Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-02 / 7. szám
О GYERMEKEKRŐL A nevelés alapja a család ф ф 'íu > ф м ф XJ ß Ьц cd Ж О A gyermeknevelésben vitathatatlanul nagy feladat hárul az iskolára, mégis a nevelés alapját a család, az otthon képezi. A Äülök, a mindennapi élet folyamán figyelemmel kísérik gyermekeik fejlődését és tetteikkel, szavaikkal, egyúttal nevelik is a szerdülő emberpalántákat. Sok szülő nem elégszik meg azzal, amit a nevelés terén saját erejéből nyújtani tud gyermekének. Meghallgatja a rádióban, televízióban elhangzó, — nevelésről szóló előadásokat és rendszeresen elolvassa a napilapokban közzétett, a nevelés problémáival foglalkozó útmutatásokat, hogy gyermekének minél többet nyújthasson. De, sajnos találkozunk olyan szülővel is, aki kereken kijelenti: engem könyvek és előadások nélkül is jól neveltek, nem fontos, hogy másoktól tanuljam meg, hogyan kell gyereket nevelni. Az ilyen nézet ma már elavult. Társadalmunkban a család helyzete is megváltozott és ezáltal igényesebbé vált a gyermeknevelés. A szülők természetesen szívesen emlékeznek vissza gyermekkorukra, még akkor is, ha az nem volt mindig örömteli. Hiszen az idők folyamán a nehézségeket elfelejti az ember, és csak a szép, derűs, boldog mozzanatok maradnak meg emlékezetében. De, ha a 30—40 éves szülők aprólékosabban boncolgatják gyermekkoruk idejét, észre kell venniük, hogy azóta, a társadalom fejlődése folytán, a gyermeknevelés terén is nagy lépést tettünk meg. A múltban igen sok családban már a serdülő gyermek is kenyérkeresetre kényszerült, mert az apa csekély jövedelme nem fedezte a család szükségleteit. Ma, a serdülők munkára nevelésénél nem az anyagi érdekre, hanem a munka iránti helyes viszony kialakítására, az embefl munka helyes értékelésére törekszünk. A gyermek értelmifejlődésével arányosan igényei is nőnek. A huszadik s?ázad gyermeke játékszereit is maga válogatja meg. Nem elégszik meg azzaf a fából faragott puskával, kukoricaháncsból, vagy rongyból készített babával — ami még szüleinek örömet okozott. Száguldó vonatok, robogó játékautók, járó babák után áhítozik. A szülők, mert módjukban áll, teljesítik gyermekeik kívánságát. — Ha nekem- nem volt, legalább neki legyen — mondogatják, magyarázzák ismerőseiknek. örülünk annak, hogy gyermekeinknek többet nyújthatunk, mint amennyit magunk kaptunk, de ne feledjük el megmagyarázni a gyermeknek, hogy minden játékszerért, ajándéktárgyért a szülőknek fáradozniok kell. Tanulja meg a gyermek szülei munkáján keresztül értékelni az ajándékba kapott játékot. Gyermekeinket szerénységre, szorgalomra, szófogadásra neveljük, mindent megadunk nekik és mégis nem egyszer tapasztaljuk, hogy gyermekünk elégedetlen, sőt egyes esetekben cinikus hajlamai vannak. — Mennyire másképpen éltünk a mi időnkben — siránkozik ilyenkor sok szülő. — Ha az apám eltiltott valamit, szólni se mertünk róla többet, és mégis menynyire tiszteltük. Mennyire tudtunk örülni minden kicsiségnek. De a mai gyereknek semmi sem elég! A nevelést nem lehet leegyszerűsíteni. A nevelés igényes és nehéz feladat. Minden gyermek más-más természetű, mindegyikkel másképpen kell foglalkozni. A gyermek egyénisége az iskola, a család és az egész társadalom hatására formálódik, csiszolódik. Elsajátítja szülei, barátai, környezete szokásait, jó tulajdonságait, de észreveszi a roszszat, a hiányosságokat is, mert a gyermek megfigyelőképessége igen jó. és éppen ez az, ami arra kényszerít bennünket, felnőtteket, hogy mielőtt gyermekeink viselkedésére panaszkodnánk, feltárnánk rossz tulajdonságait, tegyünk fel önmagunknak néhány kérdést. Munkánkkal és viselkedésünkkel kiérdemeljük-e gyermekeink tiszteletét? Szerények vagyunk-e? Nem vezérli-e minden