Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-19 / 4. szám
A proletár sajtó rendkívül fontos szerepet játszott a forradalmi munkásmozgalom történetében. A csehszlovákiai magyar proletariátus harcos szócsöve a két világháború között először a Kassai Munkás, azután a Munkás, majd rövid ideig annak melléklete, a Nőmunkás volt. A lapok gerincét a munkás- és parasztlevelezők jól kiépített, széles körű hálózata képezte. Ezek a levelezők rendszeresen tudósították lap-Elkobzás után métodik kledét« NŐMUNKÁS .V \J b 1 f A OOLOOIÓ HÓK LAfiJA Ezt a cikket- amely a prágai munkásnűk tüntetéséről számolt be, akik munkát és kenyeret követeltek és vá laszként sortüzet kaptak — a cenzúra törülte. Emlékezzünk jukal és féltő szeretettel őrködtek sorsa felett Mielőtt rátérnénk a Nómunkas negyven év előtti, rövid kétéves működésének méltatására, szükségszerűen foglalkoznunk kell a Kassai Munkás-sal, illetve a Munkás-sa], amelynek a Nőmunkás melléklete volt. A Kassai Munkás első száma 58 évvel ezelőtt, 1907 március 16-án hagyta el a nyomdát Abban az időben történt ez, amikor a szervezett munkásság olyan erőt képviselt, amely kivédte az uralkodó osztály üldözését és a klérus dühödt kirohanásait. A lap harcolt a munkásszervezetek elismeréséért, a nyolcórás munkanap bevezetéséért és az általános titkos választójog kivívásáért. A Munkás-t 1914-ben, tehát az első világháború idején antimilitarista irányzatú cikkei miatt betiltották. Csak 1918- ban jelenhetett meg újra 1920, február 15-én, kerek 45 évvel ezelőtt 60 000 korona gyűlt össze a kassai szervezett munkások áldozatkészségéből, ami lehetővé tette a Munkás naponkénti megjelenését. 1920-ban, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása előtt a Munkás mindennapi megjelenése jelentős szerepei játszott a marxista baloldal kialakítása és szellemi irányítása érdekében. Hasábjain rendületlenül sürgette a kommunista párt megalakítását. Egy évvel később, a CSKP megalakulása után a párt magyar nyelvű napilapjává vált A lap ezzel országos méretű sajtótermék lett, így a helyi jellegű Kassai Munkás helyett 1922. március 1-én a Munkás nevet vette fel. Történelmi tényként kell leszögeznünk, hogy a Nőmunkás is a kassai dolgozók cs dolgozó nők kezdeményezésének és áldozatkészségének köszönhette megjelenését. Első száma 41 évvel ezelőtt, 1924. január 13-án jelent meg 8 kisméretű oldalon, mint a Munkás állandó heti melléklete. A Nőmunkás két évig folytatott hatékony agitáló, szervező és felvilágosító, tevékenységet, hogy gyökeret verjen a szolvákiai dolgozó nők lelkületében. De a sikeresen induló hetilap, az akkori hatóságok aknamunkája, nem kevésbé a vidéki előfizetők közömbössége folytán, nehéz anyagi helyzetbe került és 1925 decemberében kénytelen volt működését beszüntetni, A „közömbösség“, amelyet az egykori szerkesztőség a meg-Л Munkás leghűségesebb terjesztői az asszonyok voltak szűnés okaként felhozott, nem a legtalálóbb meghatározás; az idők távlatából inkább a vidéki .lakosság nehéz anyagi helyzete volt az oka. A Nőmunkás rövid tartamú megjelenése mégis több volt a pusztába kiáltott szónál. A lap tartalmának hatására kommunista nőcsoportok alakultak, amelyek minden héten rendszeresen értekezleteket tartottak. Élénken emlékezetemben él a kassai munkásnőknek az a csoportja. amely minden csütörtökön a Kovács utcai munkásotthonban gyűlt össze. Előttem fekszik a Nőmunkás negyven év előtt megjelent egyik száma, amelynek elsárgult lapjai egész meztelenségében visszatükrözik az akkori dolgozó nők súlyos helyzetét, az ínséget, a nyomort, de ugyanakkor rámutatnak a végső felszabadulás felé vezető útra. Hogy szemléltetőbbé tegyük a Nőmunkás irányvonalát cs a negyven év előtti idők „gyönyöreit", rámutatunk a