Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-19 / 6. szám
Elismerés, ... Megszokott szóvirágok helyett, a nemzet napszámosainak kiérdemelt ünnepén mérlegeljük az elmúlt 15 év munkáját, mert van mire büszkének lennünk, van miért köszönetét mondanunk mindazoknak, akik a gyermekek határtalan szeretetétől vezetve, meggyőződésből, ügyszeretettel választottak olyan hivatást, amely a legtöbb tövist és a legkevesebb rózsát termi. A csehszlovákiai magyar pedagógusok hőskora volt az elmúlt időszak, mert tanító-, tanterem-, tankönyv és segédeszközhiány ellenére, számottevő eredmények születtek lelkes és fáradságos munkájuk nyomán. Minden elismerés, köszönet, megtisztelés, megbecsülés és kitüntetés helyett beszélnek az alábbi adatok, fényt vetve a magyar tannyelvű iskolák mennyiségi és minőségi fejlődésére. Pillantsunk vissza 1950-be, amikor a magyar tannyelvű iskolák megnyitották kapuikat, hogy a magyar nemzetiségű tanulók a lágyan csengő édes anyanyelven ostromolhassák meg a tudás várát. Hiányos pedagógus gárdával, ideiglenes he-S'iségekben a legelemibb segédeszközökkel, e csupa szív, oktató-nevelő munkára szomjas fiatallal indultunk. Szlovákiában 1950-ben 176 elemi, 30 nyolcéves középiskola, 3 gimnázium létesült 1266 osztállyal és 34 200 tanulóval. A tanulók felmutatott tárgyi tudása, az életben és a főiskolákon elért sikerei megnyerték a szülők bizalmát. Számottevően gyarapodtunk évről évre, s ma örömmel számolhatunk be arról, hogy van 307 óvodánk, 544 kilencéves iskolánk, 22 általános középiskolánk, 5 szakközépiskolánk, 7 mezőgazdasági technikumunk, 4 tanonciskolánk, 8 mezőgazdasági mesteriskolánk, 20 mezőgazdasági szaktanintézetünk, összesen 717 iskola 3352 osztállyal és 97 796 tanulóval. A magyar tannyelvű iskolák számához még hozzá kell számítanunk a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatát, a Bratislavai Komensky Egyetem magyar tanszékét és a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági üzemi Szaktanintézetet. A tanítók minőségi munkáját dicséri növendékeik helytállása a különféle munkahelyen, főiskolákon és egyetemeken. Számos tudományos dolgozó, orvos, mérnök, tanár és tanító került ki a magyar menzetiségű tanulók közül. Komensky születésének évfordulóján méltatjuk kitartó pedagógusaink munkáját, s nem véletlen, hogy éppen ezt a pedagógus-zsenit említjük, hiszen ő hangoztatta korát megelőzve az anyanyelvi oktatás szükségességét. A magyar tannyelvű iskolák méltón felsorakoztak a szlovák tannyelvű iskolák mögé, nem játszanak alárendelt szerepet, egyenrangú tudást nyújtanak. Az 1964/65-ös iskolai évben központi helyet foglal el az anyanyelv színvonalának emelése. Az anyanyelv megbecsülése, ápolása nem lehet közömbös egy pedagógus számára sem. Az anyanyelv oktatására nagyon sok jó pedagógusunk van, akik alkotó mó/don közelednek a gondolat valóságát kifejező nyelvhez. „A nyelv a tudósnak ereklye, az írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver. Vajon nem közös érdekünk-e, hogy ez az ereklye minél tisztább, ez a hangszer minél zengőbb, ez a fegyver minél fényesebb és ékesebb legyen?" — írja Kosztolányi Dezső. A tudatos nyelvművelés az óvodában kezdődik. A legkisebb emberpalánta, az óvodás gyermek anyanyelvén érti meg, fogja fel az őt környező világ jelenségeit, tárgyait. Idegen nyelvű óvodába kényszerített gyermek szellemi fejlődése megakad, kisebbségi érzés lehet rajta úrrá, érzelmi világa csorbát szenved, daaogóvá, búskomorrá, szótlanná válhat. Az anyanyelvi szó tartalma áll hozzá a legközelebb. Az idegen szó vagy keveset vagy semmit sem jelent a számára. A fogalomalkotás bonyolult pszicho-fiziológiai folyamat. A különböző hangingerek közül a kihatárolt hangkomplexum — a szó — hatást gyakorol a gyermek idegrendszerére, az agykéreg bizonyos sejtjeinek ingerlését hozza létre. A szó többszörös kimondása, gyakorlása csak a gyermek anyanyelvén tárja fel a szó tartalmat, amely a fogalomban ölt testet. Persze a szavak csak egyik alkotói a nyelvnek. önmagukban még nem jelentik a nyelvet. Nagyon fontos a nyelvtani szerkezet ismerete is. Ennek