Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 2. szám
(ße&m/neZ, A FIATALOK ЩЯ HÁZI MUNKA Spáőil felvétele Ifjú Antal József, gépésztechnikus, Füzesabony Szerintem a házi munka nem lehet válóok, ha a házastársak ezen a téren kellő gyakorlattal indulnak a közös életbe. Huszonkét éves vagyok, és házasság előtt állok. Emlékszem rá, szüleim minden évben elutaztak, hogy nyári szabadságukat a Balatonnál töltsék. Ilyenkor ránk, gyermekekre maradt a ház és megkezdődött részünkre a komoly munka. Először is nyári nagytakarítást csináltunk a padlástól a pincéig és rendbe hoztuk a virágágyakat is. A főzési tudományunk is ilyenkor gyarapodott. Szüléink hazajövetelekor egyszer sem dorgáltak meg érte, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Azonban nemcsak ilyenkor, hanem mindig rendben kellett tartanunk a ruhánkat és ott kellett segítenünk a háztartásban, ahol éppen szükség volt rá. Tizennégy éves voltam, amikor elkerültem otthonról a kollégiumba. Nem dicsekvésképpen mondom, de tudtam mosni, vasalni, sőt könnyebb ételeket is megfőztem. Nem szégyelltem ezt a többi fiú előtt. Ügy gondolom, ha megnősülök is csak hasznát látom ennek a tudásomnak. A férjeknek arra kell gondolniuk, hogy ha segítenek feleségüknek, mindkettőjüknek több idejük marad a tanulásra, szórakozásra. Walkó Endréné, Bratislava: Hat éves fiam szemrehányó hangja zavart meg főzés közben: — édesanya, te csak a lányokat szereted, hogy csak ők segíthetnek neked? Es itt ennél a pontnál követi el sok anya talán a nevelés legnagyobb hibáját, azzal, hogy ügyetlen, de mindenben segíteni akaró gyermekét játszani küldi azzal a megjegyzéssel, dolgozhatsz még az életben eleget. A gyermek részére még a munka is játék, könnyen megszokja és később éppen úgy nem felejti el a holmiját rendbe rakni, mint ahogy nem felejt el ebédelni, vagy mosakodni. A példamutatás is nagyon lényeges dolog a gyermek munkára nevelésében. Ha mi jókedvvel, szívesen végezzük mindennapi munkánkat, gyermekeink is azt teszik. A mai gépesített háztartásban jó beosztással jut idő a pihenésre, szórakozásra, a nevelésre is. Tizennyolc éve vezetem a háztartást, ma már nyolc tagú család részére, de soha, egyetlen pillanatra sem éreztem ezt a munkát tehernek. Tíz évvel ezelőtt együtt varrtam kislányaimmal a babaruhát, ma saját ruháinkat varrjuk együtt. Amit itt leírtam, csak kis része annak, amit mondani szeretnék, talán még csak annyit, hogy az édesanyák felelősek gyermekeik boldogságáért. Ha túlzott majomszeretetből nem végzünk el helyettük minden munkát, nem lesznek boldogtalanok saját otthonukban sem. Gy. I. — Egy boldog fiatalasszony: Tizennyolc éves koromban mentem férjhez és csak fél év múlva leszek húsz éves. Falun születtem, de városon dolgoztam. Jártam moziba, táncolni, színházba. Egyszóval kihasználtam a szórakozási lehetőségeket. Egy csinos és kedves fiú, meg egy modern, berendezett lakás volt az álmom. Ügy éreztem, hogy ha megszeretek egy ilyen fiút és lakásunk is lesz, boldog leszek. Tizennyolc éves koromban valóban megismertem és megszerettem egy fiút. De falusi fiút, aki a szövetkezetben dolgozik és ráadásul az anyósnál található a megálmodott lakás, sajnos, csak egy négyszer ötös szoba képében. Mégis, boldog voltam, hogy a felesége lehettem. Szüleimtől kaptam szoba — ebédlő, — konyhabútort. Néhány darab kivételével itt találhatók az egyetlen szobánkban. Anyósommal nem vagyok nagyon jóban. Külön főzünk, s nehezen találok mellette helyet magamnak. A férjem katona, én a kertészetben dolgozom. Reggel fél öttől este tízig talpon vagyok. De még nem jutott eszembe, hogy el kellene válnom a férjemtől, mert nem vagyok olyan kényelemben, mint lánykoromban. A boldogság nem a semmittevésen alapszik, hanem a munkánkon, igyekezetünkön, erőnkön és kitartásunkon. En sem tudtam főzni, amikor férjhez mentem, de megtanultam. Még a férjemet is megtanítottam, pedig az anyja mellett nem volt könnyű rábírni, hogy neki is segítenie kell. De ha szeretünk valakit, akkor szép szóval, kedvességgel is célt érhetünk. Szerintem az a modern nő, aki jóban-rosszban kitart férje mellett, nem a válást tartja az egyedüli megöl dásnak. A CONSUL Brnóban a Nemzetközi Vásár idején minden esztendőben egy másik érdekes esemény is lezajlik: Nemzetközi gépíróverseny. A verseny első díját, már