Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 2. szám
Dr. Martonová Frantiska AZ ember élete olyan, mint egy művészien alkotott orgona. Számtalan hangárnyalatból van összetéve. S hogy milyen az életünk, az attól függ, hogyan tudunk játszani e hangszeren. A hozzáértő kezek a legcsodálatosabb szimfóniát is eljátszhatják rajta. Egyes hangok viharosan felkavarnak, felemelnek és lesújthatnak, hogy majd megszólaljon a csodálatosan szép szoprán, a megenyhülés hangja, mely könnyeket előcsalva, mosolyra készteti az embert. Az élet mély titkait rendszerint akkor kutatjuk, amikor valakinek nem értjük a cselekedetét — olyankor, amikor önmaga ellen vétkezve eldobja az életét. Az egyik asszonyt naponta láttam, amint hétéves kisfiát a kapuig kísérte. Egy este hatalmas robbanás rázta meg a házat. Pár perc múlva megtudtuk, hogy az a bizonyos lakótársnőnk gázzal mérgezte meg magát. A hűtőszekrény szikrájától felrobbant a gáz és tönkretette az egész lakást. Férje és kisfia nemcsak őt, hanem mindenüket elvesztették. Egy idős kollégánk, akit mindnyájan tiszteletben tartottunk, megmagyarázhatatlan okból golyót röpített a fejébe. S így sorolhatnánk tovább. Ezeknek a tetteknek az okait kutatják a lélektani intézetekben. A válasz többnyire egyhangú; az ember elvesztette hatalmát az élet orgonája felett — csak az althangokon játszott ijesztő orkánszólamokat. Elfelejtette, hogy szoprán is van e hangszeren. Nem volt, aki megfogja a kezét és a megnyugtató lágy hangra irányítsa, vagy segítve kétkezest játszón vele — ijedten sikoltva véget akart vetni életzenéjének. Kihűlt előtte a kávé, s amint a csésze tartalmát magába öntötte, egy pillanatra felriadt dermedtségéből. Igaz, hogy elvesztette bizalmát az emberekben, összegezte magában, hogy nem érdemes tovább élni, családja megveti félreA BIZALOM VONALÁN lépéséért, most már belátja, hogy tévedett. De ha gyűlölik, hát jó... ő kitér az útjukból. Magyarázkodni sem ereje, sem kedve nincs már, de azért igazságtalan önmagával szemben is. Mert, ha majd minden után lesz, az emberek enyhe gúnnyal vegyes szánakozást éreznek iránta. Búcsúlevelet írni ? — az felettébb banális, hiszen az ilyet mindenki úgy veszi a kezébe, mintha kígyó lenne. Még egyszer... az örök csend, jó lenne egy emberi hangot hallani, csak úgy személytelenül, elmondani, mit is érez ilyenkor az ember. Kezébe veszi a telefonkönyvet, érzi, egész teste elzsibbad. — Kit hívjon fel? A kolléganőjét, annak ezer gondja van. Rendszerint a mondat közepén szokott egészen mást kérdezni. A férjét? Bizonyára azt felelné; beszéljük meg a dolgokat otthon. — És ő, jaj, hogy retteg ettől a beszélgetéstől, de erre most már úgy sincsen szükség. Megdobban a szíve, a telefonkönyvben jól látható betűkkel ez is be van írva: A bizalom vonala 237-900. Kitárcsázza a hívószámot s a vonal másik végén egy kedves hang minden bevezető nélkül ezt mondja: — Kérem, mivel lehetek a szolgálatára? És megindul a beszélgetés — két ember között, akik sohasem látták egymást. A prágai lélektani klinikán cseng a telefon. A kagylót dr. Martonová Frantiska, lélektani kutató veszi fel. A vonal túlsó végén egy bátortalan női hang szólal meg. A doktornő kedves hangján válaszol, amelyből az őszinte segíteni akarás, és a meggyőződés csendül ki, hogy az elrontott élet megjavítására még van remény. Nem tudni, sikerült-e megmenteni azt, aki a bizalom vonalához fordult. Sajnos, erről nincsenek adatok, hiszen a beszélgetés névtelenül folyik le. Hat éve gyűjti az adatokat dr. Martonová FrantiSka, kutatja, mi az oka annak, hogy sok ember önkezével vet véget életének. Minden egyes ilyen eset valóságos detektív regény, de a valóság az, hogy teljesen logikátlan megoldás az öngyilkosság, mert ilyen pillanatban az erős érzelem az ész fölényébe kerül. Ebben az esetben sokat segíthet egy másik ember. Ennek az alapján létesítették Prágában az elmúlt év végén dr. Martonová és dr. Plzák kezdeményezése alapján a bizalom vonalát. Ezen a számon a kétségbeesett ember a lélekorvossal beszélhet. Itt nem intéznek polgári ügyeket, nem járnak közbe, hanem a súlyos életproblémákon igyekeznek átsegíteni az embert. E rövid időn belül is megállapítható, hogy a bizalom vonala kiépítette megbecsülését és létezése az emberről való egyre messzebbmenő gondoskodást jelenti. Elgondolkoztató, nem lenne-e érdemes a prágai minta szerint több nagyvárosban is bevezetni a bizalom vonalát. Letette a telefonkagylót. Amint kilépett a fülkéből, a zaj alig jutott el hozzá. Elszántan hazaindult. Talán igaza van annak az emberi hangnak, erre még van idő. Haladékot ad az életének. Valója legmélyén, egészen halkan felszűrődött az élet szopránhangja, olyan halkan, még alig hallotta... LÉVAY ERZSÉBET Fr. Spácil és S. Sokolt felvételei A LEGCSINOSABB FELFEDEZÖNÖ íme egy hölgy, aki teljes mellbedobással dolgozik. Pedig nem fotómodell, nem sztriptíz-пб, nem reklámgörl, hanem — ha hiszik, ha nem — híres felfedező. Azt hiszem, a leghíresebb természetkutatónknak, tudósoknak és felfedezőknek már csaknem minden jelzőt kiosztottak. Mi azonban bemutatjuk Önöknek a világ legcslnosabb felfedezőjét. Jane Dolíngernek hívják. Ameririkai lány, aki pályafutását néhány esztendővel ezelőtt Mlamtben, egy légiforgalmi társaság irodájában kezdte, de ráunva munkájára, új elfoglaltság után nézett. Egy nap szemébe ötlött egy hirdetés. „Kalandszerető hölgyet keresek, aki szabad, mert velem kell utaznia. Kitűnő fizetés. A válaszokat részletes referenciával „596“ jeligére kérem a kiadóba“. A hirdetést Xen Krtppene, a felfedező-író tette közé, s mivel Jane több nyelven beszélt, s remekül tudott autót vezetni, a tudós oldalán rövidesen útnak is indult. Első felfedezései: Párizs, a Riviera, Róma, Madrid, majd gyors repülőút után az Amazon-vidék kígyói és húsevő halai. Heteket töltött a dzsungelben. Régészek, etnográfusok, geológusok között élt. Barátságba keveredett a indiánokkal, megtanulta vadász-szokásaikat, megkóstolta kedvenc csemegéiket: a forrázott ktgyóhúst, a krokodtltalpat, a füvekből készített erjesztett italokat. Hazatérve Amerikába élményeiről könyvet ts írt. S hogy a könyv hatásosabb legyen, a címoldalra egy fényképet helyeztetett, amely a szerzőt ábrázolta. Jane Doltnger a mai Amerika jellegzetes figurája. Kalandos vállalkozásának tudományos értéke és Jelentősége felett lehet vitatkozni, de nem a mi feladatunk, hogy elbíráljuk tudós-e, szélhámos, vagy egyszerűen csak hírnévre vágyó kalandornő. Mindenesetre egy biztos: eddig valóban ő a világ legcslnosabb felfedezője, s ha nekünk ezt nem hiszik el, kérem tekintsék meg képünket. (fenyves)
