Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-27 / 21. szám

а LEÁNYA" „1966 J. Miadok [elvétele Már szinte szokássá vált, hogy a világ minden nagy és kis államában évente szépségkirálynő-versenyt rendeznek. Ebben az évben hazánkban is megrendezték az eddigi diák-karneválok szépségversenyeinek bátortalan próbálgatása után, az első hiva­talos szépségversenyt, „1966 leánya“ címmel. Mi a különbség a mi szépségversenyünk és a kapitalista országok szépségkirály­­nö választásai között? Már előre leszögezhetjük, hogy a kettő között nagy különbség van. A CSISZ Központi Bizottsága és a Mlady Svet szerkesztősége felhívásukban a verseny feltétele­ként nemcsak a külső szépséget jelölték meg, hanem elsősorban a műveltséget. Tehát a „1966 leánya“ cím elnyeréséhez nem elegendő a szép láb, gömbölyű csípő, vékony derék és telt kebel, hanem mindehhez még intelligencia, egyéni vonzóerő, charme, és tanultság is szükséges. Legalább általános kilencéves iskolai műveltség és széles látókör. A versenyhez tartozik egy zárt körű beszélgetés, amelyen a jelentkezők vizsgáló bizottság előtt mu­tatják be tudásukat. A verseny második része már a nagy­­közönség előtt folyik, ahol főleg a szépség és az összbenyomás a fontos. Szlovákiában az első kerületi szépségversenyt a CSISZ Közép-Szlovákiai Kerületi Bizottsága rendezte április végén a Povázie-i Ifjúsági Találkozó keretében. A Közép-Szlovákiai Kerület legszebb 12 lánya Dubnicán találkozott és közülük 5-en jutottak a döntőbe. Az est fénypontja az „1966 leánya“ szépségverseny döntője volt. Harsonák köszöntötték a verseny győztesét, Slávka Kopá­­lovát, a Komensky Egyetem természettudományi karának mate­matika szakos hallgatóját. Az „1966 leánya“ országos verseny döntője júliusban lesz prágai Július Fuéík Kultúra és Üdülés parkjában. Zagatová M. А XIII. KONGRESSZUS KÜLDÖTTE Többektől — nem szakaiak­tól — hallottam, hogy Farkas­­né csöndes, hallgatag asszony. Nem szívesen beszél a járási értekezleteken, konferenciákon. Ha mégis fel kell szólalnia, papírról olvassa a beszámolót. Miért esett mégis éppen őrá a választás, miért éppen őneki szavaztak bizalmat a szakaiak és az egész érsekújvári járás, amikor a pártkongresszus kül­dötteit jelölték? A szövetkezet gazdasági udva­rán, térdig érő, most is csak félig száraz sárbuckák között, csak turistaügyességgel lehet odavergődni a sertésistállókhoz, Farkas Mária munkahelyéhez. — Jövőre talán már nem lesz ennyire tele közlekedési akadá­lyokkal az ide vezető út — fogad a harminchét éves mosoly­gós asszony. — Hét éve járok ide, a férjemmel együtt. Ma éppen napos vagyok. Ilyenkor itt is ebédelünk. Főz­tem krumplit, hoztam rá töpör­­tyűt. Boriska, a kisebbik lá­nyunk is innen ment iskolába. Fél ötkor kezdtem a napot. Sö­tét lesz, mire hazaérek. Ötszáz­húsz malacot gondozunk hár­man. Reggel, délben, este etetés. És egésznapos itt tartózkodás, ha az ember napos. Sajnos, még kézzel cipeljük a moslékos vöd­röket. Fáj is néha a kezem. De eddig még nem futotta a mun­kánk gépesítésére. Nem volt olyan gazdag a szövetkezetünk. Most ugyan már nem panasz­kodhatunk. Mióta Lelédet, Kis­keszit is egyesítették Szálkával, nagyobb a gazdaság, jobbak az eredmények. Az idén végre már sor kerül az utaink javítására és az istál­lók átépítésére, alakítására. Jö­vőre tervezzük a szociális helyi­ségek építését és aztán . . . talán a mi munkánk gépesítését is megérjük. Az eredményeink nem rosz­­szak. Az átlagos napi súly­­gyarapodás 42 deka. Szépek a malacok. Most azt tervezzük, hogy két személlyel csökkentjük a naposok számát. Amíg én Prá­gában leszek, a többiek gondos­kodnak az én jószágaimról is. Otthon is rendben lesz min­den. A tizenöt éves nagylányom, Marika elvégez mindent, amit kell. Talán ő örül a legjobban, hogy a kongresszusra megyek. És az édesapám, aki 1919-es vöröskatona korából hozta ma­gával, oltotta belénk a párt szeretetét. Tíz évvel ezelőtt, a férjemmel együtt léptem a pártba. Nem dicsekvésképpen mondom, de nem volt könnyű. Rajtam kívül csak egy nő van falunk pártszervezetében. Nem minden asszonynak olyan meg­értő a férje, mint az enyém. Sok gyűlésen, értekezleten, konferencián vettem részt. Sze­retem hallgatni az . embereket, tanulni tőlük, abból amit el­mondanak. Sajnos, nem tudok szlovákul. Érteni megértek min­dent, csak a beszéd... Ha az ember felszólal, véleményt nyil­vánít, problémákról vitázik, vi­lágosan, érthetően fejezze ki magát. Hát ezért nem beszélek ott, csak itthon, a mieink kö­zött. És arról, amihez értek. A munkámról. Prágában biztosan sok nagy­szerű kommunistát megismerek. Amit ott tanulok, hallok, lelkes buzdítás lesz további munkám­ban, Ugye, nem is beszélek olyan keveset? Hallgatom derűs, határozott szavait. És megértem, miért éppen Farkas Máriát küldi az érsek­újvári járás a párt XIII. kong­resszusára. Életével, munkájá­val, egész magatartásával való­ban rászolgált a bizalomra. És ha idegenek előtt nem beszél is szívesen — az otthoniak, a szalkaiak biztosan sokat tanul­nak majd tőle, ha derűs közvet­lenséggel beszámol a Csehszlo­vák Kommunista Párt XIII. kongresszusáról, mesél az em­berekről, akiket megismert és újra dolgozni kezd. Mert olyan asszony 6, aki helyett legtöbbet a munkája, a tettei beszélnek. H. E. A ragyogó parketten óvatosan lépkednek a népen fel­öltöztetett pici hölgyek él gavallérok. A dániai mamák úgy vélekednek, hogy a szalonok leendő araxlénjait éa dámáit már idejében meg kell tanitanlok a tánc ás illem­szabályokra. Koppenhága egyik városnegyedében Maria Waals kisasszony tánciskolát tart tenn a legifjabbak ré­szére. A tanulók egyike sem töltötte még be a negyedik életévét. 1. Nagy figyelmet kell szentelni a lábaknak, mert könnyen ösazegabalyodnakl 2. — Szabad kérnem? — A meghajlás nagyon bonyolult művelet. 3. A hölgyek ebben is pedánsabbak. — Nem hallottad? A lábadat egymás melléi 4. És kezdődhet a tánc. 5. A táncfigurák nem olyan egyszerűek. CTK külföldi képszolgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom