Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 2. szám
Д SERDÜLŐKOR elején a gyermek megváltozik: erős érzelmi feszültség vesz rajta erőt. Aj egész személyiség-struktúrán belül fokozatosan megbomlik az egyensúly, hogy a serdülőkor végére egyéniséggé alakuljon. Az egyén nemiségének alakulása is éppen ebben a korban a legintenzívebb. A fiatalban vehemens érdeklődés ébred a nemiség iránt, s ebben központi helyet foglalnak el az ezzel kapcsolatos jelenségek, a figyelem fokozottabban irányul — mindkét nemnél — a másodlagos nemi jelekre és funkciójukra, a két nem közötti kapcsolatok rendezésére. Éppen ezért a nevelésnek ebben a korban kell a legszervezettebbnek lennie. A nemi nevelést lényegében a szülőknek kell elvégezniük, hiszen ők ismerik legjobban gyermeküket, velük a legbizalmasabbak, s így ők tudnák ezt megfelelő természetességgel megmagyarázni. Mindehhez természetesen tisztában kell lenniük azzal: milyen általános nevelési elveket kövessenek. A serdülőket fel kell világosítani az egészséges nemi élethez szükséges anatómiai, biológiai és fiziológiai jelenségekről. A szülőknek mindenesetre be kell tartaniuk a diszkréciót és a fokozatosságot. A prepubertás korban levő fiataloknak beszélnünk kell a menstruációról, a pollucióról (éjjeli magömlés) de a tényleges nemi élet fejtegetésére ebben a korban még semmi szükség nincs. Helyes viszont, ha a serdülőkor végén (16—17 év) ismeretei vannak a nemi élet jelentőségéről, a fogamzást gátló szerekről, a művi megszakítás kérdéséről, az anyasággal, apasággal összefüggő problémákról stb. A tapasztalat azt mutatja: majdnem minden serdülő életében van egy időszak, amikor önkielégítést végez (onanizál). Az orvostudomány álláspontja szerint ez bizonyos értelemben fiziológiailag indokolt jelenség, de a nevelés — miután a kóros jellegűvé válás veszélye fennáll —- arra irányul, hogy fékezze az ilyen irányú tevékenységet. A családban a legegyszerűbben a helyes napirend kialakításával: munka, tanulás, pihenés, sport, szórakozás ésszerű váltakozásával oldjuk meg. A családi nevelés feladata — többek között — az érzelmi élet fejlesztése, a serdülő erkölcsi arculatának formálása. A helyesen rendezett nemi élet kialakításánál lehetetlen mellőzni az érzelmi és az erkölcsi tényezőket. A serülő érzelmi és erkölcsi életére döntő hatással van, milyen állapotok uralkodnak iltjen téren a családban. Már a serdülő kor elején erőteljesen kifejlődnek a lányok és fiúk közti érzelmi kapcsolatok is. Sok szülő idegenkedve nézi ezeket az alakuló barátságokat, az ébredező szerelem megnyilvánulásait. Pedig arra kell gondolnunk, hogy a serdülőnek tisztáznia kell, min alapszik a férfi és a nő viszonya, mi a helyes és mi a helytelen ebben a viszonyban. Tiltásra csak akkor van szükség, ha például szemmelláthaóan s tartósan viszszaesik a tanulásban vagy ha jóval idősebb partner „élesztgeti“ a serdülő érzelmeit. A pubertás korában rendszerint előtérbe kerülnek ilyen kérdések is: helyes-e az önmegtartóztatás, illetve a házasság előtti nemi élet. A magyarázatnál erkölcsi, etikai és szociális érvekkel hatunk. A serdülőkkel meg lehet értetni — gondolkodásuk és értelmi színvonaluk biztosíték erre — hogy csupán az a nemi kapcsolat erkölcsös, amely tisztázott állandó és mély érzelmeken alapszik s összehangban van a családalapítással. Társadalmunk nem tartja ererkölcsösnek az olyan nemi életet, amely csupán fiziológiai vágyon alapszik, minden lelki közelség nélkül. Ha ezt a serdülő tudatosítja, s meggyőződésévé válik — egészséges erkölcsi normák szerint élő, kiegyensúlyozott ember lesz belőle. —hz— GYERMEKEKRŐL Lisicky L. felvétele. NE TER1ESSZÜK! A felső légzőutak megbetegedéséhez különböző