Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-30 / 9. szám
«шиш Marbellábcm, — ahol fean-Paul Belmondoval forgatja .Egy szép nyári reggel“ című filmjét — találkozunk Geraldinnal, aki maga is valaki akar lenni, nemcsak a híres Chaplin lánya. Geraldine szűk szárú nadrágot, csizmát, blúzt és hiskabátot viselt. Csak a szempilláját festi. Az interjú franciául folyik, Geraldine tökéletesen beszéli ezt a nyelvet. Az anyanyelve angol és egész jól beszél spanyolul. Itt-ott rágyújt egy cigarettára (elárulja, hogy édesapja előtt sosem dohányzik, mert sem ő, sem édesanyja nem dohányoznak). Orson Welles így nyilatkozott róla: .Kimondott bohócfeje van, olyan, amilyet még sosem láttam.“ S valóban, arca rendkívül kifejezésteljes. — Geraldine, mit szeret jobban, filmezni vagy táncolni? — A táncot részesítem előnyben, mert a színpadon közelebb érzem magam a közönséghez. Hozzáteszem azonban, hogy szívesen filmezek, habár borzasztóan félek a felvevő géptől. (Geraldine kollégái és a technikusok, akik együtt dolgoznak vele, biztosítanak arról, hogy a legtermészetesebben mozog a felvevőgép előtt.) — Maga egy nagy művész lánya . . Befolyásolja az a művészi légkör, amelyben édesapja mellett él? — Egyáltalán nem. Olyan nevelésben részesültem, mint bármely fiatal lány: zongora- és klasszikus táncórákat vettem. Apám egy gyerekét sem buzdította arra, hogy művészi pályára lépjen. — Úgy hallottuk, édesapja ellenezte, hogy filmszínésznő legyen. — О ez nem felel meg a valóságnak. A véleményét akkor tudom majd Bűvészmutatványra tanítja kedvenc lovát meg, ha először meglát engem a vásznon. — A film bemutatója Párizsban lesz. Meghívja édesapját? — Bevallom, nagyon félek a kritikájától. De azért remélem, hívás nélkül is eljön. — Hogyan vélekedik édesapjáról mint művészről? — Meggyőződésem, hogy Charlie Chaplin a legnagyobb színész, aki valaha is a film terén működött. Megnevetteti vagy könnyekre fakasztja az embereket, ami nem mindenkinek sikerül. — Magának milyen filmek tetszenek? Megnevezne néhányat? — Például a „Carmen Jones“ és „Viridiana“. — A Holdfény című film zenéjét édesapja szerezte. Mi a véleménye róla, mint zeneszerzőről? — Apám kitűnő zongorista, habár a kottát nem ismeri. Csak leül a zongorához és így is képes zenét komponálni. — Geraldine, maga most húsz éves. Milyen zenét szeret? — Zenerajongó vagyok és bevallom, minden keresetemet lemezekre költőm. De — ha csodálkozik is rajta — a klasszikus zenét szeretem. A balett-Ш Geraldine egyszerű és szorgalmas kislány zenét nem kedvelem. Kedvenc zeneszerzőm Stravinszky. A „Yeah-yeah“ zenével nem tudok mit kezdeni. De szeretem a népi zenét, főleg a Flamenco-t és a fota-t. Számomra a gitár a hangszerek királynője, különösen a klasszikus zenében. Egészen bolondja vagyok Andrea Segovianak. Fiatal kora ellenére igen sokat utazott. Melyik a kedvenc városa? — London. Párizs talán szebb, de Londonnak van egy rendkívüli jellegzetessége. Imádok ködben a Themze partján sétálni. — Amióta a .Cendrillon“ balettben szerepelt, a párizsi és londoni társaság igen megkedvelte. Örömet szerez ez magának? — Nem szeretek elegánsan öltözködni, előnybe helyezem az egyszerű dolgokat. Egy hete lakunk ugyanabban a szállodában, de ugye nem látott egyszer sem nadrág és csizma nélkül. És nem azért öltözöm így, mert itt filmezünk — Párizsban ugyanígy járok. — Elárulna valamit a szívügyeiről? Több tisztelővel kapcsolatban emlegették . . . Geraldine rám nevet, elnyomja a cigarettáját és elszalad — mert mindennek ellenére kislány maradt A Sevcsenko sugárúttól már csak rövid séta az út a Sevcsenlí^Tiúzeumig. Mindjárt a bejáratnál fehér márványból készült szobor áll. Gyermekét féltőn ölelő, fiatal anya. Menekülni kész, védekezésre is elszánt arc, erős karok. Katyerina. Sevcsenko költeményének hőse. A termekben a nagy ukrán költő és forradalmár kéziratai, festményei. Széke, ecsetjei, festő-állványa, a szimbólummá nőtt koboz, amelyen a jobbágy-élet keservein siránkozó népdalokat tanulta játszani, hogy végül egy egész nemzet, a szabadságra vágyó ukrán nép kobzosa, dalnoka legyen. — Nekünk ő olyan, mint nektek Petőfi — mondja halkan kísérőm. és Kosziján, Izsakevics, Trokimenko festményei után eljutunk az utolsó termekig. A költő halotti maszkja, a temetését ábrázoló képek. Végül egy hatalmas Sevcsenko-arckép. Pionírok készítették mezei virágok apró, különböző színű szirmából rengeteg szorgalommal és türelemmel. Faliszőnyegek, szőttesek, korsók, tányérok, rajzok, ládák és térítők: az ukrán népművészet alkotásai. Egyszerű emberek keze munkája, akiket arra ihletett a csodálat és szeretet, hogy megörökítsék költőjük alakját. De nemcsak itt, a múzeumban, hanem a városban mindenütt, a legkülönfélébb vonatkozásban találkozik az ember Sevcsenko nevével, amelyet a nemzeti hagyományokat kegyelettel ápoló kijeviek szívesen adományoznak pionírcsoportoknak, énekkaroknak, utcáknak, tereknek és a színházaknak is. Tajira, az Ukrajna egyik szerkesztője — csinos és kedves fiatalasszony a Sevcsenko színházba, Kijev opera és balett-színházába hívott, s elsorolta, hányféle hely és intézmény viseli itt a költő nevét. Csak vacsorát ad a családnak, átöltözik és értem jön a szállodába — ígérte. Tanácstalanul várakoztam: nem tudtam, mit csináljak a cipőmmel. Az utcán csupa csizmás nő, nylon háló cipővel senkinél; vajon mit viselnek itt a színházban? Lesz, ami lesz, megkockáztatom a nylon táskát. Tajira szintén csizmában érkezett. Nézem, csak kézitáska van nála. No, majd meglátjuk, mi lesz a színházban. Elindultam én is a csizmában. Hát a ruhatárban lekerül Tajiráról a kabát, kinyitja a kézitáskát: benne egy elegáns, tűsarkú cipőcske. A csizmát finoman átnyújtja a ruhatárosnak, aki számot ad és a kabát alá, a cipős polcra leteszi a csizmát. Én szívesen követem példáját, hiszen ilyen egyszerűen és kitűnően sikerül megoldani mindent: Ez a titka tehát, hogy a kijevi nők az utcán sem fáznak és színházban, szórakozóhelyen is elegánsak. Most már kezdődhet az előadás! A Lakmét látjuk. Tajira szerint másodrendű szereposztásban. Szerintem kitűnő zenekarral, kulturált, tiszta han-ÉSZAK gyermekei Finnország 337 000 km* területével nagyobb, mint Olaszország, Anglia vagy az NSZK. Lakosainak a száma mindössze 4 600 000. Az „ezer tó országának“ is nevezték, s lám rá kellett jönnöm, bogy az ezrest meg kell hatvankétszerezni, s a nagy felület hetven százalékát erdők borítják, további nyolc százalék pedig a vizek birodalma. Ez a föld 1154-től 1809-ig svéd fennhatóság alatt állt, majd 1917-ig, amikor a lenini nemzetiségi politika elveinek értelmében elnyerte önállóságát, a cári Oroszország egyik főhercegsége volt. A lakosság mintegy 93 százaléka finnül, a többi svédül beszélő állampolgár. Repülőgépünk, amely Berlinben és Koppenhágában rövidebb-hosszabb pihenőt tartott, a késő esti órákban ért velünk földet Helsinki repülőterén. A fényárban úszó városból akkor sokat nem láttunk, s reggel a hatalmas állomásépület felé haladva, egy-egy pillantást vetettünk a parlament, a városháza, a nemzeti színház, majd a nagytemplom felé, amely a finn főváros legkiemelkedőbb épülete és kupoláival a római Szent Péter bazilikára emlékeztet. A gyorsvonatban, amelyik Tamperébe vitt bennünket, csak helyjeggyel lehet helyet biztosítani, s így természetesen mindannyian ültünk. A hó, a nyírfák és az egymástól elég távol eső házak fehérsége szinte végtelen fehér lepel benyomását keltette, amelyre az ébredő nap sugarai rózsaszín selymet borítottak. Tamperébe, ebbe a 140 000 lakosú ipari gócpontba érve, 25 fokos hideg fogadott bennünket és ha kissé enyhült is, hűséges kísérőnk maradt a hét folyamán. A járdákon nyomát sem találtuk a hónak. Meglepett, hogy a városban nem volt villamosközlekedés. Finnországban sok a vízierőmű, aránylag olcsón állítják elő az áramot, s így talán gazdaságosabb lenne a villamosok alkalmazása, viszont nagy helyet foglalnának el. Helyettük 27 autóbuszvonal hálózza be a várost. A kipufogókból egyszer sem láttam koromfekete, az ismert bűzt terjesztő, s a levegőt olyannyira szennyező füstöt szállni. Annak ellenére, hogy Finnországnak nincs saját naftatermelése, az autóbuszokat tiszta benzinnel látják el. Ezek budapesti gyorsasággal száguldanak a széles utcákon és csupán jeladásra állnak meg, mind a leszállók, mind a felszállók kívánságára. Amerre utunk vezetett, a belváros szinte kizárólag modern házait mutogatta. A múlt századból megmaradt faházak, a finn vidék jellegzetességei szerényen meghúzódtak a mellékutcákban és a külvárosok felé. Üzlet, üzlet mellett. A fő-A szauna intim sarka
