Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-09-03 / 18. szám

Szombat délutánra és estére nyilvános főpróbát hirdettek. Es a darabon még mindig változtattak, rövidítettek. Alap­jában véve, már senki sem tudta, mi volt tulajdonképpen a jó és mi nem. Ezen a szombat reggelen Sammy el­tűnt. Azt mondta a feleségének: — El­rejtőzöm, szivem. Ha ma bemennék a színházba, két előadáson lépnék fel, holnap próba, kedden bemutató, akkor teljesen kikészülnék. Beült ezüstszürke Rolls Royce kocsi­jába és egyik barátjához hajtott, hogy kialudja magát. Mindent feltett erre a darabra. Az Aranyifjú nem szerep volt a részére ■ ö maga volt az Aranyifjú. Vasárnap hajnali négy órakor fel­hívta a producerét, aki kétségbeeset­ten kereste. — Ez az első eset a pá­lyafutásom alatt, hogy ilyesmit teszek — mondotta Sammy. — Talán várjunk egy kicsit — vélte a producer. — Nem — vágott gyorsan Sammy a szavába. — Egy nappal halasszuk el a bemutatót. Perelj be kártérítésért. Még ma kifizetek neked 600 000 dol­lárt. De ne várjunk tovább. Ezzel ki kell ugranunk. *~Es kiugrottak. A bemutató napján Sammy öltözője tele volt virággal, levelekkel, sürgönyökkel. Az aláírások között olyan nevek voltak, mint „Lar­ry és Joan" — ez Sir Laurence Olivier és felesége, Pat Brown, Kalifornia kormányzója, Bob Kennedy és a mű­vészvilág legkiválóbb képviselői. A bemutató szenzációs sikert ara­tott. Sammy mindent beleadott, s való­ban sokat nyújtott. Tíz énekszámot. Négy táncjelenetet, félig balett, félig akrobácia-szerűt. Művészt teljesít­ményt, nyers komédtázástól megható szerelmi jelenetig. A darab befejezté­vel véget nem érő lelkesedés volt a jutalma. De alig gördült le utoljára a füg­göny, új kétségek és félelem gyötör­ték. Mit írnak majd a nagy lapok kri­tikusát? A reggeli lapok megjelenéséig Sam­my úgy festett, mint a vádlott, aki az esküdtek döntését várja. A kritikák nagyszerűek voltak. A hat legnagyobb újság Sammy Davtst elsőrangú sztár­nak ismerte el, az „Aranylfjút“ a „Por­­gy és Bess“ sikerével hasonlították össze. Sammy megmerevedett arca felengedett. Nagyot kiáltott, táncra perdült, mindenkit ölelgetett. — Sike­rült — kiáltotta sírva és nevetve egy­szerre — Broadway-sztár lett belőlem. fekvő Sinfrát „csodálatos éden“-nek ne­vezte. Mindkettőjüknek igaza volt. A Porto felé vezető úton terül el Alco­­bacaban, itt van eltemetve Inez von Castro, a „halott királynő“, aki hercege iránti szerelméért az életével fizetett és akinek szomorú sorsa még ma is meg­indítja az emberek szívét. Még Alcobacánál is mélyebb benyo­mást kelt a batalhai templom és kriptá­ja, az egyetlen gótikus templom, amely magányosan áll a szántóföldek, szőlő­tőkék és olajfa-dombok között. Alcobacától vagy Batalhától egy ug­­rásnyira fekszik Nazaré, a halászfalu. Ez valószínűleg Portugália leggyakrabban fényképezett területe. Egy kicsit húzó­doztam is a világhírű helységtől és tu­ristaforgalmától. Nazaré szépsége azon­ban bámulatba ejtőt a halászok munkája és élete pedig drámai. Coimbra a „tudós“ város. Porto a bo­ráról s nem a szépségéről híres. Portugália északi része épp olyan zöld, mint a déli, de ott nem embermagas­ságú gerániabokrok díszelegnek, hanem hatalmas hortenzia-bokrok fehér és ró­zsaszín virágokkal. Az alacsony hegyek kedvesen riasztók, a völgyek terjedelme­sek és gyors, vízbő folyók járják át. És míg délen a néhány váron és templo­mon kívül nincs semmi látnivaló, a Minho-provincia a szó szoros értelmé­ben tele van minden évszázadból szár­mazó értékes épületekkel. Az itteni em­berek ugyanolyan kedvesek és vendégsze­retők, mint mindenütt Portugáliában, de még kellemesebbek, világlátottabbak, fi­nomabb fából faragottak. Itt terem a Vinho, a világos, s különösen hűtve rendkívül kellemes ízű bor is. És ezzel elérkeztünk a testi élvezetekhez, amit nem mellékes megemlíteni. Hiszen a tör­ténelmi nevezetességekről minden úti­kalauz kielégítő útbaigazítást nyújt. Hol találunk azonban megbízható felvilágosí­tást az enni- és innivalókról? Azon senki se csodálkozzék, hogy Neptun ajándékai, a halak és kagyló­félék mindenütt bőven találhatók. Lissza­bon híres éttermei a Rossio térre vezető utcákon valóságos paradicsomai a „ten­geri lakók“ kedvelőinek. Emellett azon­ban figyelemre méltók a húsételek, va­lamint a hús és halkombinációk is, mint például a Carne de porco frita con ameijoas, ami sertéshús és kagylók keve­rékéből készült ragu. A kisebb városokban az étkezés való­ságos problémát jelent, hiszen egy olyan nagy és fontos helységben is, mint Evo­­ra, nincs egyetlen szálloda sem, csakis penziók, ahol a szoba árával az étkezé­seket is ki kell fizetni. Habár itt a konyha általában kitűnő, sajnos, régimódi. Ez azt jelenti: egy ét­kezés föltétlenül levesből, halból, húsból és édességből áll; minden igen táplálóan van elkészítve s mindenből nagy adago­kat tálalnak. Aki nem akar udvariatlan lenni, ezekben a penziókban mindig so­kat fogyaszt. Fogyókúrára tehát Portu­gália nem alkalmas. Ford. MK луNoГ Brigitte szemében nincsen csúf kiskacsa új szerepben A csacsis jelenet nem attrakció — valódi vonzalom jele A világon talán nincs olyan lap. /Л mely ne írta volna meg, hogy -*■ BB 160 cm magas, 50 kg súlyú, keskeny vállú, kecses járású, kislány benyomását keltő személy és nem utolsósorban világhírű filmszí­­nésznő. Arról is hírt adtak, hogyan folyik le vele egy-egy sajtókonferencia. — Brigitte belép a terembe, fekete ruhában,' rózsával a hajában. Min­denki elnémul, csak a fényképező­gépek kattogása hallatszik. Majd megkezdődik a kérdés-feleletek pergő­tüze. BB mindig nagyon talpraesett válaszokat ad. Nagyon sok kritikus és író boncol­gatta egyéniségét, szerette volna jel­lemezni a nagy művésznőt, de ezek a jellemzések olyan ellentmondóak, hogy nem lehet tudni, mi az igazság. A nézők bizonyára észrevették, hogy Brigitte Bardot szerepeiben mi­lyen közvetlenül bánik az állatokkal. Ez neki nem okoz gondot, mert va­lóban nagy állatbarát. Villája mene­déket ad a gazdátlan ebeknek, s ,,ud­vartartásában“ a teknősbékától kezd­ve számtalan állatfajta megtalálható. Ebben az évben Brigitte Bardot­­val a főszerepben a Viva Maria című filmet forgatják Mexikóban. A filmsztárnak a terep tanulmányozása közben alkalma volt új négylábú és szárnyas barátokra szert tennie. Az Annabelle svájci lap fotóriportere a barátkozás pillanataiban örökítette meg a népszerű francia sztárt. Ezt a kutya-családot В В örök­be fogadta. Es a filmstáb tag jai heves tiltakozása ellenére is francia „állampolgárokká“ váltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom