Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-02 / 7. szám
Kabáth Gabi és Svarba Ferenc fgy riport folytatása , December volt, amikor arra jártunk, és Nagy Lászlótól a lévai színjátszók tevékeny rendezőjétől megkérdeztük, miért maradtak el a múlt évben Komáromból? A jól ismert és sokat kifejező kézlegyintést kaptuk feleletül, amit tapasztalatainkból kiindulva, rögtön meg is fejtünk. — Mivel a Csárdáskirálynővel nem lehet eljutni oda... — Nagy elvtárs csak a tekintetével válaszol, de azután mégis hozzáteszi: — Hatvanszor játszottuk . . . Anna Frankot ötször .. . Hát igen, a számok beszélnek, nem is feszegetjük tovább ezt a fájó pontot, fogvacogva a színpad felé fordulunk, ahol Tabi László: „Esküvő“ című vígjátékának ismétlőpróbái folynak. Esküvő itt, esküvő ott . . . Esküvő mindenütt! Zselízen azt mondták: — Kell a komoly darab ■ után a változatosság, Rimaszombaton még annyit se mondhattak, mert ott az „Esküvőt’, a „Nadrág" előzte meg. Szerencsére a lévaiak felismerték a darab valódi értékét és azzal egyidejűleg Candoni Luigi, olasz drámaíró „Szombat esti vágy“ című drámáját is betanulták, sőt azóta bizonyára a bemutató előadáson is sikeresen túljutottak. Minden város életéhez szervesen hozzátartozik a kulturális mynka. Lelkesíti, fűti mindazokat, akik azzal foglalkoznak. Léván erre a belső tűzre szükség van, legalább is télvíz idején, amikor a fűtetlen teremben új bemutatóra készülődnek. Mi is dideregtünk, amíg ott ültünk, hát még mikor hírül vettük, hogy a színházterem átfűtése minden alkalommal kétszázhatvan koronába kerül és sokáig tart a bemelegítése. Előfordult, hogy a nyitrai színtársulat emiatt dolgavégezetlen fordult vissza, sőt a komáromi Területi Színház le is mondta a téli időszakra eső vendégszereplését. Hiába biztattuk magunkat és a színjátszókat, hogy Déryné korában bizony rosszabbul is volt. . . azt a választ kaptuk, hogy akkoriban még nem léteztek központilag fűtött kultúrotthonok. Sándor Károlytól, az Irodalmi Színpad vezetőjétől reméltünk ezután vigasztalást. Benne nem is csalódtunk. — Megünnepeltük mi is a Madáchévfordulót. Most újabb összeállításon dolgozunk. Húsz év lesz a címe, és az utolsó húsz esztendő történetéből merítjük a tartalmát is., Minden, ami a színpadon elhangzik, a húszévesek látószögéből nézve. Azon keresztül vetül vissza múlt, jelen, jövő, amely a mi részünkre bizakodás. Ezt mondania sem kell, mert eszünkbe jut, hogy a múlt évi, Juhász Gyula költészetéből összeállított műsorukkal — mellyel Komáromban is szerepeltek — már hitet tettek fiatalságuk mellett. Tervek? Elképzelések? —- Tóth Ká rolytól, a népművelési osztály vezetőjétől, a Csemadok járási titkárságának elnökségi tagjától vesszük a választ. — Népi akadémiákat rendezünk és mezőgazdasági politikai és ökonómiai előadásokat. „Szülők akadémiája" címen rendezvényeket tartunk. Az elmúlt évben, azaz 1964-ben összesen 86 előadásunk volt, mintegy 1826 hallgató számára, s ezért a kiértékeléskor a legjobbak köze sorakoztunk. Beszélgetés közben pillantásunk a fényképes falitáblára téved. — A lévai Csemadok életéből — hirdeti egy felirat. Az üveges szekrényből egy ezüst kupa is előkerül és „fényesen“ tanúskodik a színjátszók múltjáról, munkájáról. Hát igen! Hideg, fűtetlen terem, de forró belső láz! Itt a tavasz, reméljük a belső tűz közben nem hunyt ki, hanem lobog és melegít Léván a fűtőtest helyett is. DAVID TERÉZ Esküvé itt... Esküvé ott. .. Esküvé mindenütt A telefonnál Mészáros Zoltán Nagy László rendez R. Kedro felvételei A „Pygmalion“'ból készült somos Agnes (Második rész) Julie negyvennyolc szörnyű órája 1956. január 3-án megkezdődtek a próbák. De hat nap után jött a katasztrófa!'