tettünket elsősorban az anyagi érdek? Hogyan viselkedünk idős szüléinkkel szemben? Egyenesen és becsületesen járjuk-e az élet útját? Ha ezekre a kérdésekre nyíltan és őszintén válaszolunk önmagunknak és úgy látjuk, nem tértünk le a helyes útról, akkor a nevelés terén eleget teszünk szülői kötelességünknek és a gyermek viselkedésében felmerülő hibák okát a családon kívül kell keresni. A helyes gyermeknevelés további igen fontos tényezője, az olyan családi légkör kialakítása, ahol a család minden egyes tagja jól érzi magát. Ahol a szülők gyermekeik előtt vagy esetleg velük együtt vitatják meg a felmerülő problémákat, meghallgatják egymás panaszát, örülnek egymás sikereinek, boldogságának és tanáccsal látják el gyermekeiket, ha szükségük van rá. Mert kihez is forduljon a gyermek tanácsért, ha nem a szülőhöz? Gyermekeiknek érezniök kell azt is, hogy a szülők mindig igazságosan ítélkeznek felettük. Ha kiérdemli' a gyermek, ne sajnáljuk tőle a dicséretet, de feddjük is meg, ha rászolgál, mert csak így alakulhat ki bizalmas, jó viszony a szülő és gyermeke között. A békés családi kört, ahol kölcsönös megértés uralkodik, semmilyen iskola, ifjúsági klub, érdekkör nem helyettesítheti. Az élet göröngyös utain elsősorban a család, a szülők segíthetik át gyermekeiket és nevelhetnek öntudatos, hasznos polgárokat szocialista társadalmunk számára. MARIA BRENÖlCOVÄ docens A CSECSEMŐ ÉS A NAPFÉNY A csecsemőnek éppen úgy, mint a felnőttnek, egészsége fenntartására szüksége van a nap gyógyító sugarainak áldásos hatására. A napfény serkenti fejlődését, erősíti csontjait, a fertőző betegségekkel szemben ellenállóvá teszi. A csecsemő bőre azonban jóval napérzékenyebb a felnőtténél. Érthető tehát, hogy a napozást még körültekintőbben, óvatosabban és .fokozatosan kell végezni. Nem szabad a csecsemőnek sem lehűlnie, sem napégést, sem napszúrást szenvednie. Csak láztalan, teljesen egészséges csecsemőt szabad napoztatni. A napozás _csak szabadban végezhető. A csecsemő napozását a harmadik hó végén kezdhetjük, amikor a gyermek már élénken mozog. A csecsemőt fokozatosan kell a napozáshoz szoktatni; a besugárzott bőrfelületet és a napozási időtartamot egyaránt lassan emeljük. Hajas fejbőrt sohasem szabad közvetlen napfénynek kitenni; kis főkötővel takarjuk be a csecsemő fejét. Legelőször a csecsemőt felöltöztetve, nyitott ablaknál hagyjuk rugdalózni rövid ideig, anélkül, hogy nap érné. Ezután a szabadba visszük levegőztetni, hogy a friss levegőt megszokja, de még napra nem tesszük. Nyáron legjobb, ha nagyobb fa lombárnyéka alá visszük, ahol szórt napsugarak érik, de tűző sugarak nincsenek. Nyáron reggel vagy korán délelőtt napoztassuk, amikor a napsugár a legkellemesebb. A forró, tűző napot mindig kerüljük. Eleinte a csecsemő arcát 1—2 percig, következő napon 1 — 1 perccel tovább szoktassuk a napsugarakhoz, egészen 7—10 percig. Ezután az egyik, majd a másik karját, később az alsó végtagot ugyanígy fokozatosan napoztassuk; végül a törzs is sorra kerül. Meztelenül mindig csak orvosi tanácsra napoztassunk, 20—30 percnél több ideig nem tanácsos napon hagyni a csecsemőt. Télen bátrabban napoztathatjuk a csecsemő arcát, mert a napsütés úgyis bágyadt. Havas napsütésben a visszaverődő sugarak már erősíthetik a naphatást. A kora tavaszi nap, bár még nem nagyon meleg, de könnyen napégést okozhat. A gyermek bőrének lassan kell lebarnulnia. Hirtelen és erős vörösödésnek nem szabad fellépnie. Szőke, vörös hajú gyermeket napfürdő előtt krémmel vagy olajjal kenjük be. Ha a gyermek izgatott vagy aluszékony, vigyük árnyékba. Napozó csecsemőt sohasem szabad felügyelet nélkül hagyni. A napfürdő idejére készítsünk ki italt és többször itassuk meg a gyermeket. VESZÉLYBEN A