Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-05 / 3. szám

Ötszáz tagunk és legalább tízszer annyi velünk együttérző hazafi támogatja munkánkat — mondja büszkén Trachaniz elnök. — Havonta egyszer jelenik meg az Athna — Praga című képesújságunk. Számos csehszlovák filmet vetítünk és meg kell jegyeznem, hogy egyedülállóak az önök által rajzolt gyermekfilmek. A görög antifasiszták jól ismerik és tisztelettel emlé­keznek meg az önök felszabadulási harcáról — mondja és már nyújtja is felém a kézzelfogható bizonyítékot, a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmá­ból kiadott ismertetést. Külön értesítést adtak ki Deltio Tu Ellino Cechoslovakihu Syntezu címmel, amelynek mellékletében méltatják Ján Amos Komenskyt A thénben könnyű tájékozódni, különösen akkor, ha irányadóul a Syntagma téren lévő Isme­retlen katona sírját választod Nem egészen öt percnyi távolságra van ide az Arisztidou-tér, az EDA főtit­kársága Azt hiszem, Manolisz Glezoszt felesleges bemutat­nom, mindenki tudja, mit jelent a görög népnek, miért tisztelik a haladó szellemű emberek az egész világon. Szemközt ülök a demokratikus baloldali párt, az EDA főtitkárával, az AVGI főszerkesztőjével, Manolisz Glezosszal Életerővel telített, fiatalos külsejű, szerény­ségében is vonzó egyéniség. Előnyös helyzetben va­gyok, mert nem kell követnem szavait, tolmácsra bíz­hatom magam, így némán figyelhetem minden mozdu­latát. Nem tudom felfogni, honnan vesz ez az ember a rettenetes kínzások után ennyi életerőt, optimiz­must. Minden kérdésre válaszol, magyaráz, mutogat. Kitűnő szónok, aki magával ragadja a hallgatót, még akkor is, ha görögül egy szót sem ért. Szót emel a munkanélküliség ellen, ami miatt öt esztendő alatt több mint félmillió, az utolsó kilenc hónap alatt nyolcvanezer ember vándorolt ki az or­szágból. Támadja a kormányt, mert nem tartotta be a választások előtt tett ígéretét és nem engedte szaba­don az összes politikai foglyot. Az igazi demokrá­ciáért, a békéért, a görög polgárok életszínvonalának emeléséért, a katonai költségvetés csökkentéséért harcol. — Az imperialistáknál nem létezik örök szövetsé­ges, se örök ellenség — mondja —, ők mindent érdek­ből tesznek. A görög területen levő külföldi tőke füg­gővé teszi a gazdálkodást. A NATO és az EHS tagság még súlyosbítja polgáraink helvzetét. A kiutat a szo­cialista országokkal való szorosabb kereskedelmi kap­csolatban látom. Ennek a megvalósítása sok égető kér­dést segítene megoldani, mindenekelőtt a munkanélkü­liséget, a vidéki lakosság nehéz helyzetét. Manolisz nyugtalansággal, ötletekkel, tervekkel telí-Athénben a görög föld­művesek utcákon árul­ják a friss gyümölcsöt. Szállítóeszközük a sza­már Az athéni utca és a tér galambokkal és gyere­kekkel. tett ember. Amióta újra szabadon élhet, fáradhatatla­nul dolgozik. Meghatottan gondol csehszlovák bará­taira. Mély tiszteletet érzek az önök népe iránt, mert társaimnak és nekem harcolni segítettek Görögország előrehaladásáért. Ezzel az egyetlen mondattal említette a múltat. Sa­ját szenvedéseiről, tetteiről, érdemeiről nem beszélt. Az egyórás beszélgetés után az Akropolisz hőse vidá­man mosolyogva búcsúzott el tőlünk. — Adja át, kérem, legszívélyesebb üdvözletemet honfitársnőinek, a csehszlovák nőknek. És most bo­csásson meg. A kórházba sietek, egy órát tölthetek a feleségemmel és újszülött kislányommal. Kisfiúnk, a tízesztendős Mikosz, már régóta vágyott kishugocs­­ka után . . . Elment, de én még soká néztem utána. Ügy érez­tem, felejthetetlen találkozás volt ez egy hőssel, aki ember maradt. R. KRAUSOVÁ A. Tóth )elvételei Csak a kapura in ал г о г I lű IVItULL Mária Frankóvá kicsi kora óta temperamen­tumos, izgága kislány volt. Nyugtalanságát apró gyerekcsínyekben vezette le. Mária ma már felnőtt, komoly nő, a gépészmérnöki egyetem hallgatója, de mozgékonyságát mindmáig meg­őrizte. A tanulás mellett a zenét, a jó könyve­ket kedveli és nagyon-nagyon szeret sportolni. Sízik, úszik, röplabdázik, teniszezik, egyszóval sokoldalú sportoló. Nem hiába mondják, hogy az alma nem esik messze a fájától. Mária édesapja jégkorongozó volt, nem csoda tehát, ha leánya érdeklődése a jégkorong felé fordult. Sokan ezt persze fej­csóválva vették tudomásul, mert a jégkorqngo­­zás „férfi sportágnak“ van elkönyvelve. De Má­ria az előítéletekkel mit sem törődött. Amikor édesapja szögre akasztotta sportfel­szerelését, edző és jégkorong-bíró lett. Mi lenne, ha egyszer ő is magára ölthetné a játék­vezetők egyenruháját — gondolta Mária. Miért ne küldhetné le a pályáról egy nő a szabály­­szegő, forróvérű játékosokat, hogy egy kicsit lecsillapodjanak a szégyenpadon? Amikor Mária Kladnón, a Csehszlovák Test­­nevelési Szövetség járási székhelyén előterjesz­tette a kívánságát, hogy jégkorong-bíró szeretne lenni, csodálkozó tekintetek meredtek rá. Ilyet még nem hallottak! Mivel a fiatal lányt úgy egyszerűen elutasítani mégsem lehetett, a fel­sőbb szervekhez fordultak tanácsért. És rövide­sen megérkezett a válasz: felvenni a legköze­lebbi bíróképző tanfolyamra. így lett Mária 1961-ben Csehszlovákia első jégkorong-bírónője. Azóta számos ifjúsági és járási bajnoki mérkőzést vezetett le. Természe­tesen még többre vágyik: egyszer már nemzet­közi mérkőzésen is szeretne bíráskodni . . . A múltkoriban egy jó nevű jégkorongozónak Góóóóólü! Jégkorong-mérkőzés vezetőnek legalább olyan gyorsnak kell lenni, mint a játékosoknak. A kor­csolya köszörülését sem lehet elhanyagolni Egy energikus sípszó s indulhat a harc a korongért teltem fel a kérdést: mit szólna hozzá, ha nő dirigálná (gondolom a jégen)? — Nem is lenne rossz — felelte —, a játé­kosok sokkal fegyelmezettebben játszanának és nem durváskodnának a bíróval szemben. Egy nőt mégsem lehet csúnya szavakkal illetni! Mária példája — ami a jégkorongozást illeti — követőkre talált. A prágai Testnevelési Fő­iskola női hallgatói jégkorongozó csapatot léte­sítettek ... és nem is játszanak rosszul. Nem, arról szó sincs, hogy női jégkorongozó-ligát ala­kítsanak, törekvésük csupán arra irányul, hogy bebizonyítsák — a nők a sport terén is egyen­értékűek a férfiakkal. A főiskola elvégzése után sok lány olyan kö­zépiskolába kerül tanítani, ahol nincs férfi testnevelési tanár. És milyen „jól jön“ ilyenkor az olyan sokoldalú tanítónő, aki még „hokizni“ is tud. így gondolkodtak a prágai főiskola női hallgatói — és tegyük hozzá nagyon helyesen —, amikor a jégkorongozást is a többi sportág közé iktatták, hogy alaposan felkészülve tegye­nek eleget hivatásuknak. Igor Branko

Next

/
Oldalképek
Tartalom