Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-05 / 5. szám
A LEGOLASZABB OLASZ NŐ: pe Halsman, a Life fotoriportere, aki nagyszabású összeállítást készített a világ legszebb nőiről. Halsman azt mondta: Rosanna Schiaffino a legolaszabb olasz női Képviselje tehát hazáját, Itáliát. így történt az előbb már említett eset. Rosanna nevét és arcát még filmjei előtt megismerte és megcsodálta a nagyvilág. Innen már csak egyetlen lépcsőfok volt a film, a Cinecitta. Rosanna tizenhat éves korában, 1956- ban állt először a felvevőgép előtt a „Toto hagyja vagy megduplázza“ című filmvígjátékban. A bemutatkozás olyan kitűnően sikerült, hogy azonnal rábízták az „Orlando és a francia lovagok“ című film női főszerepét. — Édesanyám mindig, mindenhová elkísért. Igazi filmes-mama lett. Ott volt minden forgatási napon, ellenőrzött minden beállítást, gondot viselt a frizurámra és a jelmezemre. Kislányként kezelt, mivel az is voltam. Főszereplő csitril Karrieremből ő vállalta az oroszlánrészt, s nem tagadom: neki köszönhetem ezt a szép sikert. — A mama még mindig kislánynak tartja? — Ezen már túljutottunk! — nevetett Rosanna, s kivillant szabályos gyöngyfogsora. — Mamáék is Rómában laknak, akárcsak mi, s nagyon gyakran találkozunk. Egy dologról azonban nem mondott le azóta sem. Szorgalmasan gyűjti, kivágja és rendszerezi a rólam megjelent cikkeket, kritikákat, fényképeket. Rosanna azóta már számtalan film főszerepét eljátszotta. Az „Egy hektár ég“, a „Kihívás“, a „Jő éjszaka“, az „I. Ferdinánd, Nápoly királya“ című filmek jelzik sikerének mérföldköveit. Ezek közül a „Kihívás“, Francesco Rosi rendező alkotása díjat Jelinek György felvételei. "¥ Ifannak, akik nehéz, gyötrelmes és görön\l gyös utat járva vívják ki maguknak a karriert. Vannak aztán olyanok, akik kerülőkkel, kanyargó vargabetűkkel érnek fel a siker csúcsára. S végül akadnak olyanok is, akiknek szinte ölükbe hull a szerencse, akik egyetlen kézmozdulatukra mindent megkapnak, s csak rajtuk áll, hogy meg tudják-e tartani a hírnevet, dicsfényt, sikert... Rosanna Schiaffino, az olasz filmgyártás egyik sztárja, ez utóbbiak kategóriájába tartozik. Nevét, szabályosan szép arcát, sudár termetét, gyönyörű fekete haját már akkor megismerte a nagyvilág, amikor még egyetlen méter filmet sem készítettek róla. No, de ne vágjunk annyira a dolgok elébe. Ismerkedjünk meg Rosanna Schiaffino-val, aki még annyira fiatal, hogy nem kell letagadnia a korát. Genovában született, 1939-ben. Családfája nem különösen érdekes. Talán csak egyetlen elgondolkoztató és említésre méltó dolog van. Egyik őse — névszerint Simone Schiaffino — Garibaldi hadseregében szolgált, küzdött Olaszország egyesítéséért és szabadságáért, mint a híres „Ezrek“ egyik katonája. A mostani Schiaffino-család már nem ennyire harcias. A papa jómódú építész, aki mindenáron földmérőt szeretett volna nevelni a lányából. Rosanna azonban a művész-pálya felé vonzódott. Még maga sem tudta, hogy mi akar lenni, csak annyit tudott: művész... Ketten voltak lánytestvérek, s mindkettő dédelgetett magában ilyen vágyakat. A mamára bízták a döntést, s a mama Rosanná-t választotta. Szabályos „haditervet“ dolgozott ki, s így indította útjára a kislányt. — Az iskolai rendezvényekkel kezdődött... — kezdte mesélni karrierjének történetét Rosanna Schiaffino. — Szüleim nem gördítettek ez elé semmi akadályt, sőt, segítettekl Néhány év múlva, amikor felcseperedtem, beiratkoztam a genovai Piccolo Teatro színésziskolájába. Megtanultam a színész-mesterség alapjait, a mozgást, beszédet, mimikát, s ez nagyon sokat segített nekem a nyári szépségversenyeken. Egymás után győztem. Miss Lidó, Miss Diano Marina, Miss Riviéra lettem Az építész lányából először többszörös szépségkirálynő, majd foto-modell lett. A nagy olasz képeslapok, magazinok szívesen közölték fotóit, legtöbbször címlapjukon. Ide figyelt fel rá Philipnyert a velencei filmfesztiválon, s Rosanna egycsapásra a világsztárok sorába lépett... Franciaországi vendégszereplései utón 1961 novemberében Hollywoodba repült, ahol öt filmszerepre kötötték le a producerek. így látott napvilágot a „Két hét egy másik városban“, az „Axel Munthe“ és a „Győztesek“ című filmje. A vikingek kalózkodásairól szóló filmalkotásban egy keleti szépséget alakított. A kritikák azt is megírták róla, hogy egyik nagymamája egyiptomi volt, s Rosanna aranyosan csillogó, gyönyörű arcbőrén meglátszik a keleti vér-rokonság nyoma ... — Nem akarok sztár lenni, s nem akarok csak szép lenni a filmeken! Színésznő vagyok, s nem dekoráció... A gyorsan, s viszonylag könnyen elért karriert megtartani sokkal nehezebb, mint megszerezni. Játszani akarok, egyéniségeket filmre vinni, emberi érzéseknek hangot adni. Ezen az úton jártam Rossellini „Mossuk meg az agyvelőnket“ és Bolognán! „A korrupció“ című filmjeiben. Részt vettem a „Heten a halál ellen“ című produkcióban, s most játszom életem eddigi legérdekesebb szerepét, a híres spanyol festő, Greco életéről szóló filmben. Egy toledői nemes lányát játszom, aki fiút szült Greconak, s aztán meghalt. A filmet Spanyolországban forgattuk, Toledőban Úgy hallottuk, hogy 1963-ban férjhezment egy római filmproducerhez, Alfredo Binihez ... — Alfredo újságíró volt, s így került kapcsolatba a filmmel. Barátságot kötött Pier Paolo Pasolinivel, a haladó szellemű íróval, aki egyben filmrendező és színész is, s akinek munkái mindig nagy visszhangot váltanak ki az olasz emberekből, s nagy felháborodást a hivatalos olasz szervekből. Alfredo volt Pasolini híres „Mamma Roma“ című filmjének producere, s ő beszélte rá Anna Magnanit a főszerep eljátszására. Alfredo és Pasolini eddigi legsikeresebb közös munkája a „Máté evangéliuma“, amelynek velencei bemutatóján tüntetést rendeztek a neo-fasiszták ... Amikor férjhezmentem Alfredo Binihez, sokan furcsa szemmel néztek rám. Aha, mondták, ez a szokásos producer-sztár esküvő! Később megértették: minket nem az érdek fűzött össze, hanem az érzelem. Segítjük egymást, kritizáljuk egymást, támogatjuk egymást a művészpálya útjain. Ennyi az egész, s ez a legtöbb, ami két művészember házasságát harmonikussá, tartóssá és becsületessé teheti. A szép Rosanna értékes Rosanna akar lenni! somos Agnes
