Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-10-15 / 21. szám

Tunisz kát arca — középkori kereskedö-utca és modern szállodákkal övezett sugárút

Weber: Л bűvös vadász című operában

Fiatal, kitűnő művésznőnk mosolyogva emlékezik: — A Cigánybáró melódiája volt gyerrfiekkorom egyik kedvenc dallama. Családunkban mindenki szerette a zenét.

Ez volt beszélgetésünk bevezetője és Anna Pefiasková operaművészetünk fiatal, de már nagy sikereket elért képviselője, a gyermekkorra való emlékezéssel kezdett pályájáról beszélni.

— 1956-ban kezdtem énekelni tanulni a bratislavai Konzervatóriumban. Már tanulmányaim első időszakában, 1959-ben részt vettem^ a budapesti Erkel Ferenc énekversenyen — és a nagyon nehéz Melinda áriát énekeltem a Bánk Bán-bál. Sikerem volt, magam sem akartam elhinni, hogy mint kezelő énekesnő a tíz legjobb közé kerültem.

Ez volt a sokat Ígérő indulás. Fiatal énekesnőnk lírai szopránja csakhamar magára vonta a bratislavai Opera vezetőinek figyelmét. Muszorgszkij „Szorocsinszkij Vásár" című operájának Parasája az első operaszerep, . amelyben a bratislavai operaközönség megismeri új kedvencét. Jelentős szerepek következnek: a Bohémélet Mimije, A Varázsfuvola Panínája és Orff Okos Asszonya.

— Aránylag gyorsan ment mindez — folytatja közvetlenül. — 1960-ban igen nagy élményben volt részem. 5 hétig a világ egyik leghíresebb szopránénekesnőjének, Gina Cignának tanítványa voltam. A világ operaszínpadainak híres Normája,

fflmlWT

щ

Turandotja, Giocondáia, Sienában az „Accademia Musicale Chigiana" katedráján tanította évente a világ minden részéből összejött, fiatal énekesjelölteket. Felejthetetlen számomra ez'az időszak. Cigna kiváló pedagógussá vált, megőrizve szép hangját. Sokat tanultam ez alatt az öt hét alatt. Nagy előnye volt ennek a tanfolyamnak, hogy az órákon kb. 15 növendék volt jelen, úgy hogy egymás hibáin, próbálkozásain is rengeteget tanultunk.

E rövid itáliai tartózkodás után, csakhamar ismét egy nagy és sikeres művészi esemény következik művésznőnk életében. 1962-ben a helsinki Világifjúsági Találkozón az ekkor megtartott zenei verseny aranydíját nyeri el.

— Verdi Othellójának Desdemonája mindig közel állt hozzám és Helsinkiben, a Verdihősnő két csodás áriáját, a Fűzfadalt és az Ave Máriát énekeltem. Visszatérve Bratislavába, szerepköröm már kibővült. Hogy csak a legfontosabbakat említsem, a Donna Elvira, az Antonia, Agátha szerepei a hagyományos repertoárból és egy teljesen új szerep, Britten: „Szentivánéji Almában" Helena.

1963-ban újabb meghívás érkezik Anna PenaS- ková címére. Václav Smetáíek, a prágai FOK zenekar vezetőkarnagya énekelni hallotta művésznőnket és szereplését beiktatta az Olaszországban előadásra kerülő hangversenyciklusba.

— Igényes turné volt, amelynek keretén belül keresztül-kasul jártam az opera szülőföldjét — „Bella Itáliát". Hangversenyeinket Smetáöeken kívül a világhírű, német karmester, Hermann Scherchen is vezényelte. Műsorunkon Bach h-moll miséje, Brixi Magnificatja és Caldara miséje volt. Az utóbbit egy francia nanglemeztársaság részére lemezre is'vettük. Valóban egyedülálló élmények ezek egy fiatal énekesnő pályafutásában.

