Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-03 / 22. szám
Pedig nem az ... csak boldog, kiegyensúlyozott. Menyasszonya (Rajta kívül még hatan az osztályban. Talán az elhelyezkedés kérdése sietteti a gyűrűváltást!) — Olyan sokat hangoztatják a szakképzettség fontosságát. Az ember igyekszik, tanul, megszerzi a képesítést és azután eldugják eg^ isten háta mögötti faluba, mert csak ott van hely, másutt be van töltve ... persze olyan erőkkel, akiknek csak alapiskolájuk, esetleg érettségijük van. Miért nem irányítják úgy az elhelyezést, hogy mi is megtaláljuk a számításunkat... ne csak papíron legyen előnyünk a nem képesített óvónőkkel szemben. Földes Mária. Frissen mosott és vasalt blúza, ápolt külseje rendszeretetről árulkodott. Röviden, határozottan beszélt.- Nekem a tanfelügyelővel akadt egy kis vitám a reggeli torna körül. A gyakorlatok időtartamára vonatkozóan volt különböző a nézetünk. Ez persze csak apróságnak tűnik, de járásonként hány ilyen és más lényeges dolog képezhetné vita tárgyát, amit könnyen meg lehetne oldani egy egységes módszertani szakkönyv kiadásával. Nekünk is nagy szükségünk van rá az iskolában, meg az óvónőknek is az óvodában. Elejét vehetnék a sokféle egyéni utasításnak. öten szólaltak meg, de a többi huszonnyolcnak is volt mondanivalója. Amit az öt leány elmondott, nem üres szóbeszéd. Érdemes felfigyelni rá. jandAné H. M. Hegedűs Adél Földes Mária Csupa fiatal leány és orvos . . Nem Faust dolgozószobájában vagyunk! Most már Gyimesi György doktor kalauzol bennünket, aki úgy mellékesen háromszoros csehszlovák bajnok is. Sportpisztollyal nyert bajnokságot háromszor! Egy ajtó mögül babahangok szűrödnek ki és mi üvegen reresztül szemügyre vesszük a kis „énekeseket“. . . Hát rizony elég sokan vannak! S most arra gondolok, hogy abbén a kórházban az utóbbi időben 223 művi megszakítás volt és körülbelül száz abortusz! S ebből mindössze csak rárom vagy négy leánynál! ... Ha némelyik fiatalasszony rém félne úgy a babától, most még több csöppség rugdaódzna és „énekelne“ ezekben a kis fehér ágyacskákban! Ezeknek a csecsemőknek még rendben vannak az idegeik! Míg a babák egy része nyugodtan alszik, addig a többi aátran bömböl! . Ilyen erős hang ilyen pici bébiszájakból! Gyimesi doktor dolgozószobájában beszélgetünk . . . — Első páciensünk meghalt. . . Későn hozták be l'udják-e, mit jelentett ez? ... Az emberek megijedtek . . Féltek hozzánk jönni . Azt beszélték, hogy aki hozzánk terül, annak már régen rossz . . . Lassú, türelmes, kitartó nunkára, áldozatkész szeretetre volt szükség, hogy az embereket meggyőzzük . . S most már elmondhatjuk, hogy az sikerült! . . . Most már bíznak bennünk a bodrogköziek . . . Egy összeroncsolt lábú fiút hoztak be éppen. A linóleumra vér csöppen . . Vajon hogyan történt? Egy gyógyult beteggel fog kezet Gyimesi doktor . . . — Teljesen jól érzi már magát? — Soha még fiatalabb nem voltam! — mondja a bácsi. Elköszön és fürge mozgással megy el. Az ebédlőbe is bekukkantunk, a várótermekbe is . . . Megnézzük a kórház parkját és beszédbe elegyedünk a legidősebb sofőrrel: — A mentősök nem ihatnak, bácsi! . . . Igaz-e? — Már hogyan lenne igaz? Bele is betegednék, ha nekem valaki megtiltaná a borivást . . . Egyik ősöm sem volt „bor nemissza“. . . Én sem vagyok az! . . . De a szolgálat, az szolgálat, akkor feléje sem szagolok az italnak . . . Mentőkocsi visz ki bennünket az állomásra, s ezt az időt is iparkodunk kihasználni. Sofőrünk fiatal ember és szívesen beszél, ha kérdezzük. — Meghalt már valaki a kocsijában? — Igen! . . . S kis híja, hogy akkor én is meg nem haltam . . . Egy cigányasszony volt. Mellette ült a férje és még két hozzátartozója. Nem vettem észre, hogy halkan kinyitották az üvegablakot, csak azt éreztem, hogy valami hideg érinti a torkomat, egy borotva! ... Ha nem hozod haza az asszonyt, akkor meghalsz! — sziszegték a fülembe. Nem ellenkezhettem .... Nagyon bonyolult ügy lett belőle. . . Nem is jó rá visszaemlékezni! Helmecen még ilyesmi is előfordulhat . . . Csak Helmecen? De már itt is vagyunk az állomáson és búcsút veszünk Kálmán Józseftől . . . Megköszönjük, hogy kihozott bennünket. XXX Már a vonatban ülünk, de még orromban van a jellegzetes kórházszag . . . Kassához közeledünk, de szinte magam előtt látom egy operáló orvos verítékes homlokát . . „Na, ne légy már olyan mérges, Palika!“ Ilyen kívülről a bodrogköziek büszkesége. Tóth Gyula felvételei Megérkeztünk Kassára, de még hallom a nővérkék csendes, kedves hangját . . . Már Pozsonyban vagyok, de újra eszembe jut, amit a fiatal sofőr elmondott . . . S tudom, hogy az ő foglalkozásuk nem foglalkozás, nem hivatás, hanem élettartalom! Ahogyan ezt az a pipás orvos bácsi mondta a kórház második emeletén! . . . Tudom, hogy igazat mondott. N. László Endre
