Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-25 / 8. szám

2 > O' *м О >N-£ а&амрк get akarunk tenni minden vállalt kötelezettségünknek, — ami termé­szetes — akkor bizony nagyon be kell osztani a nap 24 óráját (még a férj segítségével Is), hogy egy asz­­szony figyelemmel kísérhesse a fo­lyóiratokat, Irodalmi kiadványokat vagyis aktívan szórakozzon, ami szintén a mindennapi élethez tar­tozik.“ Sül c óva (Borka): Szerintem minden ellenvetést kizárva — hiva­tás. Sajnos az a divat, hogy sbk fia­tal nó legszívesebben kivonná magát ez alól és szabadulni kíván a mag­zatjától. Elgondolkodtató az Is, hogy ha az orvosnak, kovácsnak, tanító­nak hivatás a munkája, miért ne lenne hivatása az asszonynak az anyaság? Persze kevés asszony isme­ri ezt el és Inkább szórakozáson jár az esze, gyermekeit magára hagyja, esetleg bezárja a lakásba. Az ilyen asszonynak természetesen nem hiva­tás az anyaság, de azt hiszem más munka sem. Érdemes lenne elgondol­kodni azon, mi lenne a világból, ha ilyen anyák kerülnének többségbe. Kállay Boldlzsárné (Csal­­lóközcsütörtök): Az én válaszom — igenis, hivatás! — Méghozzá a leg­­magasztosabb, legönzetlenebb, telje­sen anyagi javak nélkül járó hiva­tás; amit semmiféle más foglalkozás­sal nem lehet összehasonlítani. A gyermeknevelést nem lehet műsza­kokra osztani. Azért nem jár juta­lom, elismerés — dolgozzon bár egy anya éjt nappallá téve, mert az ter­mészetes, és babérok helyett gyakran töviseket kap. Természetes, könnyebb gyerekeket nevelni két fizetésből, de az a jövedelem csak anyagi előnyt jelent a családnak. A többször felve­tődő kérdésre pedig, hogy a háztar­tás kítölthetl-e egy mai modern aSsZony életét — az a válaszom, hogy a háztartási munkát — szerin­tem — nem szabad összetéveszteni a gyermekneveléssel és az anyaság­gal. Háztartást vezethet olyan asz­szony is, akinek nincs gyermeke, de az anyai hivatás más dolog. Szabadi Jánosné (Nemeso­­csa): Amikor hivatásról beszélünk, olvasunk, önkéntelenül olyan sze­mélyre gondolunk, aki foglalkozását nem parancsra végzi, hanem a kivá­lasztott munkakör iránti szeretetből. Ezért ezt a hivatást nem lehet más­féle „hivatással“ összehasonlítani. AZ anyaság mindenek fölé emelkedik, az anya saját éléte kockáztatásával hoz létre új életet, sok álmatlan éj­szakát tesz nappallá, hogy gyerme­keiből értékes dolgozó embereket neveljem Az anyá kitartó és önzet­len munkája nyomán alakul ki a család, nemzet és társadalom. Gálpál Ilona — Egyszerű fa­lusi asszony vagyok, 3 gyermek anyja, szeretem a gyermekeimet épp úgy, mint a legtöbb anya, de vala­hogy az anyai hivatás magában nem tud engem kielégíteni. Szükségem van más munkakör betöltésére is. Lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy én is hozzá akarok járulni anyagiakkal a háztartás költségeihez. Kérdem én — amikor mi anyák azon vagyunk, hogy többet nyújtsunk gyer­mekeinknek — nem az anyai hivatás megnyilvánulása ez? Természetesen jó lenne, ha fél nap alatt keresnénk meg a szükséges többletet. Hajtmann, Béláné (Nána): Önkéntelenül a múltra gondolok, ha e kérdést hallom, mivel édesapám a háborúban meghalt és mi ketten ma­radtunk édesanyámmal. A létfenn­tartáshoz — bizony — az anyai hi­vatásérzet nem volt elegendő, varrás­sal, sok-sok éjjelezéssel kereste meg anyáin a szükségeset, hogy tanul­mányaimat befejezhessem. Anyám boldog volt, hógy nekem is kenyeret (hivatást) adott a kezembe. Ez a hi­vatástudat lángol bennem azóta is, én tehát a két fogalmat, hivatás — anyaság egymástól elválasztani nem tudom, mint ahogy nem tudom elvá­lasztani az oktatást a neveléstől. Az anyaság és muhka örömei kiegészítik egymást. Bankó Teréz (Illésháza): Azaz ^asszony, aki négy öt gyermek mel­lett tesz a ház körül, aligha keríthet időt színházlátogatásra, olvasásra vagy más kulturális élmény szerzé­sére. A négy fal között él, elmarad az élettől és sok minden hiányzik idővel életéből, amire joga, illetve szüksége lenne, holott, — mint a gyermekek legközelebbi nevelője, ő lenne hivatott legtöbbet adni gyer­mekeinek a családban. Ügy hiszem, az anyaság csak rendezett és anya­gilag jól megalapozott házasságban lehet egyedüli hivatás, és merem ál­lítani, ha a múltban nem lett volna a nők tábora a család miatt annyira lekötve, sokkal több