Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-05 / 5. szám
intézet A VÖRÖS-DOMBON Kelet-Szlovákla fiatalodó székhelyének északnyugati peremén, a Botanikus-kert mögötti Vörös-domb oldalán, szerényen húzódik meg egy ú], emeletes épület. Valamivel több, mint egy esztendeje építették. Nem lakóház, nem is kórház, hanem egy éven aluli gyermekek otthona, állami csecsemögondozó intézet Az intézet négy osztálya egyikében, néhánynapos, koraszülött, — képletesen mondva — valóban embercsemetéket látni. Az intézet dolgozói az inkubátorok, ágyacskák felett nehéz harcot vívnak a kicsik életéért. A kis Gerhard Kappel alig volt nehezebb egy kilónál, amikor a szülészeti klinikáról idehozták. Aggódó szülei csaknem naponta érdeklődtek sorsa felől. Hat hónap után egyészséges, pufók fiúcskával tértek haza otthonukba ... A többi osztályon azok az egy éven aluli gyerekek vannak, akik vagy rögtön születésük után vagy a későbbi hónapokban kerültek az intézetbe. Néhány anyával is találkoztunk, akik szintén díjtalanul találtak Itt ideiglenes otthonra. Amint az intézet igazgatója MUDr. Igor Lahita szavaiból megértjük, az anya és az újszülött közti kapcsolatot, a családi fészket, Igazán senki és semmi sem pótolhatja. Viszont a kedvezőtlen lakásviszonyok, egyéb szociális problémák miatt, az arra rászorultak menedéket találnak itt mindaddig, míg túljutnak a nehézségeken. Ha az anya betegsége miatt az újszülött egyedül kerül az intézetbe, az anya szerepét is a nővérek, nevelők veszik át, és az intézetben szívesen látott apák látogatják őket. Akikről megfeledkeznek a szülők mert ilyen gyerekek is vannak itt — azokra sajnálatosabb sors vár. Nem azért, mintha talán ezekkel mostohábban bánnának az intézetben. Sőt, fokozott gondoskodásban részesülnek. Ezek a gyerekek akkor lennének legboldogabbak, ha a hanyag, szívtelen szülők inkább végleg lemondanának róluk, hiszen — amint megtudtuk — a rendezett családi életet élő, gyermektelen házastársak részéről igen nagy érdeklődés van irántuk. Az ártatlan csöppségek sorséval nem törődő szülök, elsősorban anyák, okozzák a legtöbb gondot az Intézetnek. Az igazgató irodájában lapozgatom a lelketlen szülőkhöz intézett, meleghangú távirat-, és levélköteg másolatait. A többszöri figyelmeztető, kérő szóra kevés kedvező válasz érkezik. A gyarló önzés örökre kiirtotta ezekből az anyákból a gyermek iránti szeretetet? Horvát Giziké egyike a szülői szeretetet nélkülöző gyerekeknek. Egészséges, piros-pozsgás arcán gondtalan mosoly sugárzik. Társaival pajkosan hancurozik a játszó szoba szőnyegén, hangos kacajjal viszonozza a velük játszó nővér kedvességét. Az egyéves kislány nem sejti, nem is tudná még megérteni, hogy szülőanyja, a sző szoros értelmében eltűnt életéből és felkutatására mennyit fáradoztak gondozói. Még hivatalos bizonylatot sem hagyott hátra arról, gyermeke hol és mikor született... Az emberi felelőtlenség netovábbját példázza egy olyan eset is, amikor az egyik anya, félve a következményektől, a sötétség leple alatt gyermekét, az intézet ajtaja előtt a küszöbön hagyta és észrevétlenül elmenekült. Igyekeznek pótolni a szülői szeretetet Szocialista társadalmunk nem megy el tétlenül az említett problémák mellett. Ennek kézzelfogható példája ez, a közel 10 millió koronás állami beruházással felépített új Intézet is, amely ideiglenes otthont teremt 90— 100 bajbajutott gyermek számára. Fenntartása jelentős anyagi áldozattal Jár. Az orvosok, nővérek, nevelők személyes felelősséget vállalnak 2—3 gyermek felett, akikkel külön-külön foglalkoznak, hogy minden irányban biztosíthassák fejlődésüket. Ha nem jön a szülő, a nővér kocsikáztatja védenceit a szabad levegőn. A tiszta, világos szobákban órák hosszat foglalkoznak, Játszanak velük, felejtetik a szülői szeretet hiányát... kézdi Géza G. Bodnár felvételei A FIATALOK és A HÁZIMUNKA ■xjégy éve múlott, hogy férjhez