Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-25 / 8. szám
2 > O' *м О >N-£ а&амрк get akarunk tenni minden vállalt kötelezettségünknek, — ami természetes — akkor bizony nagyon be kell osztani a nap 24 óráját (még a férj segítségével Is), hogy egy aszszony figyelemmel kísérhesse a folyóiratokat, Irodalmi kiadványokat vagyis aktívan szórakozzon, ami szintén a mindennapi élethez tartozik.“ Sül c óva (Borka): Szerintem minden ellenvetést kizárva — hivatás. Sajnos az a divat, hogy sbk fiatal nó legszívesebben kivonná magát ez alól és szabadulni kíván a magzatjától. Elgondolkodtató az Is, hogy ha az orvosnak, kovácsnak, tanítónak hivatás a munkája, miért ne lenne hivatása az asszonynak az anyaság? Persze kevés asszony ismeri ezt el és Inkább szórakozáson jár az esze, gyermekeit magára hagyja, esetleg bezárja a lakásba. Az ilyen asszonynak természetesen nem hivatás az anyaság, de azt hiszem más munka sem. Érdemes lenne elgondolkodni azon, mi lenne a világból, ha ilyen anyák kerülnének többségbe. Kállay Boldlzsárné (Csallóközcsütörtök): Az én válaszom — igenis, hivatás! — Méghozzá a legmagasztosabb, legönzetlenebb, teljesen anyagi javak nélkül járó hivatás; amit semmiféle más foglalkozással nem lehet összehasonlítani. A gyermeknevelést nem lehet műszakokra osztani. Azért nem jár jutalom, elismerés — dolgozzon bár egy anya éjt nappallá téve, mert az természetes, és babérok helyett gyakran töviseket kap. Természetes, könnyebb gyerekeket nevelni két fizetésből, de az a jövedelem csak anyagi előnyt jelent a családnak. A többször felvetődő kérdésre pedig, hogy a háztartás kítölthetl-e egy mai modern aSsZony életét — az a válaszom, hogy a háztartási munkát — szerintem — nem szabad összetéveszteni a gyermekneveléssel és az anyasággal. Háztartást vezethet olyan aszszony is, akinek nincs gyermeke, de az anyai hivatás más dolog. Szabadi Jánosné (Nemesocsa): Amikor hivatásról beszélünk, olvasunk, önkéntelenül olyan személyre gondolunk, aki foglalkozását nem parancsra végzi, hanem a kiválasztott munkakör iránti szeretetből. Ezért ezt a hivatást nem lehet másféle „hivatással“ összehasonlítani. AZ anyaság mindenek fölé emelkedik, az anya saját éléte kockáztatásával hoz létre új életet, sok álmatlan éjszakát tesz nappallá, hogy gyermekeiből értékes dolgozó embereket neveljem Az anyá kitartó és önzetlen munkája nyomán alakul ki a család, nemzet és társadalom. Gálpál Ilona — Egyszerű falusi asszony vagyok, 3 gyermek anyja, szeretem a gyermekeimet épp úgy, mint a legtöbb anya, de valahogy az anyai hivatás magában nem tud engem kielégíteni. Szükségem van más munkakör betöltésére is. Lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy én is hozzá akarok járulni anyagiakkal a háztartás költségeihez. Kérdem én — amikor mi anyák azon vagyunk, hogy többet nyújtsunk gyermekeinknek — nem az anyai hivatás megnyilvánulása ez? Természetesen jó lenne, ha fél nap alatt keresnénk meg a szükséges többletet. Hajtmann, Béláné (Nána): Önkéntelenül a múltra gondolok, ha e kérdést hallom, mivel édesapám a háborúban meghalt és mi ketten maradtunk édesanyámmal. A létfenntartáshoz — bizony — az anyai hivatásérzet nem volt elegendő, varrással, sok-sok éjjelezéssel kereste meg anyáin a szükségeset, hogy tanulmányaimat befejezhessem. Anyám boldog volt, hógy nekem is kenyeret (hivatást) adott a kezembe. Ez a hivatástudat lángol bennem azóta is, én tehát a két fogalmat, hivatás — anyaság egymástól elválasztani nem tudom, mint ahogy nem tudom elválasztani az oktatást a neveléstől. Az anyaság és muhka örömei kiegészítik egymást. Bankó Teréz (Illésháza): Azaz ^asszony, aki négy öt gyermek mellett tesz a ház körül, aligha keríthet időt színházlátogatásra, olvasásra vagy más kulturális élmény szerzésére. A négy fal között él, elmarad az élettől és sok minden hiányzik idővel életéből, amire joga, illetve szüksége lenne, holott, — mint a gyermekek legközelebbi nevelője, ő lenne hivatott legtöbbet adni gyermekeinek a családban. Ügy hiszem, az anyaság csak rendezett és anyagilag jól megalapozott házasságban lehet egyedüli hivatás, és merem állítani, ha a múltban nem lett volna a nők tábora a család miatt annyira