— Nagy szeretettel emlékezem híres Laterna Magicánkra. Ennek a bűvös színháznak köszönhetem, hogy megjártam Moszkvát és New Yorkot. Közismert, milyen nagy visszhangot keltett Offenbach, Hoffmann Meséinek e színház által megvalósított pompás inszcenációja. Ebben az előadásban énekeltem Moszkva és New York operaközönségeinek Antonia szerepét.

A legfrisebb élmények után érdeklődünk.

— A világ egyik legcsodásabb városába jutottam ez idén, a Rio de Janeiróban megtartott énekversenyre, ahol a második női díjat sikerült megnyernem. A bírálóbizottságban nagy örömmel láttam viszont Gina Cignát.

Terveimről nem szívesen beszélek, de remélem, hogy idén a bécsi Állami Operaház színpadán elénekelhetem Puccini Turandotjának Liu szerepét.

Fiatal énekesnőnknek, aki oly nagy sikerrel képviseli külföldön hazánk énekművészeiét, szívből további sikereket kívánunk.

BORÄROS JÓZSEF

Haievy: Zsidónő cfmű operájában A. Penasknvá

AFRIKA TURISTAPARADICSOMÄBAN

A mai Karthágú — az ókori város romjainak szomszédságában a dombon trónoló székesegyház talpánál terül el Tunisz villanegyede

CTK felvételei

Tuniszt kétarcú városnak képzeltem el — egyik felét arabnak, a másikat európainak. Amikor megérkezésem után első tájékozódó körütamat megtettem, nem tudtam megérteni, hogy a hosszú séta ellenére miért nem találok rá az európai városrészre. Csakhamar rájöttem elképzelésem téves voltára — Tunisznak ugyan valóban két része van, modern és középkori, az építészeti stílus azonban mindkettőben arab. Csak a modern városrész üzletei európai jellegűek — a francia feliratú kirakatokban a legújabb angol, francia vagy olasz divat-kreációkkal találkozunk, Európához viszonyítva dupla áron.

Érdekesebbek az üzletek a középkori városrész, a Medina szűk utcáiban, a szűkökben. Igazi labirintus ez és amikor mélyebbre bátorkodtam a szűkök útvesztőjében, mindig furcsa, szorongó érzés lappangott bennem, bizonytalanul kérdezgettem magamat, hogyan kerülök ki innét.

Medinát sűrű összevisszaságban szövik át a szűk utcácskák, többségük kétoldalt tele kis boltokkal és íparosműhelyekkel. Nem tudom elképzelni, hogy akadna város a világon, ahol a lakossághoz viszonyítva annyi üzlet lenne, mint Tuniszban. És az üzletek többsége éppen a régi arab

városrészben van. Egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy kapható itt minden, amit az ember agya és keze eddig kitalált és előállított — az agyagkorsótól és vasüsttől a tranzisztoros rádióig és villanyborotvagépig. Az alkudozás kötelező ceremóniának számít — aki megadja a kért árat, nem várt örömöt okoz az udvarias arab kereskedőnek, de ugyanakkor kiérdemli gúnyos lenézését is.

Az idegen az ügyes kezű tuniszi iparosok műveit csodálja itt — a csodaszép, értékes keleti szőnyegeket, amelyek közül különösen a fehér és a különböző árnyalatú barnaszőrű juhok gyapjúnak testetlen fonalából szőtt kairuáni szőnyegek szépek; bőrülőkéket, melyeken törökülésben szokás elhelyezkedni; az ezüst fonállal mintázott réztálakat, melyek legkisebbje hamutartó —, legnagyobbja pedig asztallap nagyságú.

Mindmáig azonban rejtelem számomra, hogyan tud megélni egy helyen ennyi üzletes és iparos.

Kéthetes tunéziai tartózkodásom alatt lehetőségem nyílt megtekinteni több várost a tengerparton és az ország belsejében is. Meglepett a városok tisztasága. A házak szinte vakítóan hatottak hófehér színükkel a nap fénylő sugaraiban.