Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-10-29 / 22. szám
EGY HETI ÉTREND Hétfő Kedd — ebéd: paradicsomleves, káposztafőzefék, sült kolbász, vacsora: svájci almaszivacs, citromos sodó, — ebéd: burgonyaleves, sertéspörkölt, tarhonya, uborka, vacsora: gomba tolással, körte, ILLIK Szerda ebéd: zöldségleves, túróspalacsinta, vacsora: rántott velő, franciasaláta, naspolya, Csütörtök — ebéd: köménymagleves, beefsteak tükörtojással, burgonyaköret, szőlő, vacsora: fondue (svájci sajtmártás) zsűrkenyér, Péntek Szombat ebéd: gulyásleves, káposztásrétes, vacsora: húsos-zöldséges rizottó, savanyúság, ebéd: zöldborsóleves, hagymásrostélyos,. rizs, saláta, vacsora: lángos, tea, Vasárnap — ebéd: erőleves, piccata j svájci borjúszeletj spagettivel, birskompót, dobostorta, vacsora: füstölt tarja tormával, déli tészta, gyümölcs. SVÁJC Fondue. Hozzávalók: Уг kg kövér sajt (ömlesztett ementáli) 4 dl fehér bor, 4 dkg vaj, 1 kiskanál maizena, 3 kanál víz (vagy griotta) 1 gerezd fokhagyma, bors vagy paprika, csipetnyi só, szerecsendió, puha kenyér vagy zsűrkenyér. Egy mély jénai tálat bedörzsölünk fokhagymával, fölhevítjük benne a vajat, hozzáadjuk a bort és a feldarabolt sajtot. Állandó keverés közben a sajtot fölolvasztjuk. Amikor forrni kezd, besűrítjük a vízbe vagy griottban elkevert maízenával (ha úgy találjuk, hogy a massza elég sűrű, a maizenát ki lehet hagyni), fűszerezzük és még forrón kockára vágott kenyérrel tálaljuk. (Svájcban ezt az ételt spirituszfőzőn az asztalon készítik, így állandó melegen tudják tartani. T. i. amint hűl nagyon gyorsan sűrűsödik, ezért a legjobb jénai üvegben készíteni, mert abban még tálalás után is forr egy ideig). Mindenkinek egy hosszúnyelű kétágú villát adunk, erre a kenyérkockát és megmártják a fondueben. Svájcban az a szokás járja, hogy mindenki közös tálból eszik és ha valaki beejti a kenyerét a tálba, hozat a társaságnak egy liter bort. Piccata. (Borjú szelet). Hozzávalók: 8 kis szelet borjúhús, 12 dkg reszelt sajt, 1 kanál citromlé, 2 kanál tej, 2 tojás, 1 kanál liszt, 6 dkg vaj, olaj, só, bors. A húst vékonyra verjük és a széleit bevagdaljuk. Meghintjük sóval borssal, citromlével és megforgatjuk a lisztben. A tojást a tejjel és a reszelt sajttal fölverjük, borssal ízesítjük. Megforgatjuk benne a húst és kisütjük, mint a rántott szeletet. Spagettivel tálaljuk. Muesli (Zabpehely kása). Hozzávalók: 4 kanál zabpehely, 12 dkg dió, 4 kanál édes kondenzált tej, 2 banán, 1 citrom leve, 2 dl víz, 4 édes alma. A zabpelyhet előző nap beáztatjuk a vízbe. Másnap hozzáreszeljük az almát, belekeverjük a citromlevet és a kondenzált tejet. Tányérokra rakjuk és minden tányért fölszeletelt banánnal és dióval díszítünk. Az időszaktól függően vehetünk más gyümölcsöt is. Nagyon tápláló reggeli főleg gyerekek részére. Svájci almaszivacs. Hozzávalók: 25 dkg alma, 7 dkg tisztított mandula, 6 dkg mazsola, V\ l tej, 12 dkg cukor, 4 dkg dara, 12 dkg vaj, 3 tojás, 1 kiskanál fahéj, zsemlemorzsa. A tejet fölforraljuk és belefőzzük a darát, kb. 3 perces forralás után félreállítjuk. Kikeverjük a vajat és a cukrot, hozzáadjuk az apróra vágott mandulát, a habosra kevert tojássárgáját, a mazsolát, fahéjat és az egészet belekeverjük a darakásába. Végül könnyedén hozzáadjuk a tojásfehérjék kemény