Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-10-15 / 21. szám
A kinek még semmilyen kedvtelése nem volt, nehezen érti meg, milyen határtalan örömet jelent ^rfilatellstának a régenoágyott bélyeg, a muzsikusnak a megtalált akkord, vagy a kaktuszgyűjtőnek a jéltő gonddal ápolt növény első virága. A kaktusz őshazája a forró éghajlatú Dél-Amertka. Azon a vidéken, ahol a sivatag szélén, az utolsó kaktusz mögött már csak a végtelennek tűnő, forró homoktenger következik, a kaktuszok hasznossága szinte felbecsülhetetlen. A háziállatok nak táplálékot, az embernek építő és tüzelőanyagot, sőt termése Ízletes gyümölcsöt nyújt. Néhány száz év leforgása alatt az egész világon meghonosodott és az ablakok, üvegházak egyik legpompásabb dísze lett. A kaktuszgyűjtés hazánkban is egyre nagyobb méreteket ölt. Persze a szenvedély csak akkor igazi, ha kitartással párosul. — Ha minden kívánság „terülj asztalkám módon teljesülne" a siker nem okozna maradéktalan örömet — vallja Urbán Sándor kaktuszszakértő, akit otthonában, Oroszkán kerestünk fel, hogy elbeszélgessünk vele a bűvös tüskék világának titkairól. — Húsz évvel ezelőtt kezdtem a kaktuszneveléssel foglalkozni és idáig jutottam — vezet végig rejtett büszkeségtől csillogó szemekkel üvegházában, ahol a szinte trópusi melegben megszámlálhatatlan mennyiségben pompáznak e délinövény legkülönbözőbb fajtái. Egyik oldalon a már kifejlődött növények, a másikon a kaktuszsarjak, vagy ahogy 6 mondja az „óvoda". Van itt pirosbogyókkal díszített, pettyes, kócos ■— mint a tupírozott fej — kampós tüskéjű, ananász, tyúktojás, uborka, körte és más alakú. Az egyik tetején lila vtrágkoszorú. — Ez a Mamtllarták családjába tartozik. Kár, hogy nem nyáron, a virágzás idején jöttek. A színek csodás harmóniájában pompázott itt a sok virág. A közhiedelem azt tartja, hogy a kaktusz csak minden hét esztendőben nyílik. Ez nem felel meg a valóságnak. A szakszerűen ápolt növény minden esztendőben virágot bont. Ahhoz, hogy kedvezően fejlődjön, két életfontosságú klimafaktorra: fényre és melegre van szüksége. Sokan ott követnek el hibát, hogy a kaktuszt szobadísznek a bútorokon helyezik el, ahelyett hogy a napfényre, az ablakba tennék. Az Is fontos, hogy az öntözés szabályait ismerjük. A kaktusz áprilistól októberig igen sok vizet kíván, a téli időszakban azonban teljesen szárazon kell tartant. Ilyenkor sötét helyre is tehetjük. A legigénytelenebbek a fehér nagy virágú Echlnopsls eyrie sít, a dús ciklámenszínű virágú Aporocactus flagelltformts, a bokorszerű téglapiros virágú Chamaecereus stlvestrii, vagy a Mamíllaria prollfera, amelynek sarjai egész kis telepet alkotnak, apró fehér virága után piros bogyók maradnak, melyek még tavaszszal is ptroslanak, és még sok más fajta. Nehéz lenne mind felsorolni. Ezek a fajták a szaporítás után 4—6 éven belül kezdenek virágozni. A kaktusz átültetésénél — más növénytől eltérően — igen fontos, hogy három napig ne öntözzük meg és tápdús földbe ültessük, melyet homokkal, téglatörmelékkel vagy tőzeggel lazítunk fel, hogy vízáteresztő legyen. A kedvtelés húsz esztendő alatt komoly szaktudássá érlelődött. A kaktusszakértő tapasztalatait nem tartja meg önmagának. Urbán Sándortól rövidesen fényképekkel illusztrált szakkönyv jelenik meg, amelyben a szerző sok érdekességet mond el a kaktuszok életéről és hasznos Ismeretekkel gazdagítja a kaktuszbarátok táborát. Mert a bűvös tüskék is élnek, és mint minden élőlénynek, gondozásra és szeretetre van szükségük. IANDÁNÉ H. M. R. Sublk felvételei тШк
