Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-06 / 5. szám
„Az ügyészségi és bírósági szervek feladata rendszerünk védelme, a szocialista törvényesség megőrzése, harc a lakosság biztonságát, a szocialista tulajdont veszélyeztető és a szocialista együttélés szabályait megsértő elemek ellen!“ (A XII. pártkongresszus határozatából) A határozat megvalósításában a hivatásos jogászokon kívül nagy szerepük van a népbíróknak is, akik az emberek közti nevelő munkával a bűnperek megelőzéséhez és a bírósági tárgyalásokon az igazságos ítélethez járulnak hozzá. KÉT MUNKAKÖRBEN Már csak a félig lebontott épület mutatja a városi népkönyvtár régi helyét. Az új könyvtárat nem volt nehéz megtalálnunk. Felnőttek és gyermekek vitték és hozták a hétvégi olvasnivalót. A város központjától kissé távoleső, kívülről nem a legjobb benyomást keltő épület ez. Azonban a kellemesen fűtött helyiségek, az ízléses berendezés, a gondosan elrendezett könyvek, a vezetőnő barátságos mosolya megváltoztatta első benyomásunkat. Beülve az olvasóterembe, megfigyeltük a könyvtár életét és a könyvtárosnő munkáját. Az asztaloknál főleg diákok ülnek, olvasnak, vagy sakkpárbajt vívnak, körülvéve néhány szurkolóval. A kisebbek társasjátékkal szórakoznak. Sötét ruhás, idős néni lép a kölcsönző terembe. — Valami olvasnivalót szeretnék vinni. A férjemnek útleírás félét, nekem is adjon valami jót... Petrek Mária, a könyvtárosnő udvariasan hellyel kínálja a könyvtár egyik olvasóját, majd néhány könyvet tesz elé. — „Hanzelka és Zikmund“ legutóbbi útleírása bizonyára megfelel Miska bácsinak. Magának pedig félretettem Jókai „Aranyember“-ét, amit oly régóta keresett. A búcsúzáskor látni, hogy a néni elégedett. Most egy 13 év körüli fiú érdeklődik rádió-technikai szakkönyv iránt... Ott a másik teremben a technikai könyvek polcán legfelül találod meg. Ugyanis tegnap kaptunk új könyveket. A tranzisztoros rádió készítésének leírása is megvan. Nem azt akarsz csinálni? Az olvasók jönnek, mennek. Gyermekek, ifjak, felnőttek váltják egymást. Petreknénak mindenkihez van néhány kedves szava, lápasztalt könyvtáros, tudja kinek milyen könyvet javasolhat, mert ismeri az embereket. Nemcsak mint könyvtáros, hanem mint népbíró is, hiszen már jónéhány éve tagja a járási népbíróságnak. — Nem is tudom, melyik munkaköröm érdekel jobban. Hiszen mindkettőnek megvan a saját fontossága. Az elmúlt évben sokszor hívtak meg különböző tárgyalásokra. Eleinte a polgári ügyeket tárgyaló tanácsba, később pedig a büntető ügyibe helyeztek át. Igaz, itt változatosabb a munkánk, az ember figyelmét jobban leköti és az egyes esetek bizony nagyon elgondolkoztatók. Legjobban a fiatal korúak bűnözése rendít meg. A napokban került a bíróság elé H. Lajos 19 éves ógyallai lakos. Kiskora óta ismerem. Özvegy édesanyja a legnagyobb szeretettel, dédelgetéssel nevelte, hisz ő volt minden reménye. Megadott neki mindent, talán többet is, mint kellett volna. Mi lett ennek az eredménye? Huligán társaságba került. Kisebb kihágások, később motorkerékpárlopás, majd bírósági tárgyalás és börtön — mondja megrendülve. — Amikor a megtört, szenvedő anyát láttam, eszembe jutott az én 3 gyermekem, főleg a fiam, aki maholnap 16 éves lesz. Az anya helyzetébe képzeltem magam, és a fiamat láttam a fiú helyében. Átsuhant az agyamon, hogy vajon megteszek-e mindent, hogy