ingerlő körülmények — por, gázok, hőmérsékletváltozások és az egyéni hajlam — vezethetnek. A felső légzőutak nyálkahártyája kevésbé ellenállóképes, ha gyulladásban van, kórokozó csírák telepedhetnek le rá. Különböző óvintézkedések, az influenza elleni védőoltás, egészségügyi ismeretek, nagyban hozzájárulnak a test ellenállóké pessége növeléséhez. Természetesen törekednünk kell arra, hogy a megbetegedés ne terjedjen, hogy a náthás és meghűléses betegek fegyelmezetten viselkedjenek. Tüsszentéssel, köhögéssel és beszéd közben a közelben tartózkodó személyeket nyálcsepp-infekcióval megfertőzhetjük. A földre köpés is nagyon rossz szokás, mert gennyes váladékok a kórokozó csírák számlálhatatlan mennyiségét tartalmazzák és a földön is sokáig életképesek. A porral keverve a szél segítségével nagy távolságra is eljutnak és a légzőutakba kerülve betegséget idézhetnek elő. Ezért tüsszenteni csak zsebkendőbe szabad, köpni csak az erre a célra szolgáló edénybe. Lázas megbetegedésnél a beteg maradjon otthon, kerülje az emberek társaságát. A légzés az egészséges embereknél is az orron, és ne a szájon keresztül történjék. Ha ez nem lehetséges, a légzőutak eltorlaszolásait, pl. a nagy mandulákat, az orrsövény elváltozásait, polypusokat stb.-t, a szakorvos tanácsa szerint eltávolítani, illetve orvosolni kell. A légzőutak megbetegedéseit, főleg a nyálkahártya és a melléküregek gyulladását kezelni kell, hogy a betegség ne váljék idültté. Hiba, ha a felső légzőutak gyulladását csak könnyű meghűlésnek tekintjük és kezelés nélkül gyakran „lábon hordjuk“ ki. Ez legtöbbször az egészségi állapot rosszabbodásához vezethet és hosszabb munkaképtelenséggel járó bonyodalmakat jelenthet. Hogyan előzhetjük meg a felső légzőutak megbetegedéseit? Mint más betegségeknél, itt is nagy szerepet játszik a környezet, melyben élünk és dolgozunk. A por elleni harccal, helyes szellőztetéssel, a hőmérséklet szabályozásával nemcsak a munkahelyen, de a lakásokban is biztosítjuk a test egyenletes hőmérsékletét. A gyermekek és felnőttek öltözködését évszak és időjárás szerint szabályozzuk. A ruha legyen laza és szellős, a fehérnemű tegye lehetővé az izzadság elpárolgását vagy azt szívja magába. A megfelelő cipő védi a lábat és az egész testet, ezért a lábbelire is fordítsunk kellő figyelmet. A rendszeres fürdés, tisztálkodás, a helyes életmód, rendszeres és értékes, vitamindús táplálkozás, sportolás, növelik a test edzettségét és ellenállóképességét. Ugyanakkor az alkohol rendszeres és nagy mértékben történő fogyasztása és az erős dohányzás csökkentik azt. A fogak és mandulák rendszeres orvosi vizsgálatával megelőzhetjük a mandulagyulladásokból származó komplikációkat és egyéb ezzel kapcsolatos bántalmakat. MUDr. T. GALAS Csak az igazságot, Meghalt az öreg Seres. Szegény feje, talán jobb is így neki. Egész szép temetése volt, sokan búcsúztatták. Tizenhárom évvel ezelőtt, hatvankét éves korában maradt özvegyen. — Ne sírjon, papus — mondta Jolán, amikor az öreg Seres reszkető hangon, elérzékenyülten csak azt hajtogatta: „Itt hagyott, itt maradtam, mint az ujjam.“ — Ne sírjon, papus, hiszen itt vagyunk mi, majd mi törődünk magával. Nem marad az utcán, papus, van tető a feje felett. . . Nyugodjon meg, papus, Stefka meg én majd mindent elintézünk... — nyugtatgatta az öreget estig, akkor elköszönt és ment haza a családjához. A régi szoba-konyhás lakásban Stefka maradt az öreg Seressel. Férje nincs, nem is volt, egy sárga szemű cirmos macska meg a papus között oszthatja meg most már gondoskodását. Korán reggel és a késő délutáni órákban az egyik közeli nemzeti vállalat irodáit takarította ragyogóra, a nap többi részét pedig a pici lakás, a papus