Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-14 / 2. szám

Olaszországban nagyon közkedveltek a megfilmesített operák (a Tosca, a Ri­­goletto, a Traviata, a Trubadúr). Bizto­san közrejátszott tehát a közönségigény is abban, hogy Clemente Fracassi filmre vitte Giuseppe Verdi Aidáját, a tizenki­lencedik század zeneirodalmának egyik legérdekesebb alkotását. Amíg a német, szovjet, cseh és osztrák filmrendezők arra törekednek, hogy a film kifejezőeszközei­vel aláhúzzák a mondanivalót, addig olasz kollégáik hűek maradnak az ere­deti műhöz. Az operafilm sikerét inkább a választékos szereposztással biztosítják. Az Aida rendezője is ezt tette. Híres éne­kesek — még híresebb filmsztárok fel­vonultatásával érte el, hogy a film si­kere nem marad el az operáé mögött. Verdi az egyiptomi kormány kérésére írta az Aidát, a Szuezi csatorna megnyi­tásának ünnepségére. Bemutatója 1881-О ben volt Kairóban. Nemcsak Verdi leg­kiemelkedőbb alkotása, hanem a dallam drámai kifejező erejét is rendkívül elmé­lyítő remekmű. Az Aida a szerelem és a lelkiismeret drámája. Aida, Amonasro etióp király lánya (Sophia Loren játssza — énekli Renata Tebaldi) rabszolgaként él az egyiptomi fáraó udvarában. Rada­­meszt szereti (Luciano Della Mara ala­kítja — énekli Gino Bechi) akibe Amne­­risz királylány is szerelmes. (Lois Maxwell játssza — énekli Ebe Signani) Januárban már filmszínházainkban gyönyörködhetünk Verdi varázsos zené­jében, Clemente Fracassi rendező új film­jében, amely biztosan nemcsak Olaszor­szágban — nálunk is meghódítja a kö­zönséget. F. KRAMÁR 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom