Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-27 / 21. szám
а LEÁNYA" „1966 J. Miadok [elvétele Már szinte szokássá vált, hogy a világ minden nagy és kis államában évente szépségkirálynő-versenyt rendeznek. Ebben az évben hazánkban is megrendezték az eddigi diák-karneválok szépségversenyeinek bátortalan próbálgatása után, az első hivatalos szépségversenyt, „1966 leánya“ címmel. Mi a különbség a mi szépségversenyünk és a kapitalista országok szépségkirálynö választásai között? Már előre leszögezhetjük, hogy a kettő között nagy különbség van. A CSISZ Központi Bizottsága és a Mlady Svet szerkesztősége felhívásukban a verseny feltételeként nemcsak a külső szépséget jelölték meg, hanem elsősorban a műveltséget. Tehát a „1966 leánya“ cím elnyeréséhez nem elegendő a szép láb, gömbölyű csípő, vékony derék és telt kebel, hanem mindehhez még intelligencia, egyéni vonzóerő, charme, és tanultság is szükséges. Legalább általános kilencéves iskolai műveltség és széles látókör. A versenyhez tartozik egy zárt körű beszélgetés, amelyen a jelentkezők vizsgáló bizottság előtt mutatják be tudásukat. A verseny második része már a nagyközönség előtt folyik, ahol főleg a szépség és az összbenyomás a fontos. Szlovákiában az első kerületi szépségversenyt a CSISZ Közép-Szlovákiai Kerületi Bizottsága rendezte április végén a Povázie-i Ifjúsági Találkozó keretében. A Közép-Szlovákiai Kerület legszebb 12 lánya Dubnicán találkozott és közülük 5-en jutottak a döntőbe. Az est fénypontja az „1966 leánya“ szépségverseny döntője volt. Harsonák köszöntötték a verseny győztesét, Slávka Kopálovát, a Komensky Egyetem természettudományi karának matematika szakos hallgatóját. Az „1966 leánya“ országos verseny döntője júliusban lesz prágai Július Fuéík Kultúra és Üdülés parkjában. Zagatová M. А XIII. KONGRESSZUS KÜLDÖTTE Többektől — nem szakaiaktól — hallottam, hogy Farkasné csöndes, hallgatag asszony. Nem szívesen beszél a járási értekezleteken, konferenciákon. Ha mégis fel kell szólalnia, papírról olvassa a beszámolót. Miért esett mégis éppen őrá a választás, miért éppen őneki szavaztak bizalmat a szakaiak és az egész érsekújvári járás, amikor a pártkongresszus küldötteit jelölték? A szövetkezet gazdasági udvarán, térdig érő, most is csak félig száraz sárbuckák között, csak turistaügyességgel lehet odavergődni a sertésistállókhoz, Farkas Mária munkahelyéhez. — Jövőre talán már nem lesz ennyire tele közlekedési akadályokkal az ide vezető út — fogad a harminchét éves mosolygós asszony. — Hét éve járok ide, a férjemmel együtt. Ma éppen napos vagyok. Ilyenkor itt is ebédelünk. Főztem krumplit, hoztam rá töpörtyűt. Boriska, a kisebbik lányunk is innen ment iskolába. Fél ötkor kezdtem a napot. Sötét lesz, mire hazaérek. Ötszázhúsz malacot gondozunk hárman. Reggel, délben, este etetés. És egésznapos itt tartózkodás, ha az ember napos. Sajnos, még kézzel cipeljük a moslékos vödröket. Fáj is néha a kezem. De eddig még nem futotta a munkánk gépesítésére. Nem volt olyan gazdag a szövetkezetünk. Most ugyan már nem panaszkodhatunk. Mióta Lelédet, Kiskeszit is egyesítették Szálkával, nagyobb a gazdaság, jobbak az eredmények. Az idén végre már sor kerül az utaink javítására és az istállók átépítésére, alakítására. Jövőre tervezzük a szociális helyiségek építését és aztán . . . talán a mi munkánk gépesítését is megérjük. Az eredményeink nem roszszak. Az átlagos napi súlygyarapodás 42 deka. Szépek a malacok. Most azt tervezzük, hogy két személlyel csökkentjük a naposok számát. Amíg én Prágában leszek, a többiek gondoskodnak az én jószágaimról is. Otthon is rendben lesz minden. A tizenöt éves nagylányom, Marika elvégez mindent, amit kell. Talán ő örül a legjobban, hogy a kongresszusra megyek. És az édesapám, aki 1919-es vöröskatona korából hozta magával, oltotta belénk a párt szeretetét. Tíz évvel ezelőtt, a férjemmel együtt léptem a pártba. Nem dicsekvésképpen mondom, de nem volt könnyű. Rajtam kívül csak egy nő van falunk pártszervezetében. Nem minden asszonynak olyan megértő a férje, mint az enyém. Sok gyűlésen, értekezleten, konferencián vettem részt. Szeretem hallgatni az . embereket, tanulni tőlük, abból amit elmondanak. Sajnos, nem tudok szlovákul. Érteni megértek mindent, csak a beszéd... Ha az ember felszólal, véleményt nyilvánít, problémákról vitázik, világosan, érthetően fejezze ki magát. Hát ezért nem beszélek ott, csak itthon, a mieink között. És arról, amihez értek. A munkámról. Prágában biztosan sok nagyszerű kommunistát megismerek. Amit ott tanulok, hallok, lelkes buzdítás lesz további munkámban, Ugye, nem is beszélek olyan keveset? Hallgatom derűs, határozott szavait. És megértem, miért éppen Farkas Máriát küldi az érsekújvári járás a párt XIII. kongresszusára. Életével, munkájával, egész magatartásával valóban rászolgált a bizalomra. És ha idegenek előtt nem beszél is szívesen — az otthoniak, a szalkaiak biztosan sokat tanulnak majd tőle, ha derűs közvetlenséggel beszámol a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusáról, mesél az emberekről, akiket megismert és újra dolgozni kezd. Mert olyan asszony 6, aki helyett legtöbbet a munkája, a tettei beszélnek. H. E. A ragyogó parketten óvatosan lépkednek a népen felöltöztetett pici hölgyek él gavallérok. A dániai mamák úgy vélekednek, hogy a szalonok leendő araxlénjait éa dámáit már idejében meg kell tanitanlok a tánc ás illemszabályokra. Koppenhága egyik városnegyedében Maria Waals kisasszony tánciskolát tart tenn a legifjabbak részére. A tanulók egyike sem töltötte még be a negyedik életévét. 1. Nagy figyelmet kell szentelni a lábaknak, mert könnyen ösazegabalyodnakl 2. — Szabad kérnem? — A meghajlás nagyon bonyolult művelet. 3. A hölgyek ebben is pedánsabbak. — Nem hallottad? A lábadat egymás melléi 4. És kezdődhet a tánc. 5. A táncfigurák nem olyan egyszerűek. CTK külföldi képszolgálat