szinte hagyományosan, Bozena Vokurková, a Csehszlovák Hírszolgálati Iroda prágai munkatársnője vitte el. Idén új csehszlovák rekorddal győzött: 30 perc alatt 16 376-szor, vagyis 1 perc alatt átlag 545,9-szer ütötte le a billentyűket. A négytagú gépíró-csoport első díját is csehszlovák versenyzők szerezték meg. Sikereiket a kitűnő, Consul márkájú, hazai gyártmányú írógépen érték el. A brnói Jan Sverma üzem szerelőcsarnokában a számtalan kis csavarból, pléhdarabból és alkatrészből naponta 160 írógép készül. Valamennyi gép — mégha a billentyűzet a magyar, orosz, Jengyei, angol, francia, görög vagy éppen a perui ábécé betűiből áll is — a világszerte ismert Consul nevet viseli. 1959 májusában az üzem 10 női doljó kezekben van gozója elhatározta, hogy versenybe lép a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért. Határtalan lelkesedés fűtötte az asszonyokat, hogy vállalásaikat ne csak az üzemben, de otthon, magánéletükben is maradéktalanul teljesítsék. Elhatározásuk azonban otthon nem talált megértésre. A férjek talán attól tartottak, hogy feleségük munkasikerei után csorba esik a tekintélyükön. Nem egy férj jelentette ki kereken: nem tűri, hogy felesége munkaversenybe álljon, végezze csak úgy a munkáját, mint eddig, és lássa el rendesen a háztartást. Az asszonyok szándékát mégsem lehetett meghiúsítani. Elsősorban azon igyekeztek, hogy minél jobban megismerjék és segítsék egymást. Amikor Ruzena megbetegedett, Valéria elment hozzá és kimosta a család szennyes ruháit, más alkalommal gyengélkedő munkatársnőjük helyett elvégezték a karácsonyi ünnepek előtti takarítást, sütést, főzést, hogy a család semmiben se szenvedjen hiányt. Lassan a férjek magatartásában is változás állott be. És egy napon Valéria férje elkérte a brigád feljegyzéseit, hogy a tapasztalatok alapján, üzemükben, a férfiak körében is megalakítsa a „Szocialista munkabrigád“ címért versenyző csoportot. A gondosan ápolt szobanövényekkel barátságossá, otthonossá varázsolt műhely-Azt is írd meg, hogy sok szeretettel várjuk . . . Moszkvába, Marszejcv elvtársnak írják a levelet a nevét viselő brigád tagjai Bozena Vokurková, a Csehszlovák Hírszolgálati Iroda prágai munkatársa, a nemzetközi gépíróversenyek többszörös győztese Jarmila Sléglová felvételei ben a brigád további sorsa felől érdeklődünk az asszonyoktól. A munkaverseny tartama alatt a brigád valamennyi tagja szakmai továbbképzésben vett részt és megszerezte az oklevelet. Sőt Vera, a legfiatalabb közöttük, elvégezte az ipariskolát is. Persze tanulmányi téren is sokat segítettek egymásnak. A „Szocialista munkabrigád“ címet 1961 májusában nyerték el. De ezután sem tétlenkedtek. Először levélileg vették fel más üzemek kollektíváival a kapcsolatot, majd később személyes tapasztalatcserére is sor került. Az asszonyok az ifjúságról sem feledkeztek meg. Az üzem szerelőcsarnokában sok fiatal dolgozik. Pártfogásukba vették, jótanáccsal látták el őket és rövidesen megszervezték az ifjúsági brigádot is, amelynek vezetője Frantisefe Ambroz lett. A termelő munka folyamán sok probléma merül fel, sok javaslat hangzik el, ezt mind közösen beszélik meg a mesterekkel és Helenkával, az üzemi bizottság elnökével. A brigádok nem egyszer maradnak ott munkaidő után az üzemben, hogy valamelyik műhelyrészlegnek segítségére legyenek a felhalmozódott, sürgős munka elvégzésében. Ma az üzemben három szocialista munkabrigád működik. . . Kettőt már bemutattunk olvasóinknak: Strízová elvtársnő brigádját és az ifjúsági brigádot. És a harmadik? Tudjuk, róluk is írni kellene, de csak ismétlésbe bocsátkoznánk, hiszen minden szó, amit Ruzena Strízová munkacsoportjáról írtunk, rájuk is vonatkozik. Talán csak annyit említsünk még meg, hogy Jasová elvtársnő brigádja A. P. Mareszjev elvtárs nevét viseli. 1961 óta gyakran hord levelet a posta Mareszjev elvtárs és a brigád tagjai között. Az asszonyok lázas türelmetlenséggel várják Mareszjev elvtárs legközelebbi csehszlovákiai látogatását, aki megígérte, itt-tartózkodása alkalmával személyesen is eljön a nevét viselő brigád tagjai közé. A munkaidő már lejárt, de a brigádtagok még együtt vannak. Ma Bratislavába, az MDZ üzembe írják a levelet, Jozka Krajcovicová brigádjának, hogy néhány baráti szó kíséretében az új év tapasztalatairól is hírt adjanak. IVAN KUNC