habját, és a reszelt almát. Kivajazott kuglófformába öntjük és nem túl forró sütőben egy óra hosszat sütjük. Melegen és hidegen is tálalhatjuk. A maradék mandulával díszítjük. Az étkezősarok kérdése Megváltozott életkörülményeink szükségessé teszik, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk. Ma a dolgozók többsége üzemi konyhán ebédel, gyermekeik pedig a napköziben. Este és vasárnap azonban rendszerűit együtt étkezik a család. Tehát étkezősarokra okvetlenül szükségünk van, csak az a kérdés, hol rendezzük be. Sokan még ma is azt a nézetet vallják, hogy legegyszerűbb a konyhában étkezni, mert így a háziasszony időt nyer, és a szobát is megkíméli. Mi nem osztjuk ezt a nézetet, s csak abban az esetben tartjuk elfogadható szükségmegoldásnak egy étkezősarok berendezését a konyhában, ha erre más mód nincsen. Például egyszobás lakás esetében, s akkor, ha a konyha olyan nagy, hogy az étkezésre kijelölt rész a konyha többi részétől teljesen elválasztható, és ízlésesen berendezhető. Ebben az esetben az étkezősarkot díszítő függönnyel választjuk el. Erre a célra lehetőleg az ablak közelében jelöljünk ki helyet, hogy az étkezőrész eléggé világos és szellőztethető legyen. Ha a konyha padlózata kő, használjunk háncsszőnyeget. Nagyon jól megfelel például a nálunk is kapható zöld-drapp kockás vietnami szőnyeg. — Az ebédlőasztal lapja lemosható műanyagból, umakartból készülhet, vagy az asztal deszkalapját borítjuk be műanyaggal. Az étkezőrészben egy kis polcot is erősíthetünk a falra (lásd a képen), ebben helyezhetjük el a vizespoharakat, kávéscsészéket, sótartót, cukorszórót, asztalkendőket stb. — Ha a konyhában étkezünk, tálalás előtt mindig jól szellőztessük ki a helyiséget, hogy az ételszag és gőz ne zavarjon bennünket étkezés közben. Az étkezősarkot legideálisabb a konyha melleti szobában berendezni. Erre a célra lehetőleg az ajtó mellett jelöljünk ki helyet, hogy a háziasszonynak ne kelljen az ételt a konyhából a szobán végighordania. Az étkezősarkot a képünkön látható módon egy polcos résszel választhatjuk el a szoba többi részétől. A polcokat virággal, kerámiatárgyakkal díszíthetjük, s itt helyezhetjük el a sztvarkásdobozt, hamutartót, likőröskészletet stb. — Természetesen az étkezősarok berendezésének összhangban kell lennie a szoba bútorzatával. Ezt a részt külön lámpával világítjuk meg. Legalkalmasabb a tetszés szerint szabályozható világítótest, amelyet étkezéskor az asztal fölé húzhatunk. Sokan azért nem akarnak a szobában étkezni, mert féltik a bútort és a szőnyeget. Természetesen erre is lehet vigyázni. A gyermekeket már kiskorukban kulturált étkezésre kell szoktatnunk. Nem engedhetjük meg nekik, hogy étellel a szájukban vagy süteménnyel a kezükben futkossanak az asztal körül. Ha a gyermekek fegyelmezetten viselkednek az asztalnál, nyugodtan étkezhetnek a felnőttekkel együtt a szobában. P. J. A leánykérés Nemcsak üres formaság. Valami vétójogféléjük a szülőknek is van, legalább az időpontra vonatkozólag. Például: de azért maga leteszi előbb az államvizsgát is, agyé? Vagy: a lányomnak előbb el kell végeznie a technikumot, hogy szakma legyen a kezében. Ennél a leánykérésszerű beszélgetésnél szobákéról a kelengye is. Szerencsére ma már „hozomány“, mint ilyen, nincsen. A fiatalok érzéseit