Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 1. szám

Különös iskola К * E P E К A N A G Y V I L ЛГ A G В r О L Gyermekek, és már gyer­mekeik vannak! A Német Szövetségi Köztársaság­ban minden századik is­koláslánynak kis csecse­mőt kell ellátnia. Tizen­hat, tizenhét, sőt egyesek közülük csak tizennégy­­tizenöt évesek, de az első koktélparty-kaland ifjúi dacból elkövetett első félrelépés túlkorai anya­ságot eredményezett, ami­nek akkor látták követ­kezményét, amikor ma­gukra hagyatva sorsuk­kal, kénytelenek voltak az iskolát elhagyni. Hamburgban egy aggo­dalmat keltő statisztika NYOLCÉVES ZENE­SZERZŐ „NÖ“ készült el, mely kimutat­ta, hogy 1961-ben a ti­zenhat éven aluli iskola­­köteles leányok közüj 1 törvényes és 7 házassá­gon kívüli gyermeket szült. A tizenhatévesek csoportjában 36 a tör­vénytelen és 8 a törvé­nyes, a tizenhat éven fe­lülieknél pedig 203 a tör­vénytelen és 326 a törvé­nyes gyermek! A rendszeres iskolalá­togatástól való eltiltás csökkenti e fiatal anyák későbbi foglalkoztatási esélyeit, pedig nagy sziik ségük van reá. Hogy mi­nél előbb szolid egzisz­tenciát teremtsenek ne­kik, a hamburgi iskola­hatóságok úgy látszik ta­láltak kiutat a pedagó­giai dilemmából. A „jó remények iskolá­ja“ speciális iskola: átse­gíti a kiskorú anyákat a szülés előtti nehéz időn, és azután megkönnyíti nekik a szakiskolákban való elhelyezkedést. 30 000 tizennnégy — tizennyolc éves hamburgi diáklány­ból már 560 van ebben az iskolában, de nem a felső-, közép- és szakisko­lákra érvényes tanterv szerint tanulnak, hanem mindenek előtt az anyai kötelesség ellátását sajá­títják el. Egy fecske nem csinál nyarat! Egy kanári nem csinál ta­vaszt! Vagy lehet, hogy mégis tetsze­ni fog és tavaszi divat lesz ebbál a paróka-kreációból. Londonban legalábbis erre számítanak, külön­ben már ez is műszálból készült fehér, zöld és sárga díszítésű. Amikor hat éves volt, így nyilatkozott róla a moszkvai Konzervatórium elméleti és zeneszerzés tani tanszékének profesz­­szora: Kitűnően zonguráz­­za Chopin, Grieg, Haydn darabjait és . . . raját mü­veit A szóbanforgó zene szerző most nyolcéves. A moszkvai Konzervató­rium központi zeneisko­lájának második osztályos tanulója. Külsőre olyan mint a legtöbb moszkvai kislány, kissé dundi, nagy szőke haját copfba fonja anyukája. Tánya Fegykina eddig harminc dalt komponált. Keringőket, nucturnese­­ket, fugákat, prelúdiumo­kat, fantáziákat. Sok da­lát szentelte az űrhajó­soknak. Ihletét olykor a költészetből meríti. Mi­után az iskolában a lá­nyoknak felolvasta Maja­kovszkij egyik költemé­nyét, néhány napra rá megzenésítette. Darabjait énekkarok is éneklik, ő maga szerepel a rádió­ban, televízióban. Családjában zenei lég­kör övezi. Tánya a nyol­cadik, legkisebb gyermek. Hat nővére és egy fivére van. Mindegyik muzsikál. Natasa zeneiskolát vég­zett s Tanyán kívül még hárman tanultak zeneis­kolában. Otthon gyakran felzeng a családi kama­razenekar, vagy a családi kórus. Tanyát a tanulás­ban nem akadályozza a muzsikálás. — Akkor érzem jól ma­gam, ha zenét szerzek. És jobban is tanulok. Szeretnék most operát ír­ni, lesz benne nyitány, áriák, táncok. S a kedves librettista bácsik — korához illően — egy mese alapján ír­nak neki szövegkönyvet. A CSODAKONYHÁBAN Leningrád. Poljusztrovói sugárút. A Néva partjától nem messze modern, magas, szi­gorú vonalú épület emelkedik. Aranybetűk hirdetik a fekete üvegen: „Pollmerizációs Műanyagok Tudományos Kutatóintézete“. Itt készítik a csodálatos polimerek receptjét, Itt kísérletezik ki azokat a különféle mű­anyagokat, amelyekből hasznos tárgyak, házalkatrészek, motorcsónakok, játékok készülnek. Anna Golubeva, az intézet tudományos vezetője bemutatta az új műanyagokat, köz­tük a polistirolt, amelynek fő előnye az, hogy igen tartós és olcsó, a gyártása vi­szonylag egyszerű. — Elméletileg minden egyszerűnek tűnt — magyarázta Golubeva. — A stlrolnak a kaucsukkal s a többi komponensserblzto­­sltania kell az anyag tartósságát. A gyakor­latban a dolog mégsem volt ilyen könnyű. Kísérlet kísérletet követett, sok-sok poli­mert tanulmányoztunk, bizony, kudarcaink is voltak. De milyen nagyszerű volt, mikor végre elkészültek az első minták. A siker­nek valamennyien örültünk. Az első szemcsék... Itt sorakoznak a la­boratóriumi szekrényben, az ugyanebből a műanyagból készült, de különböző színű árucikkekkel együtt. Sok-sok ilyen áru van: hűtőberendezések alkatrésze, borítólemezek, kádak, mosdók, gyermekjátékok. Nagyjelentőségflek az úgynevezett poli­­vinilacetát műanyagok, köztük a polivinil alkohol. Értékes tulajdonságaik révén való­sággal pótolhatatlanok egyes iparágakban: kiválóan alkalmasak bőr ragasztására, nem szőtt fonalak kidolgozására, átlátszó hár­tyák meg vérpótló, sokk elleni oldatok ké­szítésére. S még egy fontos alkalmazási területük: polivinil alkoholból készül a jövő műanyaga, az olcsó és tartós szintetikus szál, a vlnol is. — Most a polivinil alkohol felhasználá­sának új útjait kutatjuk — mondja Golu­beva. Az Intézetben folyó szakadatlan útkereső kutatómunka eredményeként új meg új, csodálatos anyagok születnek. Nemrégen a hírneves Lenin-díjas professzor, Szemjon Hecsinasvili klinikáján is láttam egy kis dobozt a következő felirattal: „Készült a Polimerízációs Műanyagok Tudományos Ku­tatóintézetének előírása szerint.“ Egy mik­roszkóppal összekötött speciális lencsén át figyelhettem a műtétet, amelynek révén egy asszony visszanyerte hallását. A professzor egy vékony horoggal kiemelte a beteg hal­­lócsontocskát, s apró fehér rudacskát illesz­tett a helyére. A beteg hirtelen megszólalt: — Drága professzor, ne beszéljen olyan hangosan. Kitűnően hallok. A professzor elmosolyodott: hiszen a mű­tőben csak suttogva beszél. A műtét után a professzor megmutatta a dobozt. A műanyag mikroszkőplkus darabkája csodát tett: visszaadta az asszony hallását. — Milyen új műanyagokat várhatunk a közeljövőben az intézettől? — kérdezte Golubevát. — Ez még a mi titkunk — válaszolta félig komolyan, félig tréfásan. — Valamit azonban mégis elárulok ... Képzeljen el egy kényelmes lakást. A műanyag-panelek mint­ha csak diófából vagy tölgyfából készültek volna. A padló, az ablakkeretek, az ajtók könnyű, de tartós és szép műanyagból van­nak. A széles ablakok törhetetlen, fagy­álló, s főként ragyogóan átlátszó plexiüveg­ből. A konyhában polietilén, polipropilén edények. Női szemmel nézve a legörvende­­tesebb a konyhaasztal oldalába beépített műanyag tűzhely. Magas frekvenciájú áram fűti majd, alig helyezte rá az ember a ser­penyőt, a sült már el is készült. Felesleges a nyugtalankodás, a beefsteak nem ég oda, a serpenyőt különleges műanyagból készült, rendkívül vékony hártya fedi. S mintegy nem remélve, hogy mindezt el is hiszem, hozzáteszi: — S ez nem Is a jövő, sok mindent ki­dolgoztunk már. No és a jövő? — Talán maradjon még valami a mi tit­kunk is, legalább a következő riportig — válaszolja e csodálatos „boszorkánykonyha“ gazdasszonya. N. ZIKOV Kedves Olvasóink! A legszebb ajándék, amely egész éven át tart, — ha Ismerőseinek, rokonainak, a család nőtagjainak megrendeli a „Dolgozó Nő“ című képes lapot, amely minden modern asszony, anya és leány lapja. Olvassa és terjessze! Lapunk ebben az évben nagyobb formátumban és több színnel jelenik meg. Muzikális pillánál. Tánya Fegykina, a nyolcéves kom­ponista MEGRENDELŐLAP 196 ... év...................................hé 1-töl megrendelem a Dolgozó Nő c. képes céthetl lapot. Az esedékes előfizetési díjat (Vi évre 4,60, félévre 9,10, igész évre 18,20 Kés) a nyugtával jelentkező postásnál fizetem. Név Város, község 196 év kér. emelet utca ajtó. hó szám Az előfizető aláírása

Next

/
Oldalképek
Tartalom