... Kiderült, hogy Julie Andrews, bár kitűnően táncol és énekel, színészi képességek dolgában nem kimondottan „first-class“, első osztályú. Nem az adottságai hiányoztak, hanem a színpadi rutin. A társaság a fejét fogta és valami csodára várt. S a „csoda“ el Is érkezett. Moss Hart, a rendező személyében! Ez a magánéletben kedves, szelíd, joviális bácsi, „kezelésbe vette“ Julle-t és negyvennyolc órás expressz színi-iskolát három nap alatt végigjárta New York összes állatkereskedését. A negyedik napon Lerner kis ünnepségre hívta össze a társulatot. Formás beszédet mondott, majd egy furcsa formájú csomagot nyújtott át ajándékként a meglepett Rex Harrisonnak. A csomag tartalma pedig nem volt más, mint egy kitömött, valódi pingvin! Harrison jót kacagott az ötleten, s másnap otthon hagyta a kis könyvecskét. Szent volt a béke! Riadó a fürdőkádban A New York-i Broadway Íratlan sza-Egy kép Pascal Gábor 1938-ban készített „Pygmalion“ filmváltozatából. Higgins professzor szerepét Leslie Howard, a virágáruslányt pedig Wendy Hiller alakította. nyitott számára. Mondatról mondatra, szóról szóra, szótagról szőtagra, újra és újra átvette vele a szöveget. Üvöltött, mint egy rabszolgahajcsár, s nem hatották meg őt Julie őszinte, keserves könnyei sem! Julie sírógörcsöt kapott, Moss Hart nem engedett. Julie elájult, Moss Hart fellocsolta, s folytatta vele a munkát. Voltaképpen nem tett mást Julievel, mint a darabban Higgins profeszszor Elizával. És az eredmény Itt sem maradt el... Amikor hétfőn reggel Julie megjelent a próbán, Rex Harrison hirtelen megállt a szövegmondásban, rábámult és így kiáltott: — Úgy látszik, maga mégiscsak színésznő, Julie! A pingvin-probléma Moss Hart már a próbák kezdetén csúnyán összeveszett Rex Harrisonnal. A viszály oka egy szerény könyvecske volt, amelyet a férfi főhős állandóan a zsebében hordozott, unosuntalan elővett. Belelapozott, rá hivatkozott. Ez a könyv egy úgynevezett Pingvin-kiadású „Pygmalion“ volt, s Rex Harrison, vele született precizitásával és aggályoskodásával, buzgó hittel védte Shaw minden szavát, kitételét, még a vesszőket, pontokat is. — Shaw-t nem szabad meghamisítani! — ez volt a csatakiáltása, Moss Hart pedig válaszul becsapta maga mögött az ajtót. Lerner úgy érezte, cselekednie kell, másképp a viszály a munka rovására megy. A harmadik próbahét után titokzatos útra küldte titkárnőjét, aki bályai szerint, egyetlen új darabot sem mutatnak be vidéki elő-premier nélkül. A „My fair lady“ elő-premlerjére New Havenben került sor. A vasárnapra hirdetett bemutató előtt Rex Harrison bejelentette Levin-nek: nem vállalja az előadást félkész darabbal, hiszen a nézőtéren ott ülnek majd az elő-premierek hiénái, a New York-i kritikusok is. Tegyék át a bemutató időpontját hétfőre.,. Levin beleegyezett, de amikor vasárnap délután a színház igazgatójával közölte elhatározásukat, az rendőrséggel, bírósággal fenyegetőzött. Alig néhány órával a kezdés kitűzött időponja előtt nem lehet az előadást lemondani, mert a nézők szétverik a színházat! Együtt szaladtak Harrisonhoz, aki — mikor meghallotta érveiket — csak ennyit mondott: — Rendben öregem, akkor játszunk! Könnyű volt ezt mondani, de annál nehezebb megvalósítani. Az összes többi szereplő, a technikai személyzet, szerte a városban élvezte a szabadnap örömeit. Elkezdődött a riadózás! Telefonon hívták össze az embereket a moziból, a szállodából, kocsival szedték össze őket az éttermekből, a fodrásztól. Volt, akit a fürdőkádból húztak ki! Az előadás jóval később kezdődött, de a nézősereg nem vett észre semmit, mert Moss Hart a függöny elé lépett és szellemes előadást tartott a darab születésének mozgalmas történetéről. Amikor pedig néhány perccel éjfél után elhangzottak az utolsó szavak, dörgő tapsvihar indította el a világsiker útján a „My fair lady“-t!
