Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-10 / 23. szám
к RADIOAKTIVNt ZÁfclt •• A JOVO szolgálatában |VVB| Csehszlovák Tudományos Akadémia brnoi VA^H Biofizikai Intézetében kissé kórházszagú, hűvös csönd fogadott. Az okkersárga kő- EJHfcS kockákkal borított előcsarnok sarkában magasra nőtt, húsos levelű fíkuszok ostromolták a mennyezetet, alattuk kis asztalon folyóiratok hevertek. Az angol, német, francia szaklapok nem sokat mondtak, inkább csak még jobban fölcsigázták az érdeklődésemet. Tetőtől talpig fehérbe öltözött kísérőm, BlaZena Koukalová, okleveles gyógyszerésznő, a tudományok kandidátusa, felvezetett második emeleti kis laboratóriumába. — Mit szeretne tudni, mi érdekli a legjobban? — Minden. — Nos, akkor a legjobb lesz, ha intézetünk vezetőjével beszél először. Igaz, ma délután utazik Budapestre, de talán még lesz egy kis ideje. Várjon... Sugárérzékenység és kromoszómák Bemutatkozás. Sablonos mondatok. Egy pillanatig sem tükröződött udvarias, szerény mosolyű arcán a meghökkenés, hogy nem ismertem a nevét. Pedig Zdenék К a r p f e 1 doktor, a Biofizikai Intézet vezetője nemzetközileg ismert hírneves tudós. — Intézetünk kutatómunkájának lényegét összefoglalhatom egy mondatba: a radioaktív sugárzások hatását vizsgáljuk az élő szervezetre, elsősorban a kisebb sugármennyiségek hatását. — Hogy én magam most min dolgozom? A sugárzások hatását tanulmányozom a kromoszómákra (ezek határozzák meg a nemeket), közelebbről: a kromoszómák spontán elváltozásai és a besugárzás okozta elváltozások közötti különbséget. Ugyanis az egyed (beleszámítva az embert is), amelynek kromoszómáiban kimutatható az elváltozás, sokkal érzékenyebb a sugárzásra. — De ha önt minden érdekli, azt hiszem meg kellene látogatnia Skalka docenst az első emeleten és Drásil doktort a földszinten. Skalka docens a laboratóriumában fogadott, ott ahol állatkísérleteit végzi. A sejtek, a legfontosabbak. Ezeken múlik az ember egészsége. Csakhogy az élő szervezet e legfontosabb építőkövei még sok meglepetést tartogatnak — világunkban még sok minden vár felfedezésre. Tanulmányozásunknak egyik módszere az, hogy radioaktív sugárzásnak tesszük ki őket. Az ilyen irányú kutatások eredményei rendkívül fontosak a gyógyászatban, különösen a rák gyógyításában. — Persze, nem elég a mikroszkóp, élőlényekre is szükségünk van. Mert a felfedezett törvényszeöl ,Q3 > Ш >N Sí rűségeket bizonyítani is kell, mégpedig a véletlen kizárásával. Itt nálunk, a patófiziolőgiai osztályon havonta mintegy 100—150 egeret és körülbelül 20—25 patkányt áldozunk föl a tudomány oltárán. — Nem, kérem, szó sincs állatkínzásról, az állatbarátoknak nincs aggodalomra okuk. Állatkísérleteinknél is olyan módszerekkel járunk el, mint az embereknél. Kizárólag érzéstelenítéssel vagy altatással végezzük a kisebb-nagyobb műtéteket. VigyázatI Sugárveszély! A radioaktív izotópokkal dolgozó tudós, DráSil doktor aprócska szobájában még a tömött könyvszekrények tetején is könyvek tornyosultak. Címeiket böngészve csak elvétve akadtam egy-egy cseh feliratra. Ügy látszik, itt mindenki tud angolul, németül, oroszul... — Hol hasznosítjuk a gyakorlatban kutatásainak eredményeit? Nehéz megmondani. Jelenleg leginkább az orvostudományban látják hasznát, elsősorban a rákos megbetegedések kezelésében. De annál inkább szolgáljuk munkánkkal a jövőt. — Évről évre gyarapodnak azok a munkahelyek, amelyeken fennáll a radioaktív sugárzás veszélye: épülnek az atomerőművek, az atommeghajtású tengeralattjárók, jégtörők és egyre merészebb kozmikus utakra készülnek. Tehát az eljövendő nemzedékek számára létfontosságúak lesznek a radiológiai ismeretek, elsősorban a kisebb mennyiségű sugárzás elleni védekezés szempontjából. Az ajtón, amely előtt megálltunk, ott volt a sugárveszély nemzetközi jelzése, a halálfejes háromszög. Amikor beléptem, szemben a sarokban óriási tükör mutatta a vastag válaszfal mögötti helyiség berendezését. — A tükör biztonsági berendezés. A belépő azonnal látja, hogy a kobaltbombán rendben van-e a biztonsági zár. A kobaltbomba előtt két üvegkalitkában — az egyik közelebb, a másik messzebb a sugárforrástól — már hónapok óta egy tucatnyi barna bundájú egérke szolgálta türelmesen a tudományt. Ha kiveszik őket, sebészkés alá kerülnek, s megmutatják, milyen hatással volt a hónapokig tartó besugárzás vérképződésükre. — Jöjjön, most megmutatom a kobaltkutat. — ??? — Ügy van, kobaltkút. Ez aránylag nagyon olcsó megoldás, mert a szigetelőanyag közönséges víz. A víz mennyiségével könnyen lehet szabályozni a sugárzás erősségét is. A kobalt radioaktív izotópjait nyolc tartályban helyezzük el a kút fenekén, 3,5—4 méteres mélységben. A kisugárzás erőssége méterenként körülbelül 60-szor csökken. — A kobaltkútban legtöbbnyire baktériumokon vizsgáljuk a besugárzás hatását, illetve különböző tárgyak baktérium-mentesítésével próbálkozunk. Amikor visszatértem a második emeleti kis laboratóriumba, Bla2ena Koukalovát munkába merülve találtam lombikjai között. Csodálkoztam. Szombat volt, kora délután, sütött a nap, az az idő, amikor mindenki felszabadultan siet eltölteni a hétvégét. — Ne csodálkozzon — mosolygott finoman a fiatal tudós — mi csakugyan nem tarthatjuk be a pontos munkaidőt. A megkezdett kísérletet be kell fejezni — ha kell szombaton, ha kell vasárnap, ha kell, akkor éjszaka. A megkezdett kísérletet be kell fejezni... Hogy az eljövendő kor embere tökéletes biztonságban uralja a felszabadított energiát. LÁNG ÉVA