lap 1924. május 16-i számának egy cikkére, amely Szmrecsányi kassai járásbíró esetével foglalkozik. A biró „úr" ugyanis háztartási alkalmazottain elégítette ki ocsmány szadista hajlamait „ . Nekiesett a leánynak, néhányszor pofon ütötte, azután botjával ütötteverte, amíg a leány ájultan összeesett Mikor már eszméletlenül a földön he vert, még alaposan belérúgott “ A cikk befejező része arról szól, hogy az orvosok nem voltak hajlandók látleletet ki állítani, az ügyvédek nem vállalták a per felvételt a járásbíró ellen A bíróságon pedig „eltanácsolták“ a leányt attól, hogy perbe szálljon munkaadójával A Nőmunkás másik száma kommunista anya levelét közli a gyermeknevelésről, amelyben többek között ezeket olvashatjuk. „Gyermekeink kora és értelmiségi foka szerint mutassunk rá arra, miért van jó dolga a burzsoá csemetének, miért éhezik és fázik a dolgozók gyermeke Ne féljünk attól, hogy gyűlöletet szítunk a gyermek lelkében! Igenis gyűlöletre kell nevelnünk gyermekeinket e bűnös társadalmi rend ellen, amely éhezésre és nyo morgásra ítéli őket . .“ Csak kettőt ragadtunk ki a sok hal sonló tartalmú és hangnemű munkáslevél közül, de ez a két rövid levél is köteteket beszél: kendőzetlen kor és kórképet ad az akkori viszonyokról A Nőmunkás további számai szervezési kér dcsekkel, világpolitikával foglalkoznak Külön rovatot szenteltek a pionírok nevelésének. A Nemzetközi Nőnapot minden évben széleskörű agitáció és toborzás előzte meg. Városokban, falvakban, sőt egyes járási székhelyeken tömeggyűléseket szerveztek, amelyeket azonban a hatóság a legtöbb esetben betiltott. A Nemzetközi Nőnap agitácíós műsorát rendszerint egybekapcsolták a dolgozó nők időszerű politikai és gazdasági követeléseivel: követelték az azonos összegű munkabérek megszavazását férfiak és nők számára, ha azonos munkáról van szó, küzdöttek az anya- és gyermekvédelem elismeréséért, a munkanélküliek állami segélyezéséért, az aggkori és balesetbiztosítás bevezetéséért. Tiltakoztak a klérus népámító befolyása ellen, de harcoltak a Szovjetunió elismeréséért éppúgy, mint számos egyéb időszerű, szociális és politikai jellegű vívmány meghonosításáért Mindezen emberi követelések hangoztatásáért a tőkés rendszer idején munkásvér hullott, bebörtönzés és munkakizárás járt. A széles néprétegek legelemibb követelései csak akkor váltak valóra, amikor a dicső szovjet hadsereg húsz év előtt felszabadította köztársaságunkat és pontot tett a kizsákmányolás után. Róják Dezső Új cégtábla — régi főkönyvelő Január végén telt le Harold Wilson kormányzásának első száz napja. Am hiába öltöztette a munkáspárti miniszterelnököt a Daily Mail szellemes karikaturistája Napóleon jelmezébe, a február első hetében lezajlott alsóházi összecsapás nem Űzte ki a brit kormányfőt a parlamentből a gúnyolódások Szent Ilona szigetére. Sir Alec Douglas Home, a konzervatív párt első embere, a volt miniszterelnök és őfelsége kormánya ellenzékének vezére, szinte habzó szájjal terjesztette a parlament elé a bizalmatlansági indítványt, s közben bősz hangon biztatta Harold Wilsont, hogy mondjon le! Jólleuet a toryk (konzervatívok) vezére többször is felszólította a munkáspárti miniszterelnököt, hogy mondjon le, senki sem hiszi, hogy szavait komolyan gondolta. Először is feltétlenül új válásztásokra került volna sor, melyek során a konzervatívok nyilvánvalóan ismét vereséget szenvedtek volna! Másodszor pedig a munkáspárti kormány eddigi felemás bel- és külpolitikája megfelel az ő elképzeléseiknek is. Mindezen túl pedig azt szeretnék, hogy a labourista kormány hozza rendbe a konzervatív kormányok által elkövetett súlyos hibákat. Ez az oka, hogy a konzervatívok sajtója, így a Sunday Times is, támadja a Harold Wilson kormányával szemben bizalmatlan, sőt ellenséges álláspontot elfoglaló brit vállalkozókat, s alapjában véve az egész City-t. Es pártfogói hangon magyarázza a Wilson kormány irányvonalát: „Mérsékelt, hazafias szociáldemokrata kormány ez, s mint ilyen, mélységesen kon zervatív. Képtelenség lenne ezt az ártalmatlan, óvatos, jóindulatú és bölcs kormányt úgy beállítani, mintha a magánvállalkozást és a pénzemberek nyugaimát fe nyegctiié!