gyermekeim ne jussanak hasonló sorsra. Nem elég a túláradó szeretet és gondoskodás... A bizalom mellett fontos a gyermek állandó ellenőrzése. Tudnom kell mindig, hová jár és kik a barátai... Hány és hány esetben a jó gyermeket is elrontja a rossz — Szívesebben látom őket a könyvtárban, mint a bíróságon — mondja Petrek Mária környezet. Ilyenkor sokszor ellentétbe kerülök saját magammal. Az anyai érzés a fiatal korúak felmentését kívánja, a józan ész pedig mást mond... Talán éppen ez teszi őt alkalmassá arra, hogy jó népbíró legyen. A józan ész szavát összevetve nemes emberi érzésekkel ítélkezik gondatlan szülők, felelőtlen gyermekek, emberi nemtörődömség felett. — Az ifjúság helyes neveléséért felelős az egész társadalom — folytatja. Mindannyian. Csupán így oldhatjuk meg, hogy a népbírónak kevesebb legyen a dolguk. Szívesebben látom fiataljainkat a könyvtárunkban, ha egy-egy könyvről tartunk vitaestet, mint a tárgyalásokon. Ezért is gondoskodom arról, hogy sok jó könyvet olvassanak, hogy az új könyvtárba úgy jöjjenek, mintha hazamennének. Mert a jó könyv jóra nevel. És ez az, amit én akarok. Szlovák Magda „EGYSZER VAN EGY ÉVBEN NŐNAP" A napokban véletlenül kezembe került barátnőm levele, amit tavaly a nőnap után irt nekem. Mivel ritkán találkozunk, levélben számolunk be egymás életéről, munkájáról, családjáról. Most az egyszer panaszkodott „Az ünnepély befejezése után siettem haza a munkából, hogy ünnepi vacsorával, tiszta lakással várjam haza Ferit. A gyermekeim, Palkó és Péter izgatottan ugrottak nyakamba, összecsókoltak és hóvirágcsokrokkal kedveskedtek. — Anyuci, kapsz dm tőlünk ma még szebb ajándékot is. Apuka veszi meg és hozza haza. Neki adtuk oda az összegyűjtött pénzünket — árulja el titkukat a kisebbik fiam. Izgatott örömmel dolgoztam tovább. Igyekeztem még szebbé, barátságosabbá tenni otthonunkat, hogy ez a nap tényleg ünnepélyes legyen. A vacsora elkészült... Rendbetettem a gyerekeket, magamat a szokottnál jobban kicsinosítottam és terített asztalnál vártuk, mikor nyílik az ajtó és lép be Feri. Az idő szaladt... a gyermekek nyugtalankodni kezdtek... Mit tehettem? Feri nélkül vacsoráztunk meg. Nehezen ment le a torkomon a falat. Időnként könny tolult a szemembe, amit igyekeztem a gyermekek előtteltitkolni. Mentegettem az apjukat. Bizonyára bent kellett maradnia az üzemben — nyugtattam őket. De láttam rajtuk, hogy fáj a kis szivük. Később eldlmosodtak... aludni mentek. És én egyedül maradtam... Lestem az órát, vártam Ferit... de hiába, nem jött. Éjfél után aggódni kezdtem érte. Csak nem történt valami baja? Fáradtságom ellenére sem tudtom elaludni. Aggódtam miatta... Gondolataimból a csengő hosszú berregése rázott fel. Feri jött haza. ittasan. — Egyszer van egy évben nőnap... nem igaz? Azt ünnepeltük. Előszűr az üzemben, azután a kávéházban, mondta alig érthetően. ,,Egyszer van egy évben nőnap,” amikor ő a munkatársaival és társnőivel ünnepel. Én meg a szokottnál többet dolgozom,várom óta gyerekekkel, a végén még rettegtem is érte. Hát érdemes volt? Másnap lehajtott fejjel járt-kelt közöttünk. Szégyellte magát. Számomra, de gondolom az ő számára is felejthetetlen lesz az 1963-as évi nőnap." Eddig a levél. Néhány nap múlva ismét nőnapot ünnepiünk. Feltételezzük, Feri már tudja, hogy az idén hol ünnepeljen. És ezt munkatársnői is megértik. —ák