nem mérgezi meg a szülők anyagi természetű alkudozása úgy, ahogy ez nemrég még szokás volt. De sok anya azt hiszi, hogy leánya jövendőbeli háztartásának minden darabját köteles saját szájától megvonni. Rendjén találja, hogy kislánya szórakozásra költi önálló keresetét. S mindezt azzal a jelszóval: — Ráér még szegénykém mindenről lemondani, ha majd asszony lesz. A mai leány maga gyűjti kelengyéjét. Ez legyen legalább annyi, hogy az új életet zökkenőmentesen elkezdhesse. Legyen két váltás ágyneműje, 8—10 törülközője, néhány konyharuha, egy-két abrosz, étkészlet és konyhaedény. Ma már rendszerint a fiú is hoz magával valamit. Többnyire van egy fekvőhelye, íróasztala, néhány hamutartója, talán még törülközője és ágyneműje is. Nagyon helytelen, ha a menyasszony, vagy annak hozzátartozói ezt a holmit lecsepülik. „Kegyelettel“ kell bánni velük, mint a férfi „szabad“ legényéletének emlékeivel, melyekhez ő érthető módon ragaszkodik. No és hol fogtok lakni? Ha a szülők ezt kérdezik, nem illik rávágni: — Nálatok —, még akkor sem, ha előreláthatóan csakugyan nincs más megoldás. Illik kivárni, mig a szülők ezt felajánlják. És illik ezt az ajánlatot nagyon szépen, őszintén megköszönni. Ugyanis ez nemcsak annyiból áll, hogy abban a szobában, ahol eddig aludt a fiú vagy a leány — ezentúl ketten alszanak. Ez annyit jelent, hogy a szülők feladják korlátlan uralmukat saját kis birodalmuk fölött. A fiatalok dolga, hogy tapintattal, figyelmességgel elviselhetővé, sőt kellemessé tegyék a szülők életét. Hadd adjunk ehhez is egy-két apró tanácsot. Amennyiben a leány szüleinél laknak a fiatalok, tulajdonképpen az após a legnehezebb probléma. Az anyós, a vő-viccek hírhedt anyósa úgy általánosságban: nincs többé. A fiatalok elemi érdeke, hogy ez így legyen s így is maradjon. Ha az anyós dolgozik, ki lehet alakítani egy kedélyes váltott műszakú háziüzemet. Hogy a vő néhány váratlan ajándékszivarral, hazahozott szaklappal, bélyeggel vagy érdekes történettel mily könnyen maga felé fordíthatja apósa szívét, azt el sem lehet mondani. Ha a mama nem dolgozik, s ő vezeti a fiatalok háztartását, akkor már nehezebb az ügy. A háztartáspénzt ne a vő, hanem a fiatalasszony adja át neki, mégpedig lehetőleg hetenként vagy havonként egy összegben és minden vitás kérdést is ő beszéljen meg az édesanyjával. Ne kerüljön sor ilyen párbeszédre: — Igazán kár volt anyukám tegnap még sajtot is venni! — De azért a kedves férjed jóízűen megette még az apád részét is! Ha a fiatalasszony egy összegben adja oda a kosztpénzt, a háztartás vezetésébe nem kell beleszólni. Csak úgy segíteni, ahogy ezt a lány remélhetőleg lánykorában is megszokta. Ha a mama panaszkodik, hogy nem tud „kijönni“ a pénzből, mielőtt beosztását szidnánk, nézzünk alaposan körül a családban és ha bizonyos jelek, amilyenek a mama félretaposott sarkú cipője, kopott tavaszikabátja, leszakadt roló stb., arra mutatnak, hogy a panasz nagyon is indokolt, meg kell komolyan és tárgyilagosan vizsgálni, milyen átszervezéssel lehetne a dolgon segíteni. Mindenképpen helyes volna az anyának legalább feleannyi munkadíjat megszavazni, amennyit egy bejárónő kap. És legalább ugyanannyi tiszteletteljes kíméletet is. Ne élj vissza azzal, hogy anyád nem mondhat fel és nem állhat el máshová anyának.
