Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-10 / 23. szám

Az ünnepi díszbe öltözött kongresszusi terem homlokfalát V. I. Lenin arcképe díszítette, alatta a kongresszus jelszava: „Pártunk és népünk szilárd egységében előre a szocia­lista társadalom további felvirágoztatásáért*4. KONGRESSZUSI KÉPEK (Ú j«I íuím w itu/V 4М»иЫ. А» .ki МИММММММ V PEVNÉ JEONOTÍ STRAMY A UDU ZA DAlSf ROZVOJ SOCtAUSTlCKÉ SPOltíáOSTl GO CD oo Néhány napja utazott el hazánkból a viet­nami nők kéttagú küldöttsége, amely a Cseh szlovák Nőbizottság meghívására érkezett or­szágunkba. Le Thai Bao asszony, a Vietnami Nőszövetség KB-nak és a Vietnami Munkás­párt Hanoi VB-nak a titkára, Nguyen Hong Thuy pedig, a Vietnami Nőszövetség KB-nak tagja. Itt-tartózkodásuk során a vietnami küldöt­tek ellátogattak a bratislavai Nemzetközi Nő­nap nevét viselő cérnagyárba. Az üzem dolgo­zói nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadták a hős Vietnam küldötteit. Az üdvözlésnek és a kérdéseknek nem volt se vége — se hossza. A találkozást még szívélyesebbé tette az a tény, hogy Bao asszony ugyancsak cérna­­gyárban dolgozik Hanoiban, amely ráadásul ugyancsak a Nemzetközi Nőnap nevét viseli. A két üzem képviselői elhatározták, hogy barátságot kötnek — Mi sokat tanulhatunk maguktól, mert itt Csehszlovákiában a textilipar sok éves hagyományra tekint vissza. A mi üzemünk még csak hároméves, s ráadásul szakembe­reink nem összpontosíthatják teljes erejüket a műszaki feladatokra, meg kell szerveznünk a gyár védelmét is. Nagyon nehéz időket élünk, az asszonyoknak nálunk a családi gondok s munkájuk mellett még a fegyver­forgatást is meg kell tanulniok. S közben a termelést állandóan növelnünk kell. Ezért gyárunkat is úgy rendeztük be, hogy még a legnehezebb időkben se akadjon meg a ter­melés. Szavaira Stefan Chorváth mérnök, igazgató­­helyettes válaszolt. — Sok víz, nagy távolságok választják el egymástól országainkat, így nem nagyon láto­gathatjuk meg egymást. De azért együttérzünk vietnami testvéreinkkel, akik szabadságukat s a békét védik. Szeretnénk leveleket váltani a testvérüzem dolgozóival, műszaki tanácsok­kal vagy akármi mással is szívesen segíte­nénk. Az összejövetelen a cérnagyári nők határo­zatot fogadtak el, amelyben elítélik az ameri­kai agresszorokat, és követelik a vietnami háború azonnali beszüntetését. — Gy — A prágai Kongresszusi Palotában ülésezett május 31-től június 4-lg Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusa. Az időpont megválasztásában biztosan nem játszott szerepet — mégis jelképessé vált, hogy a kongresszus második napja éppen a nemzetközi gyermek­napra esett. A jólét és a béke biztosítása mindannyiunk, gyermekeink számára, a jövőért érzett felelősség — ez hatotta át a kongresszus lég­körét, az e'.iiangzott beszédeket, hozzászólásokat. A palota nagytermében több mint 240U küldött és vendég foglalt helyet. Üzemi dolgozók, földművesek, közéletünk képviselői — a kommu­nista párt élharcosai, akiket elvtársaik jelöltek, hogy e történelmi ese­mény részesei legyenek. A vendégek — HU ország testvéri kommunista és munkáspártjainak, valamint népi demokratikus és haladó pártjainak képviselői — közöttük a SZKP KK főtitkára, f.eonyid Brezsnyev elvtárs — elismeréssel nyilatkoztak hazánk építésében elért eredményeinkről. Az előadói beszédet Antonín Novotny elvtárs tartotta, aki beszámolt a CSKP KB tevékenységéről, a párt további feladatairól, a gazdaság­fejlesztés ötéves tervéről. Foglalkozott az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével, az életszínvonal emelésével, a tudomány és technika fej­lesztésével, a nevelés és a művelődés kérdéseivel. A nők helyzetéről a következőket mondotta: „Tekintettel arra a fontos szerepre, amelyet a nők töltenek be társa­dalmunkban, jelentős feladat megteremteni annak minden feltételét, hogy a nők teljes mértékben érvényesülhessenek a gazdasági és kultu­rális élet minden területén.“ Mindannyiunk legbőbb óhajával, a világbéke biztosításával, az impe­rializmus elleni harc problémáival is foglalkozott. Az ő szavai éppúgy, mint a küldöttek hozzászólásai, még jobban elmélyítették dolgozó né­pünkben a biztonság és az erű érzését, amelyet a kommunista párt vezette szocialista társadalom nyújt. farmila Svaluéová, a zájeidet szövetkezet dolgozója a tanárt kuzás szünetében Rudolf Adi mec elvtárssal, a pozsonyi kotr munistával beszélget. *** ' Az életnek minden bizonnyal leg­szebb pillanata az, amikor új ember születik. Még a legridegebb, legzárkó­­zottabb szív is megdobban anya és gyermeke láttán, a kis emberpalánta láttán, aki tágra nyitott szemmel figyeli a világ dolgait. S mégis van olyan hely a Földön, ahol a felnőttek politi­kai törekvéseiért a gyermekek fizetnek életükkel és vérükkel. Még senki sem jegyezte föl azoknak a gyermekek­nek a számát, akiknek Dél-Vietnam­­ban bomba vagy géppuska oltotta ki az életét. Ez lenne a világ legelszomo­­rítóbb statisztikája, fis minden jóra­­való ember lelkében felmerül a kérdés: miért?! Miért folyik a gyermekek vére ott, ahol a felnőttek nem tudnak meg­egyezni ? A megkötözött dél vietnami hazafi már csak tehetetlenül vergődve nézheti halott gyermekét a zokogó anya karjaihan. Az éhségtől elcsigázott, riadt vietnami gyernie kék sohasem tudják, mit hoz a holnap. д holtfáradt asszony, hátán megsebesült kis lányával utolsó erejét megfeszítve Igyekszik kettőjük életét megmenteni CTK felvételek

Next

/
Oldalképek
Tartalom