“ A leggyanúsabb dolog mindig az, ha valakit ellenfele, ellensége megdicsér. Ilyenkor a józanul gondolkozó ember ugyancsak elmélyed, s keresi a hibákat, amelyeket elkövetett. Es hasonló módon kéne eljárnia Harold Wilsonnak is, ha az elkövetkező száz vagy kétszáz napon át is meg akarja tartani választói bizalmát! Mert a munkáspárti kormány uralomra jutásának napjától, azaz 1964 október 15-től úgyszólván semmit sem váltott be választási programjából. Nem rendezte a nyugdíjakat, sem a lakástörvényt, nem is próbálta csökkenteni az angol ipart tönkretevő hadikiadásokat, sőt választás előtti ígéreteivel ellentétben nem hajlandó lemondani az atlanti atomhaderő angol változatáról sem. Ám mindez természetes valami és logikus következménye annak az állapotnak, amikor a cégtáblát újjá festették, de a főkönyvelő megmaradt! Mert Angliában valóban csupán a cégtáblát cserélték ki. A Labour Party vezérei ugyanis éppen úgy védik a brit kapitalisták érdekeit mint elődeik, a konzervatívok. Igaz ugyan, hogy az elmúlt év alkonyán, a választási kampány idején, Douglas Home, akkor még mint Anglia miniszterelnöke kijelentette, hogy „Anglia politikai szótárában a neokolonializmus szó nem fordul elő!u Ez az álszenteskedés annyira szemérmetlen volt, hogy még a félhivatalos londoni Times sem állta meg szó nélkül és megmagyarázta a konzervatív párti miniszterelnöknek, hogy ha valamilyen országban az egy kori gyarmattartók „a politikai és katonai uralmat gazdasági uralommal cserélik fel“, ez nem más mint neokolonializmus! Nagy Britannia kormányai pedig következetesen ezt a politikát folytatták. Miután a második világháború utáni években az afrikai, ázsiai és latin-amerikai népek egymás után bontották ki a függetlenségi harc lobogóját, és számtalan esetben sikerrel űzték ki hazájukból a leigázókat, a gyakorlott angol politikusok belátták, hogy a jövőben már nem lehet a régi módszerekkel uralkodni! így hát nagy hirtelen „modernizálták“ a brit gyarmatbirodalmat. Függetlenné nyilvánítottak jónéhány afrikai brit gyarmatot, ám továbbra is megtartották őket a Brit Nemzetközösség kötelékeiben, mégpedig úgy, hogy továbbra Is megőrizték itteni katonai támaszpontjaikat, gazdasági segítségnyújtásukkal kezükben tartják az új államok gazdasági életét is, s kegyetlenül kiszipolyozzák őket. Nem titok, hogy Burma, Ghana, India és más, úgynevezett brit nemzetközösségi ország területén működő angol monopóliumok bevételei — minimálisan is számítva — megkétszereződtek és ezek a monopóliumok a világ egynegyedében gyakorolják egyre növekvő gazdasági hatalmukat. Érdekes, hogy a brit neokolonializmus elméletét éppen két munkáspárti szerző, Rita Hinden és az egykori munkáspárti kormány volt gyarmatügyi minisz tere, Strachey fogalmazták meg pontosan „Az Imperium és ami után következik“ illetve „Az impérium vége“ című könyveikben. Az ismét hatalomra jutott munkáspárti kormány pedig, Harold Wilson vezetésével, az elméletet a gyakorlatban igyekszik megvalósítani, Dél Khodéziában csakúgy mint Brit-Guayanában, Adenben és Ománban, de főleg Malaysiában, ahol az angol gyarmatosító hadsereg ugrásra készen áll, hogy lerohanja a kaucsukban, cinben és naftában bővelkedő Indonéziái. A könyvelő, a régi brit gyarmatbirodalom könyvelő je, valóban a régi, még akkor is, ha cégtáblája új. BARSI IMRE