mentem. /V Amíg nem volt gyerekünk, három évig ж dolgozni jártam. Kislányunk született, azóta otthon vagyok, mert kis falunkban nincs óvoda. Mégsem jutna olyasmi az eszembe, hogy boldogtalannak érezzem magam emiatt. Ezért szinte rosszul esett, hogy valaki annyira lenézi a házi munkát, hogy még elválni is képes miatta. Szerintem a megértést nem az állandó szórakozás, mozi, színház biztosítja, hanem a családi otthon melege, amit férj és feleség közösen biztosít. Ha közösen elvégzik az otthoni teendőket, azután szórakozhatnak is. Nagyon rosszul tesz az az édesanya, aki nem neveli gyermekét úgy, hogy az a házi munkát is megtanulja. A férfiak pedig segítsenek többet feleségüknek, hogy ne legyenek túl fáradtak és jusson idejük szórakozásra is. Valéria Mlchalková, Beftatina Ötvenhat éve élek együtt a férjemmel. Tizenhat éves voltam, amikor férjhez mentem. Jóban, rosszban mindig kitartottunk egymás mellett. Tizenhét éves voltam, már fiam született. Negyvenkilenc éves koromban már kilenc gyermekem volt. Ogy neveltem őket, hogy sosem vallottam velük szégyent. Mindenki azt mondta, ezek a Fazekas-gyerekek igazán rendesek, illedelmesek. De én már tizenhat éves koromban is tudtam mire való a főzőkanál. A férjem sem jött haza soha részegen. Két háborút átélni azonban nem volt kicsiség, és volt úgy, hogy nem tudtam délben, mit főzök vacsorára. Azt ajánlom minden fiatal lánynak, asszonynak, hogy tanuljanak meg sütnl-főzni, mert minden jó, amtt az ember tud. A házaséletben pedig a legfontosabb a megértés és a szeretet. Ha a fiatalember kiválasztotta élettársát, akkor házaséletével mindenkinek mutasson jó példát. Fazekas Alajosné, Jlstebtiik Tizenöt éves vagyok, de nagyon meg döbbentem, amikor J. Mária levelét elolvastam. Hogyan gondolkozhat így egy tizennyolc éves nagylány mamája? En falusi kislány vagyok, nyolc éves voltam, amikor kezembe nyomták a főzőkanalat. Lehet, hogy ez még korai volt, de én örültem neki. Örültem akkor is, de most még jobban örülök. Ma már nyugodtan rámbízhatják a konyhát, bármikor, bármennyi időre. Elég nagy lakásunk van, azt én takarítom. Szüleim csak a nagytakarításban segítenek Most végzem a kilencedik osztályt és szeretnék továbbtanulni. Ami a férfi és a nő. egyenjogúságát, kötelességeit illett, a családon belül, nálunk arra is van példa. Édesapám csökkent munkaképes séggel dolgozik. Ha otthon van, készségesen segít a házi munkában, vagy akár a konyhában ts. Nagyon szeret sütnt-főznt, ruhát varrni, állatokat gondozni, kézimunkázni és olvasni. Nem azért írtam le mindezt, hogy dicsekedjem vele, de bármelyik fiatal házaspár elé példaként merném állítani családunkat. J. Máriának pedig azt tanácsolom, hogy ha megkésve is, de állítsa oda leányát a konyhaasztal mellé, mert az így gondolkodó anyák okozzák az olyan házasságok felbomlását, ahol váló ok a házi munka. Szabó Erzsébet. Marcellháza т-f gyszerü falusi asszony vagyok, öt gyerek H anyja. Férjem ts, én ts húsz évesek voltunk, amikor házasságot kötöttünk. Megjegyzem, nagyon szegényen, nem úgy, ahogy a mai fiatalok legtöbbje, mindennel ellátva. De nekünk örömünk telt abban, hogy egymásnak segíthettünk. En ablakot tisztítottam, férjem a tűzhelyet fényesítette. Ha mindketten otthon voltunk és főzni kellett, férjem vizet hozott és krumplit tisztított, én a tésztát nyújtottam. Mikor már két kicsi lányunk volt, én fürösztöttem, a férjem öltöztette őket vagy cipőjüket tisztította. Szép új lakásunk, modern bútorunk, televíziónk, rádiónk, mosógépünk van. Es mindez közös munkánk eredménye. A gyermekeim is arra nevelem, hogy úgy éljenek, ahogyan mi. J. Klárikát nagyon sajnálom. Mert kínzó kamrának a szabadkémény es, üres konyhát lehetett nevezni, nem a mai, villany- vagy gáztűzhellyel ellátott, mindennel felszerelt konyhákat. Azért még lehet modern nő valaki, ha el tudja készíteni az ebédet. Sulc Erzsébet, Borka
