Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-05 / 3. szám
J j/J I 7/Мщ( л í Г" [1 I SZTÁR * FEGYVEREI Filmsztár? Igen, már maldnem azl Pedig még alig hült ki a helye a moszvkai színművészeti főiskolán. 1964 májusában végzett. . Filmsztár? Igen, már megtette az első lépése két. Nevét kezdi megismerni a nagyvilág. Miből gondolom mindezt? A napokban kezembe került a legnagyobb francia képes filmlap, a hetenként megjelenő Cinemonde egyik legutóbbi száma. A Cinemonde minden héten — képsorokban, rövid aláírással — bemutat egy-egy új filmet. Franciát vagy más nemzet alkotását. Ebbe a rovatba bekerülni: rangot jelent. Forgatókönyvírónak, rendezőnek, színésznek egyaránt... A francia lap ezen a héten egy kedves, egyszerű, hélköznapiságában megkapó szovjet filmet tálalt olvasói elé. Címe: „Moszkvai séta“, vagy ahogyan a francia lap írta: „Je m' báládé dans Moscou“. Női főszereplője: Galina Polszkth, vagy ahogyan a francia lap írta: Galina Polskikh. О az az új filmsztár, akiről most szólni akarok, akinek hátán még szinte ott fehérlik a tojáshéj, mégis megérdemli, hogy írjunk már róla. Egyszerű piros kiskosztümöt, fehér pulóvert viselt. Fiatalosan csapzott szőke hajával, repkedő, széles mozdulataival olyan volt, mint egy érettségiző diáklány. Mintha saját filmjéből lépett volna elő. Lehet eqy ilyen csitri-színésznőnek már művészi múltja? — A „Moszkvai séta“ harmadik filmem volt... — adta meg a választ a fel nem tett kérdésre. — Az első, az „Amikor egy lány 15 éves“ nagydijat nyert a velencei filmfesztiválon. A második: egy televíziós kisfilm volt, „A lépcső". Ez Montecarlöban elnyerte az „Arany nimfa“ díjat.. . — Mit érzett, amikor először kezébe vette a „Moszkvai séta“ forgatókönyvét? — Bevallom: furcsa érzés volt. Egy szuszra végigolvastam a könyvet, s aztán a levegőbe bámultam. Ez szerep? Hiszen ebben nincsenek nagy drámai pillanatok, mindent elolvasztó szerelem, mindent felforraló gyűlölet, meg effélék... Hiszen ebben jóformán nem is kell játszanom. Csak magamat adom. Egy moszkvai lány hétköznapjait ... Mégegyszer végigolvastam a forgatókönyvet, most már az egyszerűség szemüvegén át, s egycsapásra megszerettem szerepemet, Alenát, a GUM hanglemez-osztályának szőke elárusítónőjét. Eredetileg is színésznőnek készült? Nem. Mint minden szovjet kislány, én is tanultam táncolni. Ballerina szerettem volna lenni. Fel is vettek a Moszkvai Nagyszínház iskolájába ... S ekkor meghalt az édesanyáml Bábuska vett magához, s ö hallani sem akart a táncról vagy ahogyan ö nevezte: az ugrándozásról. Szigorúan fogott, nem kényeztetett el, mint a többi nagymamák. Hogyan léphetett mégis művészpályára? — Most már elárulhatom: csellel! Amikor elvégeztem a középiskolát, bábuska feltette az óku lárét, s leült velem, hogy komolyan megtárgyaljuk: hová iratkozzam be. A vegyipari technikumra esett a választása. Hogy miért éppen vegyészt akart nevelni belőlem? Egyszerű a felelet. Ez a technikum volt lakásunkhoz a legközelebb!. ., Így aztán megegyeztünk, hogy vegyészmérnök lesz belőlem. Igenám, de én titokban jelentkeztem a színművészeti főiskolára. Nem is tudom, hogyan éltem át a felvételi vizsga izgalmait. . Amikor megtudtam, hogy sikerült a felvételi, odaálltam drága nagymamám elé, s mindent bevallottam neki. Először csóválta a fejét, dohogott, aztán beleegyezett! — Most már biztosan büszke az unokájára... — Valóban. Mindenhol dicsekszik velem. De a dédunokájára talán még büszkébb. — Csak nincs férjnél, Gálocska? — Hat éve már.. Tizennyolc éves voltam, amikor férjhez mentem, s van egy négyéves kislányom, a neve: Irada. Most is a nagymama vigyáz rá, amíg én távol vagyok. — Irada ... Érdekes név! — A férjem ugyanis azerbajdzsáni, s ez azerbajdzsáni női név. A férjemet Fáik Gaszanovnak hívják. Együtt tanultunk a főiskolán. Rendező. Talán egyszer majd lehetőség nyílik arra is, hogy együtt dolgozzunk, közös filmben. Van erre példa bőven ... Említsem Federico Fellintt és Giulietta Masinát? Nem teszem, mert még rámsütik, joggal, a szerénytelenség bélyegét! — Most milyen munka, új film várja? — Nagyon izgalmas és nehéz feladat. Csuhraj új filmjében, amelynek címe valószínűleg ez lesz: „Hol volt, hol nem volt...“ Eddigi szerepeimben mindig azt a kislányt játszottam, aki szeret, vagy akit szeretnek. Megpróbáltam már néhány színt felcsillantani a szerelem ezerszínűségéből. De ez más lesz! Súlyos, lélektani konfliktusokkal teli filmdráma. Amikor ennek a filmnek forgatókönyvét, hosszú napok alatt, megemésztettem, így sóhajtottam fel: milyen bonyolultI... Mennyit kell nekem még tanulnom! Filmsztár? Igen, már majdnem az. Külső csillogás helyett belső értékeit ápolgatja, tudását próbálja növelni, szivacsként szívja magába az élményeket, gyűjti a tapasztalatokat. Gáljának különös sztár-fegyverei vannak: egyszerűség, szerénység és őszinteség. — A férjem rendező. Egyszer talán sor kerül arra is, hogy közös filmet csináljunk . . . somos Ágnes Gálja partnere a „Moszkvai séta“ című filmben Jelinek György felvételei