kimagasló, hír­neves asszony lenne. Wa.lko Endréné: Igenis, az anyaság a legszebb hivatás, de csak annak, aki minden gondjával, lemon­dásával együtt vállalja, legalább ad­dig, amíg a gyermek eléri az iskolás kort. (5—6 éves korig.) Később már meg tudjuk^ jt gyermeknek magya­rázni, hogy^ miért nem lehet egész nap az édesanyjával. Akkor már elég, ha naponta 2—3 órát foglalko­zik az anya gyérmekével. Szerintem igenis a gyermeknevelés betöltheti a ma asszonyának életét, mert az a tény, hogy egy asszony dolgozni jár, még nem jelent műveltséget. Szín­házba, hangversenyre a háztartást vezető asszony is eljárhat és kellő időbeosztással együtt tanulhat közép­vagy főiskolát végző gyermekével, olvashat is... soha nem fog unat­kozni. Pál Lászlóné (Nagy balog): Bármily gyönyörű, bármilyen ma­gasztos is ai. anyai hivatás, a ma asszonyának életét nem töltheti ki teljesen, azonkívül a társadalomban más helyütt iá szükség van az asszo­nyok munkájára. Sok férfi azt mond­ja — ha rajtam múlna, nem enged­ném az asszonyt dolgozni. Elsősor­ban iehát adjanak a férfinak olyan fizetést, hogf áz assiony — ha akar — otthon máraühaslon. Az is igaz, amit már említettek előttem — hogy az asszonyoknak bizonyos pályán előnyt kellene biztösítani és meg kellene rövidíteni a nők munkaide­jét. Az iskolában be kellene vezetni a szocialista erkölcstant. Eszményké­peket kell nyújtani áz ifjúságnak. A lányok tanuljanak szakmát, de ne kényszerűségből. A tehetségük sze­rint osztályozzák a gyerekeket. Igen sok asszony megbánta már az élet­ben, hogy nem szerzett szakmai ké­pesítést. Az anyaság szerintem is a legszebb hivatás, de az a nő, aki­nek szakmai képesítése is van, so­hasem érezheti magát feleslegesnek a szocialista társadalomban. — mert az alapvető élelmiszerek — liszt, cukor, tojás stb. (de még fehér- és tar­kabab isi), vagy a katonás rendben so­rakozó különféle konzerveken, kompoto­kon, édességeken, gyarmatárun kívül te­jet, tejtermékeket, zöldséget és gyümöl­csöt, valamint a többféle hentesárut is itt szerezheti be a háziasszony. Nem az én érdemem — hárítja el ma­gától Belláné csodálatunkat — mert az üzletmenet zavartalansága, a vevők elé­gedettsége nemcsak az én szívügyem, ha­nem az egész kollektíváé, mind a tizen­ötünké. — Másképpen nem is lehet —foly­tatja a „milliomosnő" — mert az anyag­beszerzés nagy gonddal jár. Persze a tö­rődés, jószándék egymagában édes-kevés, meg kell bizony toldani nagy adag lele­ményességgel és ügyességgel. — Szóval szemfülesnek is kell len­ni — Természetesen annak is .. . Még csak annyit: a Hostinsky lakó­negyed önkiszolgálójának tizenöt alkal­mazottja harmadik éve áll versenyben, s nem hiába, ma már szocialista munka­brigádnak mondhatják magukat. És a bolt életében pirosbetűs ünnepként je­gyezték föl azt a napot, amikor felsza­badulásunk 20. évfordulójának alkalmá­ból gondos lelkiismeretes munkájukért állami kitüntetést kaptak. Természetesen nem mindenütt olyan rózsás a helyzet mint ebben a boltban. Mert valóban jó eredményeket s a fize­tést is befolyásoló nagyobb forgalmat csak eggyé kovácsolódott kollektíva érhet el, ilyen pedig a kereskedelemben — ne­vezetesen az élelmiszerboltokban — aránylag kevés akad. A munkát kereső lányok, asszonyok ugyanis csak akkor mennek elárusítónőnek, ha másutt nem volt szerencséjük. A nők idegenkedése mindenekelőtt két okból ered: először is kevés a kereset, másodszor a boltok nyit­vatartási ideje (legtöbbjükben megszakí­tott munkaidővel dolgoznak) nem felel meg főleg a családos asszonyoknak, akik vidékről utaznak munkahelyükre. E két alapvető, országos méretű prob­léma" megoldása nem könnyű feladat, már csak azért sem, mert közvetlenül összefügg a bölcsődék, óvodák, a köz­szolgáltatások problémakörével — tehát a fennálló nehézségek orvoslása nem tör­ténhet máról holnapra. Amikor nagy a forgalom Ami a fizetéseket illeti, a közeljövőben javulás várható: az új irányítási rendszer szerint az elárusítónők, csomagolónők, üzletvezetők keresetét a munkatermelé­kenység foka szabja meg. Ez pedig azt jelenti, hogy érdemes nagyobb kezdemé­nyező lendületet kifejteni a vásárlóközön­ség igényeinek kielégítése érdekében. LANG ÉVA Veszünk még csokit is? L. Lisicky felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom