Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-25 / 13. szám
A füleki vezetőkkel az összetartó szálakról beszélünk, amelyek fő tényezője az együttes életképességének. — Ez több jelentős és sok apró-cseprő dolgon múlik — kezdi boncolgatni Takács János, aki már jó néhány éve lelke a tánccsoprtnak s jelenleg a vezetője. — Elsősorban alapszabályzatot dolgoztunk ki, amely minden tagra kötelező. Különben pontossági versenyben is vagyunk — mutat egy táblázatot. Év végén 'értékeljük maijd a versenyt és a legjobbak értékes ajándékokat kapnak. Ez lenne minden? — Á legfontosabb annak a művészi ágnak a szeretető, amelyben az egyes tagok tevékenykednek. Emellett az apró figyelmességek sem lebecsülendők. Születésnapon és névnapon néhány szál virág... De a szomorúságban is összetartunk. Persze, ott vagyunk akkor is, ha valamelyik tagunk házasságot köt — iderül fel az arca. — Olyan táncot ropunk, hogy sokáig megemlegeti. Fonás tánc A PALÓC -együttes is ott lesz Gombaszög. ’A helységnév hallatára sokak gondolata száll a festői 'környezet felé, ahol évek óta (július első napjaiban szárnyal a dal és Dél- Slzlovákia tánccsoportjai és 'neves vendégegyüttesek ropják a táncot. Ebben az 'évben július 10—11-én kerül sor a legjobb népművészeti együttesek színpompás találkozójára. A nagyszerűnek Ígérkező műsort kiváló magyarországi művészek közreműködése és a IBihari-együttes vendégszereplése gazdagítja majd'. A hazai együttesek már hónapok óta lázasan készülődnek erre, a népművészet egyik legkiemelkedőbb ünnepélyére. A füleki Palóc-együttes még a tél folyamán megkezdte a felkészülést és az utóbbi időben ia különböző körzeti, járási rendezvényeken szerepeltek főpróbaként a nagy találkozóra. Két új tánccal Gombaszögön A fülekle'k lényegében tavaly határozták el, hogy Palóc-együttes néven szerepelnek, s olyan gárdát kovácsolnak össze, amely méltón képviseli az ipolyvidékiek népművészetét. Mintegy batvanan kezdtek el tevékenykedni az ének-, tánc- és zeneszámokban. Rajrnan Károly, Takács János szakvezetők és még néhány lelkes szervező tevékenységének az lett a*z eredménye, hogy már tavaly 15 esetben önálló műsorral tudták szórakoztatni a sokezernyi közönséget. Műsorukat, amelyben öt (népi tánc, énekcsoport, szólók- és zenekari számok szerepeltek, népi balladaszerű összekötő szöveg kötött egy csokorba. Most újabb három tánccal gazdagodott a műsoruk, amelyből kettőt a Vasvári verbunkost és az Ugrós leánytáncöt Gombaszögön is bemutatják. Az összetartó erő Népi 'együttesek egész sora alakult az utóbbi évtizedben. Legtöbb közülük szalmaláng-jellegű volt és egykettőre szétesett. A füleki CSEMADOK énekkara próbál Prandl és Spécii felvétele Közös kirándulások? ... — A gombaszögi szereplés után egy hét nyaralásra készülünk Poöuvadlóra — veszi át a szót Ko'zsár kultúrtárs. — Az anyagiakkal hogy állnak? — Saját bevételünk nem elég az együttes fenntartására. 'Sokba ikerül a népviselet, s bár a zenészek lelkesek, elvárják, hogy ia nagyobb fellépéseket honoráljuk. Szerencse, hogy az utóbibi időben jelentős anyagi segítséget kaptunk a CSEMADOK központtól. Terveik — Elsősorban Gombaszögön és a 'különböző ünnepélyeken szeretnénk jól szerepelni. A jövőben részt akarunk venni déli szomszédainknál, Parádfürdőn, az évről évre megrendezésre kerülő palóc-napokon s jövőre esetleg nálunk is hasonlót C7&niö7hi TŰTH DEZSŐ Két szobor Az egyik ott áll a komáromi Európa szálló előtti parkban. Nem régen áll ott, a város nagy ünnepén, április 30-án, a felszabadulás 20. évfordulóján leplezték le. Ott voltam, mikor a fiatal Cvengrosová szobrászművésznő pompás alkotásáról lehullott a lepel és a délutáni nap fényében vakító csillogással tűnt elő a nagyon érdekes technikával készült, kalapált, alumíniumlapokból összehegesztett figura: egy határozott pillantása, bátorságot, erőt sugárzó szovjet tengerészgyalogos szobra. Állt a napfényben, sokszáz ember szemetüzében, amelyben az új, először látott feletti meglepetés, a mű iránti csodálat és a húsz év előtt történtek emlékezete nyomán az öröm és a köszönet egyvelege kavargott. Ott állt a Komárom város felszabadításáért harcoló katona . . . Akkor nekem egy másik katona és egy másik szobor jutott az eszembe. Egy másik férfi, aki sokkal-sokkal előbb, de ugyancsak igaz ügyért, ugyancsak a város szabadságáért vívott hősies harcokat. A város nem hálátlan. Nagy fiainak, hőseinek, soha nem habozott emléket állítani. Klapka György szobra is ott állt az egyik téren és most, hogy a még félig jelennek méltó módon ilyen szép új szoborral áldoztunk, fájni, hiányozni kezdett nekem az a másik szobor, mely már régen nincs a helyén. Pedig ott lehetne, a két szobor között nincs ellentmondás, a jelent teljesebbé teszi a múlt. A régi szobor visszaállításának elvi akadályai nincsenek, éppen Zibrita elvtársnővel, a járási párttitkárral beszéltünk erről. Hogy a város 700 éves fennállásának évfordulójára visszakerül-e a szobor a helyére, ez most már főként anyagi kérdés — mondta. — Tud-e a városi tanács költségvetéséből megfelelő összeget biztosítani a Klapka emlékmű visszaállításának költségeire. Hiszem, azonban mégsem csupán anyagiakon múlik ez, hanem a városi tanács jóindulatán, komoly akarásán, azon, hogy szívügyévé teszi-e valóban azt, ami a lakosság zömének szívügye. Szép lenne, ha ősszel, a 700 éves évfordulón a komáromiak két szobor lábához rakhatnák le a forró hála és a kegyelet hervadhatatlan virágait Ordódy Katalin MANCI NÉNI, a jóbarát Bocsásson meg Manci néni, hogy — néninek szólítom. Önkéntelenül is átveszem a tizenhat-tizenhétévesek szójárását, pedig saját szememmel látom: néniről szó sincs. Csinos, fiatalos alakú asszonnyal állok szemben. Mi szél hozott ide? Nos, a fiatalok — füleki CSEMADOK-os legények és lányok — között annyit hallottam emlegetni: Manci néni így, Manci néni úgy. Ki ez a Manci néni? Felkerestem. Manci néni — Kónyáné. A CSEMADOK füleki szervezete titkárának a felesége, a CSEMADOK helyiségeinek gondnoka. Akkor zavarom meg, amikor éppen a vasárnapi ebédhez tisztítja a kacsát. Sűrű bocsánatkérésekkel kezdődik hát az ismeretség. Többet tud némely fiatal titkairól, legbensőbb érzelmeiről, mint sok felületes szülő. Hogyan lehetséges ez? Nem is olyan bonyolult a magyarázat. Manci néni „idegen", nem tilthat és nem engedélyezhet, csak tanácsolhat, saját véleményét mondhatja el. Tanácsa nem kötelező, csak éppen „bogarat ültet" a fiatalok fejébe. S így a Manci nénivel folytatott őszinte j beszélgetés után a probléma feletti töprengésben már ez a felnőtt vélemény is szerepet játszik, és igen gyakran kedvezően befolyásolja a fiatal ember döntését. A megoldás látszólag így a fiatal embernek saját fejéből született, maga jött rá mit tegyen, felfedezett valamit. S ennek a serdülőknél kötelezőbb érvénye van, mint a legszigorúbb tilalomnak vagy utasításnak. Persze, Manci néni nem szakképzett pszichológus és nem tart igényt nevelői babérokra. О egyszerűen jó ember. Tapasztalt, jó megfigyelő képessége van. De nézzük, hogyan gyümölcsözteti ezeket a képességeit. A füleki Palóc Együttes a nagyteremben próbál. Az egyik táncos a szünetben limonádéért jön a konyhába, ahol Manci néninél ilyesmi — sőt, nápolyi és kávé is — kapható. Fizet, de nem mozdul. Manci néni már látja, valami nyomja a bögyét, leülteti, beszédbe elegyedik vele. — Micsoda gavallér vagy te? .A múltkor egyedül hagytad hazamenni Jankát . . . — Hát merjem elkísérni? — ragyog fel a fiú arca. — Nincsen abban semmi rossz, fiam, ha hazahísérea De nem nevet majd ki? — Dehogy nevet ki, arra vár, hogy megszólalj végre — segít Manci néni a nagy probléma megoldásában, mert a Jankával folytatott hasonló beszélgetésből már jól tudje mi a helyzet. — Az ilyen félénk természetű fiún segíthet az ember. Aki pedig „nagyfiúnak“ képzeli magát, azt fékezni kell egy kicsit. — Persze nemcsak szerelem van a világon. Rengeteg problémájuk van ám a fiataloknak. A tizenhét évesek szeretik másnak mutatni magukat, mint amilyenek. Igyekszem mindig valahogy elültetni fejükbe a „bogarat", hogy nem a nagyképűség, a dicsekvés teszi nagy fiúkká őket, hanem csak az, amit valóban megtettek. Ez talán a legfontosabb. Olvasásra, művelődésre buzdítja fiatal barátait: — Elvégre hogyan akarsz udvarolni annak a tanítónőnek, fiam, ha még szókincsed sincs. Van lehetőséged, miért nem tanulsz? Sok a kételyük. Nem tudják még, így jó, amit tesznek, vagy amúgy. 30—40 fiatal fordul meg majd minden nap a füleki CSEMADOK-ban. Az egyiket a mestere összeszidta a hanyagságáért — az ilyet nemcsak vigasztalni kell, hanem hanyagságából is kigyógyítani. Itt a hamutartó, fiam, ezt tanuld meg már végre. Aztán csodálkozol, ha ... A másikon látszik, kifelé áll a rúdja eddigi társaságából, egyre nagyképúbb lesz. Hm, új társaságod van? Biztosan nem rossz fiúk, ha te barátkozol velük . . . Biztosak lehetünk benne, hogy új barátaira ezentúl kritikusabb szemmel néz majd az a fiú. Miért mondta anyu, hogy ráérek még? Jó a twiszt, vagy rossz? — Ezernyi rejtély, bizonytalanság. Nem lehet mindet megválaszolni, de meg lehet mondani, hogyan kell nézni a dolgokat, a tapasztaltabb ember szempontját is a mérlegre kell tenni. S így összezördült barátok békülnek ki ebben a konyhában, rossz társaságtól térítenek vissza itt legényeket, csiszolódnak, formálódnak a fiatal emberek . . . Odakünn nyílik az ajtó, idebenn berreg az automata csengő. Fehér köpenyes, csinos arcú, vékony leányka jön a szemközti fodrászatból valami apróságért. Maradna, szeretne még mondani valamit . . . Megelőzöm a távozásban. Maradjon a két barátnő egyedül. Hálás pillantás a fekete szempárból a köszönet számomra . . . Hazafelé menet eszembe jut: sok szülő is átvehetné Manci néni „módszerét". Sok ilyen Manci nénire lenne szükségünk mindenütt, ahol fiatalok vannak. Mert a legtöbb fiatalnak nem kell ám sok ahhoz, hogy a helyes, ésszerű utat válassza bonyolult problémákkal teli tizenhét évében. Leggyakrabban csak egy bizalmi emberre, egy felnőtt, tapasztalt jóbarátra van szüksége, aki nem parancsol, „csak" gondolkodásra készteti a fiatal fejet — és észrevétlenül a jó „bogarát" ülteti bele. VILCSEK GÉZA