SZÍV! Az utolsó évek folyamán orvosok és laikusok körében egyaránt sok új orvoskifejezést hallunk,- A leggyakrabban emlegetettek közé tartozik a szív-infarktus. A szív-infarktust szívrepedésként szoktuk betegeinknek magyarázni. S valóban, ez a fogalom fejezi ki legjobban a betegség lényegét. Mint tudjuk, minden sejtnek vérre van szüksége ahhoz, hogy éljen. Az erek szállítják a szívből a vért minden egyes sejthez. Ezek az ú. n. koszorúerek körülfonják az egész szívet s a szívsejtekhez eljuttatják az összes szükséges anyagot. Ha a koszorúerek megszűkülnek (pl. érelmeszesedés) vagy teljesen eldugulnak (pl. thrombosis) a szívnek egy része nem kapja meg az élethez szükséges anyagokat. Ebben az esetben a szívizomzat egy része átmenetileg elhal, mintha megrepedne, s a szív természetesen nem tudja munkáját tökéletesen ellátni, aminek komoly következményei lehetnek. Sajnos, amíg 1952-ben az orvosi kongresszusokon a szakorvosok érdekességként említették a 40 évnél fiatalabb infarktusos pácienseket, ma már az ilyen fiatal betegek mindennapos esetté váltak. Hasonló a helyzet a nők és férfiak megbetegedésének arányában is. Régebben az a nő, aki szív-infarktust kapott, ritkaságnak számított. Ma már a nők között is gyakori ez a betegség s a férfiak „fölénye“ egészen minimális. A betegek többnyire már évekkel előbb magas vérnyomásban szenvednek. De sok olyan páciens van, aki szív-infarktus alkalmából először keresi fel az orvost. Az ilyen betegek esetleg régebbi szívfájdalmakra emlékeznek vissza, melyeknek nem tulajdonítottak jelentőséget. Egyszerre azonban egy éles, különös fájdalom jelentkezik a szív környékén, a beteg azonnal leül, esetleg lefekszik, ilyen fájdalma még sohasem volt. A homlokon verejtékcseppek ütnek ki, a fehérneműje átnedvesedik. A beteg fájdalmai nem szűnnek, 20—30 percig is eltartanak. A hideg borogatások csak pár percre csillapítják a fájdalmat, de végleges enyhülést csak az orvos injekciója ad. A szív körüli fájdalom tehát az infarktus legfontosabb jele. Nem minden szívfájdalom jelent azonban infarktust. A szívtáji fájdalom leggyakoribb oka — s főleg fiatal és középkorú nőknél — a szívidegesség, amely többnyire valamilyen izgalom folytán lép fel, majd utána elmúlik. Ha a szívfájdalom azonban valódi infarktust jelent, a beteget minél előbb kórházba kell szállítani. Itt aztán az elektrokardiogram képe pontosan megmutatja a szívizmon az infarktus helyét. Gyógyításában a legfőbb feladat a beteg teljes nyugalmának biztosítása. Legalább 4—5 hétig mozdulatlanul kell feküdnie, bár ma már több híres kardiológus nem ragaszkodik szigorúan ehhez a gyógymódhoz. A beteg először egy-egy órát ülhet a karosszékben esetleg sétálgathat a kórház folyosóján. Még 3 — 4 hónap múlva is a nap egy részét fekve kell töltenie. A beteg csak akkor térhet vissza eredeti munkahelyére, ha egy évig nem végez kimondottan nehéz testi munkát vagy ha nem tölt be komoly felelősséggel járó vezető állást. A nőknél megakadályozzuk a további terhességet és a nemi életben óvatosságra és mértékletességre intjük őket. A fekvésen kívül fájdalomcsillapító és nyugtató gyógyszereket kap, óvjuk az izgalomtól, rossz hírtől. Mindent meg kell tennünk, hogy a beteg szíve minél kevesebbet dolgozzon, hogy meggyorsítsuk a szívsejtek felgyógyulását. A fürdőkben történő (Sliaé, Podébrady) utókezelés nagyon hasznos. A szénsavas fürdők meggyorsítják a vérkeringést s felfrissítik a sok fekvésben meggyötört pácienst. A szív-infarktus komoly betegség. A beteg helye a kórházban van. Ma már azonban minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy a beteget átvezessük ezen az életveszélyes szakaszon, s arra is, hogy idővel visszatérhessen munkakörébe. DR. HILVERTH TAMÄS 13