lekötve, sokkal több kimagasló, hírneves asszony lenne. Wa.lko Endréné: Igenis, az anyaság a legszebb hivatás, de csak annak, aki minden gondjával, lemondásával együtt vállalja, legalább addig, amíg a gyermek eléri az iskolás kort. (5—6 éves korig.) Később már meg tudjuk^ jt gyermeknek magyarázni, hogy^ miért nem lehet egész nap az édesanyjával. Akkor már elég, ha naponta 2—3 órát foglalkozik az anya gyérmekével. Szerintem igenis a gyermeknevelés betöltheti a ma asszonyának életét, mert az a tény, hogy egy asszony dolgozni jár, még nem jelent műveltséget. Színházba, hangversenyre a háztartást vezető asszony is eljárhat és kellő időbeosztással együtt tanulhat középvagy főiskolát végző gyermekével, olvashat is... soha nem fog unatkozni. Pál Lászlóné (Nagy balog): Bármily gyönyörű, bármilyen magasztos is ai. anyai hivatás, a ma asszonyának életét nem töltheti ki teljesen, azonkívül a társadalomban más helyütt iá szükség van az asszonyok munkájára. Sok férfi azt mondja — ha rajtam múlna, nem engedném az asszonyt dolgozni. Elsősorban iehát adjanak a férfinak olyan fizetést, hogf áz assiony — ha akar — otthon máraühaslon. Az is igaz, amit már említettek előttem — hogy az asszonyoknak bizonyos pályán előnyt kellene biztösítani és meg kellene rövidíteni a nők munkaidejét. Az iskolában be kellene vezetni a szocialista erkölcstant. Eszményképeket kell nyújtani áz ifjúságnak. A lányok tanuljanak szakmát, de ne kényszerűségből. A tehetségük szerint osztályozzák a gyerekeket. Igen sok asszony megbánta már az életben, hogy nem szerzett szakmai képesítést. Az anyaság szerintem is a legszebb hivatás, de az a nő, akinek szakmai képesítése is van, sohasem érezheti magát feleslegesnek a szocialista társadalomban. — mert az alapvető élelmiszerek — liszt, cukor, tojás stb. (de még fehér- és tarkabab isi), vagy a katonás rendben sorakozó különféle konzerveken, kompotokon, édességeken, gyarmatárun kívül tejet, tejtermékeket, zöldséget és gyümölcsöt, valamint a többféle hentesárut is itt szerezheti be a háziasszony. Nem az én érdemem — hárítja el magától Belláné csodálatunkat — mert az üzletmenet zavartalansága, a vevők elégedettsége nemcsak az én szívügyem, hanem az egész kollektíváé, mind a tizenötünké. — Másképpen nem is lehet —folytatja a „milliomosnő" — mert az anyagbeszerzés nagy gonddal jár. Persze a törődés, jószándék egymagában édes-kevés, meg kell bizony toldani nagy adag leleményességgel és ügyességgel. — Szóval szemfülesnek is kell lenni — Természetesen annak is .. . Még csak annyit: a Hostinsky lakónegyed önkiszolgálójának tizenöt alkalmazottja harmadik éve áll versenyben, s nem hiába, ma már szocialista munkabrigádnak mondhatják magukat. És a bolt életében pirosbetűs ünnepként jegyezték föl azt a napot, amikor felszabadulásunk 20. évfordulójának alkalmából gondos lelkiismeretes munkájukért állami kitüntetést kaptak. Természetesen nem mindenütt olyan rózsás a helyzet mint ebben a boltban. Mert valóban jó eredményeket s a fizetést is befolyásoló nagyobb forgalmat csak eggyé kovácsolódott kollektíva érhet el, ilyen pedig a kereskedelemben — nevezetesen az élelmiszerboltokban — aránylag kevés akad. A munkát kereső lányok, asszonyok ugyanis csak akkor mennek elárusítónőnek, ha másutt nem volt szerencséjük. A nők idegenkedése mindenekelőtt két okból ered: először is kevés a kereset, másodszor a boltok nyitvatartási ideje (legtöbbjükben megszakított munkaidővel dolgoznak) nem felel meg főleg a családos asszonyoknak, akik vidékről utaznak munkahelyükre. E két alapvető, országos méretű probléma" megoldása nem könnyű feladat, már csak azért sem, mert közvetlenül összefügg a bölcsődék, óvodák, a közszolgáltatások problémakörével — tehát a fennálló nehézségek orvoslása nem történhet máról holnapra. Amikor nagy a forgalom Ami a fizetéseket illeti, a közeljövőben javulás várható: az új irányítási rendszer szerint az elárusítónők, csomagolónők, üzletvezetők keresetét a munkatermelékenység foka szabja meg. Ez pedig azt jelenti, hogy érdemes nagyobb kezdeményező lendületet kifejteni a vásárlóközönség igényeinek kielégítése érdekében. LANG ÉVA Veszünk még csokit is? L. Lisicky felvételei
