned.“ — Hiszen, ha nekem csak annyi gondom lenne, hogy az algebrát meg a parabolát tartsam a fejembenl Dehát amíg a számtanfüzet fölé hajlok, addig is ezer egyéb dolog fordul meg a fejemben. Állatgondozó asszonyaink mosdóval, öltözővel ellátott szociális helyiséget kérnek. Ezzel talán a fiatalokat ts sikerülne az állattenyésztés számára megnyerni. Az ts jó lenne, ha a fiatal házasoknak korszerű lakást tudnánk építtetni. Szerintem minden eszközt föl kell használnunk, hogy ezt az égető utánpótlás-problémát minél előbb megoldjuk. Elhiszem, hogy tanulás nélkül is lenne elég gondja-baja. De ö segíteni akar az egész község asszonyai problémáinak a megoldásában. Ez is egyik oka annak, hogy tovább tanul. H. Zsebík Sarolta
