Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-14 / 2. szám
/т \ 0 Nyugtalanított a kérdés: milyen nőket formál az a környezet, amelyet az atomkutatás, a sugárhajtású közlekedés, az elektronikus számológépek kora szab meg. Az már eleve világos volt számomra, hogy atomkutató intézetben nem találok Mona Lisát, s az elektronikus számítógépet nem kezeli majd Boticelli madonnája. Viszont azt is tudtam, hogy Tyereskova még csak egy van. Ügy véltem, az űrhajós-mama harmonikus egyéniségének eszményképétől még távol kell állniuk azoknak a lányoknak, asszonyoknak, akik napi nyolc órán át a számológépek billentyűit ütögetik borzalmas egyhangúságban, szédítő gyorsasággal, hogy az önműködő elektronikus gép telhetetlen gyomrát számokkal tömhessék meg. Megijedtem, hogy nőautomatákat találok, akiknek érzésvilágában talán a szerelem helyett is számok vannak... De minek találgassak? Megnézem őket a zvoleni Mezőgazdasági Gépszámító Állomáson, ott, ahol talán az összes munkahely közül a legnagyobb a munkatermelékenység, ahol egy nő annyi munkát végez el, mint egy század könyvelő, ahol csupa gép, automata veszi körül az embereket, s rengeteg szám, szám, szám ... A gépszámító állomás kártya-lyukasztó részlegén kellemes, világos, tiszta környezetben dolgoznak a lányok. A szövetkezetektől, állami gazdaságoktól kapott kimutatások adatait itt vezetik rá a lapocskákra, hogy az önműködő gépek is „leolvashassák“ a számokat. A számok és a gépek között a közvetítő szerepet az emberi szem játssza. A fehérköpenyes lányok kényelmes forgószéken ülnek, bal kezük az adatokat tartalmazó iratcsomőt lapozza, jobb kezük a billentyűket kezeli, szemük a számoszlopokat figyeli. A bil lentyűket, természetesen, nem nézik, erre nincsen 1. Még néhány lépés a csendes havas tájban... 2. ... és azntán Emilia Saiková a kattogó, za katoló, idegölé kártya lyukasztó gépnél találja magát. idő. Fantasztikus sebességgel kattog a gép, hogy a megfelelő helyen a szám lyukká változzék. Egyetlen gazdasági jelenség jellemzésére a gépnek 3000 adatra van szüksége, egyetlen gazdaság havonta 20—30 ezer kártyát készíttet magának, hogy azokból kiszámítsák a béreket, a költségeket, a jövedelmezőséget minden emberre, terményre, traktorra, állatra külön-külön és össze sen ... És a lányok ütögetik a billentyűket gyors egymásutánban — 50 000-szer nyolc óra alatt. Számok, számok, számok — semmi más. Nincs kávéfőzés, tere-fere, tükörbe nézés, körömtisztítás. Mindez zavarná a többieket, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmük elterelődjön. Itt szigorúság uralkodik. A mezőgazdasági üzemek azért veszik igénybe a gépszámító állomást, hogy pontos, megbízható, objektív adatokat kapjanak. Egy rosszul ellenőrzött adat — három korona levonást jelent. Minden hibára rájönnek, a végeredményben hiba nem lehet, a levonás, a büntetés a munka iramának jár ... Emília Saiková. Csinos, fiatal, gyorskezű. Kártyákat lyukaszt, naponta ötvenezerszer üti le a billentyűt. Kényelmes helyzetben dolgozik ugyan, de szinte az egész munkaidő alatt mozdulatlan, csak az ujjai mozognak, a szeme mereven figyel, agya számokat közvetít... — Látom, szinte automatikusan végzi munkáját. Bizonyára közben másra is képes gondolni... —- Sajnos, nem lehet. ' A műveletbe ugyanis nemcsak a szemem és az ujjaim, hanem az agyam is bekapcsolódik. A látott számokat tudatosítani kell, mert ha automatikusan ütném le, rossz helyre kerülhetnének a lyukak. Tehát szellemileg is igénybe vesz a munka ... — Mióta csinálja? Három éve. Nagyon elfárad? — Hát, munka után a villanyszámlát sem látom szívesen . . . — Elábrándozik néha munka közben? — Most már nem, de egy hónappal ezelőtt bizony .. . Szóval több volt a hibám ... — Csak nem bántotta valami? — 0, nem, éppen ellenkezőleg. Októberben férjhez mentem. ... Az ifjú férjnek bele kell törődnie, hogy a rengeteg szám napi nyolc órára kiszorítja őt csinos kis felesége fejéből... Juhász Ida. Az osztályozó gép kezelője. Szintén harmadik éve végzi ezt a munkát. Szereti foglalkozását. Tevékenysége ugyanis változatosabb, mint előző munkahelyén. A kártyákat mindig más és más rendszer szerint kell osztályoznia. Azt például, mely kártyákat kell kiválogatni valamely terményfajta önköltségének kiszámításához — program szabja meg. Egy vastag könyv tartalmazza a programot, ez minden eset számára előírja a megfelelő munkamenetet. A gépszámító állomás minden dolgozójának ez a „bibliája“, minden munkahelyen ott van a gépkezelők kezeügyében, s pontosan az itt leírt műveleteket végzik el. Juhász Ida azonban program nélkül dolgozik. Az osztályozásnál lenne a legnagyobb szükség a programra. Miszerint osztályoz akkor Ida? — A D—17-es program szerint — hangzik a válasz. — Ezt honnan tudja? — Ehhez a művelethez a D—17-es kell. Ez már gyakorlat kérdése. Amit pedig eszerint kell végezni, azt már fejből tudom. 3. Egy gazdasági probléma matematikai ada tai juhász Ida kezében ...