rendbentartása, a háztartás töltötte ki. A temetés utáni vasárnap túróslepényt sütött, három-négy üveg sört is bekészített, mert biztosra vette, hogy Jolánékkal találkozni fognak mamuska sírjánál, s ha már egész héten nem volt idejük papust meglátogatni, ma a temetőből velük jönnek haza. De nem így történt. A túróst egyedül ették meg, a sört az öreg itta ki, mert Jolánék nem jelentkeztek. Eltelt a vasárnap, meg a következő és utána sorban a többi vasárnapok, Jolán nem volt kíváncsi öreg apjára, de nővérére sem. Stefkának pedig egyre több gondot okozott az öreg Seres. Mintha egy kicsit meghibbant volna, de ezt csak úgy magában gondolta, semmi áron sem mondta volna ki hangosan. Az öreg Seres először a külsejét kezdte elhanyagolni, egyre mocskosabb, lomposabb lett. Ha egy kis pénze volt, azt a kocsmába vitte, és amíg tartott belőle, erőszakkal sem lehetett onnan hazaküldeni. Időnként búskomorság jött rá, enni sem igen akart, csak ruhástul feküdt az ágyon, és réveteg tekintettel nézte a semmit. Stefka hiába beszélt neki, minden szó falra hányt borsóként pergett le róla. Egyik este, — megbántottságát félretéve — elment Jolánéhhoz, hogy az öregről beszéljen nővérével, hiszen ez így tovább nem mehet, orvoshoz kellene vinni. Hívta Jolánt, beszélje rá az öreget, mert őrá, Stefkára nem hallgat. De Jolán harciason kijelentette, ő ugyan egy lépést sem megy, úgy sem örököl az öreg után semmit, törődjön vele Stefka, vénlány, hát más gondja úgy sincs, megteheti. — Hogy nem szégyelled magad, hisz neked épp úgy apád, mint nekem — kiáltotta felháborodásában Stefka, és úgy bevágta maga után a konyhaajtót, hogy az üvegek megcsörrentek. Másnap az öreg Sereshez orvost kellett hívni, rohamot kapott. Mentő vitte be a kórház idegosztályára. Néhány hét múlva Stefka jótállására engedték ki azzal, hogy az öreg már nem teljesen beszámítható, gyámra, gondozóra van szüksége. Stefka vállalta. Nem volt könnyű dolga az öreggel. Betegesen undorodott a víztől, mosakodásról hallani sem akart, ahogy egész nap jött-ment, úgy feküdt este ruhástól az ágyba. Ápolatlan, mocskos külseje és mosdatlan szaga miatt a szomszédok sem vették szívesen, ha bement hozzájuk. Néha azért megesett rajta a szívük, és ittott megkínálták ebéddel, vacsoramaradékkal, cigarettával. Az utóbbi időben azonban már nem járt sehová, otthon sem akart enni semmit, az volt a rögeszméje, hogy meg akarják mérgezni. Azután meghalt. Csendesen. A temetésen Jolán is megjelent férjével együtt. Szorgalmasan nyomkodta szeméhez a fekete szegélyes zsebkendőt. Amikor a gyászkíséret szétszéledt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, így fordult Stefkához: — No, akkor most elmennék veled, elosztjuk a hagyatékot, most mindjárt. Minek halogatnánk. — Min akarsz osztozkodni, te szégyentelen? Tizenhárom évig feléje sem néztél, én szenvedtem vele, most meg kihúznád a párnát a fejem alól? Jól tudod, hogy nem volt semmije, az a néhány öreg bútordarab vagy a rongyos nadrágja kellene, — tört ki Stefkából az elkeserédés. — Nincs ott semmi keresnivalód. — Úgy, ez hát az utolsó szavad!? így beszélsz velem, a nővéreddel, mikor én épp úgy a lánya voltam, mint te. Majd én megmutatom .. .! S valóban, rövidesen bírósági idézést hozott a postás. A tárgyaláson Jolán, a felperes sértett ábrázattal „csak az igazságot“ követelte, azzal vádolva Stefkát, hogy az öreggel nem törődött, elhanyagolta, enni sem adott neki stb., stb., nem jogos, hogy őrá maradjanak az ingóságok. A szomszédok tanúvallomásai azonban éppen a; ellenkezőjét bizonyították. A bíróság eleget tett a felperes kívánságának, megállapította az igazságot és a keresetet elutasította. m & SKALINA KATALIN ÁRNYÉKÁBAN 13 4.1 I I
