Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-09-03 / 18. szám
A GRÚNON А filmet Stanislav Barabás rendezte Verona elveszett holmija helyett emberekre talál (Ewa Krzyiew ska, lengyel színésznő) Stanislav Barabás ahhoz a rendezői gárdához tartozik, amely 1961—64-ben új fényt vitt a szlovák filmalkotás eddigi bizonytalanságába és félhomályába. Már első filmje, az „Ének a szürke galambról“ is erről tanúskodik. Felfogásában nem kis szerepet kap a lírai elem, az egyén álláspontja, amelyen keresztül embert módon reagál eseményekre. Ezek a jellemvonások mutatkoznak a „Szegényekért harangoznak“ című alkotásában. A forgatókönyvet lvan Bukovőan készítette. Személyes élmények filmszerű megfogalmazásban. A szereplők: Vlado Müller, — aki Andreft alakítja, Ivan Rafntak mint StaSek, a Hans Grüben alakító 21 éves filmszínész Axel Dietrich, Radovan Lukavsky és a lengyel Ewa Krzyiewska, akit a Hamu és gyémánt c. filmből is ismerhetünk. A filmfelvételt Vincent Rosinec a Grúü, Vrátna Dolina és a Chopok legszebb részein készítette. Tulafdonképpen miről is beszél Barabás? Mint mindig most is az emberről, illetve két kis emberi csoportról, akikkel a háború, utolsó napjai a legkegyetlenebb „tréfát“ űzik. A nélkülözés és megpróbáltatások után, a brutalitások sorozata sokakat kivetköztet emberi mivoltukból. A két partizán — Andrej és StaSek, foglyul ejtik Hans Grűber kiskatonát. Elvégezés helyett azonban maguk közé fogadják. A völgyben már vége a háborúnak, de a hegyekben még a távolból idehangzó falu harangja a béke helyett a végzetet jelenti. A szétszórt partizánokkal egyidöben egy német — volt tankistákból álló csoport is kószál a hegyek között. Annak ellenére, hogy helyzetük már reménytelenné vált, a háború nem ért véget számukra, és Hans Grúber, aki az „ellenség“ karmai között életben maradt, a visszatérés perceiben búcsút kell hogy mondjon az életnek. Hansot azonban nem hadnagya öli meg. A bíróság által ki nem mondott ítéletet azonban emberi kéz hajtotta végre. Hans halála így válik ezután nemcsak saját tragédiájává és az értelmetlen cselekedetek szimbólumává, hanem egy civilizált nemzet elleni örök váddá is. Veronát mint nőt, nem érdekli a háború. A hegyekben eltűnt vagyona után kutat. A számára jövőt jelentő holmija helyett azonban emberekre talál. Rezignált emberekre, akik talán valamikor épp úgy szerették az életet mint ő. Stanislav Barabás filmjében a szereplők élnekI Összenőttek küldetésükkel, a film mondanivalójával. Habár maga a film története a múltba vezet vissza, alapmotívuma maradandó. GERSTNER ISTVÁN Vlado Müller mint Andrej Egy beállítás előtt — Verona, a német főhadnagy (Ra dovan Lukavsky) és a rendező — Stanislav Barabás ► A A foglyul ejtett né- A met klakatona (Hans — Axel Dietrich) M. Kordes és Podstrasky felvételei