megismerése után alakul ki a gyermekben a nyelvtani sztereotip. A hangos beszéd útján alakul ez ki, de vele párhuzamosan jön létre a belső beszéd is. Ha a gyermek idegen nyelvű óvodába jár, anyanyelvi belső beszédét gátolja az idegen nyelvű hangos beszéd. Ebből adódhat a gyermeknél a megtorpanás, a dadogás, üdvös intézkedése a felsőbb iskolai szerveknek, hogy kétnyelvű óvodákban nyelvi csoportoktatást engedélyez, hogy a magyar nemzetiségű gyermeknek „a fülén keresztül szűrődjék be a leikébe szinte észrevétlenül a magyar nyelv fölséges muzsikája.". A nyelvművelés alapjai tehát az óvodában kezdődnek. Az így szerzett ismereteket a kilencéves iskolában tökéletesíti a tanuló, majd a középiskolai irodalomtanítás bekapcsolja őt a magyar és a világirodalom vérkeringésébe. A tervszerű nyelvművelés megkívánja az alsó fokon a helyes magyar beszédre és írásra való nevelést, a nyelvérzék csiszolását, a nyelv tisztaságának megőrzését, a szép szóbeli és írásbeli Kifejezést. A felsőbb osztályokban a tanulók az irodalmi művek elemzésével eljutnak a művek sokrétű értelmet-érzelmet gazdagító szépségeihez. A társadalom jogosan elvárja a magyar pedagógusoktól a szocialista iskola célkitűzésének realizálását: a sokoldalúan fejlett ember nevelését. Végső fokon az anyanyelvi oktatástól megkívánjuk, hogy szilárd és tartós tudást nyújtson, ne adathalmazt, hanem az ismeretek gyakorlati felhasználását. A tanulók ne a művekről tanuljanak, hanem a műveket olvassák. A pedagógusnak ki kell aknáznia a művek nevelő erejét. Nemes erkölcsi vonásokat kell kialakítania, meg kell szilárdítania az elemi erkölcsi normákat: a szülői szeretetet, a nevelők, idősebbek tiszteletét, igazmondást, becsületességet, egymás megbecsülését, megsegítését, udvariasságot stb. Tudatosítania kell tanítványaiban, hogy a mindennapi munkának is megvannak a maga hősei, a családjáért, a társadalomért hűségesen dolgozó édesapa is lehet eszménykép, nemcsak a csaták hősei. A pedagógus fordítson több gondot a készségfejlesztésre, mélyítse el az olvasási és beszédkészséget. Nyújtson a növendékeinek korszerű irodalmi műveltséget, örömet keltő szemléltető anyagon keresztül. Az eszmei tartalmat állítsa a világnézeti-erkölcsi-esztétikai nevelés szolgálatába, művelje ki a tanulókban a szép iránti fogékonyságot, alakítsa ki a fejlett irodalmi ízlést és a helyes történelmi szemléletmódot. Óva intjük pedagógusainkat, hogy az anyanyelv, a nemzeti irodalom kiművelése ne fajuljon önimádattá, nacionalizmussá. A világirodalom és hazánk nemzeteinek progresszív haladó hagyományait, a szocialista kortársirodalmat használjuk fel a proletár nemzetköziség és szocialista hazafiság megerősítésére. „Együtt élni, együtt lélegzeni a világ nagy haladó áramlataival — írja Szabolcsi — megismerni, átvenni, magunkhoz hasonlítani mindent, ami továbbvihet, s a magunkéval is hozzájárulni a világ nagy kultúrájához, ez volt mindig a nemzeti kultúra igazi útja." A tanítók napján szebb kötelezettséget nem is vállalhatnánk, mint hogy korszerű műveltséggel felvértezett ifjúságot nevelünk szocialista hazánk felvirágoztatására. Nem szabad, hogy a felmutatott eredmények megelégedetté tegyenek bennünket. Újabb és újabb sikerek felé kell haladnunk, hatékonnyá kell tennünk oktatónevelő munkánkat. Ehhez a fárasztó, de szép munkához lelkes pedagógusok sorakoznak fel, akik a szép szó magvetői, a kommunista erkölcs hirdetői. Méltán megérdemlik szocialista társadalmunk megbecsülését. BERTŐK IMRE, kerületi tanfelügyelő SIMKO MARGIT Vollomds J. Zeleny felvétele Azt mondják, hogy ahány nyelvet beszél az ember, annyi féle. Lehet. De vajon e sokféle ember valóban él-e? Más nyelven is beszélek sokszor, magam eladni így sem hagyom, de érzem, hogy zsibbad el közben agyam s minden tagom. Választékos lesz amit mondok, a szavak tengerébe veszek, s bilincsben vergődő, nyomorék, sánta, félember leszek. Anyanyelvemen hogyha szólok, lüktet agyamban minden atom. Kitárul lelkem, örömömet, búmat eldalolgatom. Millió érzés villan át rajtam — fél szavakat tán el is hagyok de lelkesülök, rohanok, merek, gondolkodom — vagyok!
