Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-21 / 4. szám

PERBE FOGJUK A FŐBŰNÖST

Ezeket a kis képeket olvasóink leveleiből állítottuk össze, melyek mint segélytkérő jelzések szállnak embertársaik felé, segítsetek! • „Kis családunkat szétdűlja a számunkra szörnnyé vált ital“. • „A mi falunkban már gyermekeknek is pálinkát adnak, hogy jobb legyen az étvágyuk“. • „Nálunk bevett szokás, hogy 15 éves koruktól kezdve a fiúk rendszeresen járjanak a korcsmába“. • „Iszik a feleségem, mit tegyek“. • „Csak egyetlenegy este volt, megszédült a fejünk az italtól, s most itt állok szégyenemmel“. • Ilyen és hasonló leveleket kap és kapott szerkesztőségünk, s mivel ez már nem magánügy, perbe fogjuk a főbűnöst.

a feleségem“

Sággal a férfi és volt valami ebben a jelenetben, ami megdöbbentette az asszonyt. Talán a gyerekek ijedt pillantása, talán a férj kegyeletes hazugsága — maga sem tudta.

— Nem lesztek ott sokáig, nemsokára értetek megyünk — mondta ígéretképpen nekik, de főleg saját magának és valóban, keményen ellenállt egy ideig a csábító mámornak. Aztán maradt minden a régiben.

— Ne a gázt nyisd ki, hanem ébredjen fel a lelkiismereted. Gondolj arra, fiatal vagy még, két fiúnk pedig arra vár, hogy meggyógyulj és hazatérhessenek, is én is erre várok. De már nem sokáig... Tudod, hogy elvonókúra is létezik, gyógykezelés... hallotta a férfi nyugodt, energikus szavait és megérezte, itt már határoznia kell... Hisz ha elég erős volna...-- Egyenesen hazamegyek — mondta még tíz órakor és az ebédnél is csak málnát rendelt. Amikor a pincérlány megkérdezte, sört parancsol-e, ráhagyta. — Csak egy kis sör — nyugtatta meg a lelkiismeretét és az intézettől való félelmét — de azért háromkor, munka után betért a másik pohárra is. A vendéglőben, az ismert vendégnek kijáró háziassággal, mindjárt rumot is felszolgáltak a sör mellé. A ~harmadiknál egyszerre úgy érezte, felszabadult az összes köteléktől, amely eddig béklyóban tartotta. — Fiatal vagyok, előttem az élet. Hisz Imre is mondta — bíztatta magát és csak amikor a társaság koccintgatni kezdett, borult keserves sírással az asztalra. — Szegény kisfiáim, hol az anyátok — sírt fel a részegek tétova keserűségével és a hideg kávé mellett felborított poharak szánakozva csendültek össze.

Két óra egy borozóban

mert fél a házinénitől, akinek szúrós szeme van. Mikor eljöttünk, a vita még tartott.

Nem kíváncsiságból tárgyaljuk a kérdést, hanem azért, hogy elítéljük azt a mindenkinek barátságot esküvő vig cimborát, az italt. Igaz, hogy jó kedvet ád, a dicsőséget szebbé festi, áthidalja a félszegséget, kellemes légkört teremt a társaságban, de mihelyst mértéktelenül isszák, meg rontja a jelent, a jövőt.

S legtöbbször a részegségnek azok isszák meg a levét, akik nem is isznak: a szülők, a gyermekek, a feleség, ártatlan embertársak, akiket sokszor megtámadnak a részegek s ez a víg cimbora megrontja a jövendő boldogságot is, az utódok egészségét.

KEDVES IFJÚ SZEMMEL NÉZŐK, KÉRJÜK VITÁIKKAL SEGÍTSENEK Gyurkáéknak, Lórándnak, Katinak, Jóskának, Irénnek jó tanácscsal, hiszen ez a tettük, úgy látszik még az első volt.

Várjuk válaszaikat, melyeket két héten belül, legkésőbb március 15-ig küldjenek be szerkesztőségünkbe, hogy módunk legyen valóban a legjobb válaszokat közzé tenni, melyeket a bratislavai kiértékelő gyűlésünkön értékes tárgyakkal jutalmazunk majd.

A színhely egy város borozója. Nincs még este, hat óra felé jár az idő.

Elromlott az autónk, már egy órája itt ülünk. Négy fiatal ember ül az egyik intim sarokban. Ilyen tájban még üres a borozó, s amikor jöttünk, a fiatalok rózsás kedvükben, zene nélkül tvisztelni kezdtek. Megmosolyogtuk őket. Lám, milyenek is a fiatalok, magukban is elszórakoznak. Később azonban rájöttünk, hogy nem a fiatalságuk, hanem az egymás után felhajtott féldeci rumos feketék voltak jókedvük indító okai. Beszédük egyhamar szabaddá, hangossá vált s könnyen kitalálhattuk, hogy diákköri ismerősök találkoztak össze. Az egyik férfi már nős volt, mert a lányok gyakran felkiáltottak: „mit szól majd a feleséged." De látszólag egyikük sem törődött a másikkal, bármit is szólt volna az. Mert alkoholtól homályosan csillogó tekintetük tétován siklott egymáson és egy-egy hosszabb „kirándulás” jelezte, hogy már a legvadabb csókok sem elégítik ki az alkoholtól felcsigázott érzéseket. Két órát vártunk mindössze egy borozóban. Úgy lehet, a négy fiatal sem töltött többet ott három óránál, hiszen már szedelőzködni kezdtek, mikor mi jöttünk.De mit jelenthet ez a négy óra a négy fiatal számára. — Talán Kati felmegy Lóránd lakására, mert úgyis lekéste a vonatot. Házasság lesz belőle? Vajon milyen? Vagy más következményei? Lehet, hogy csak egy vad emlék, amit felidézni is szégyellnek majd. Jóska is lekéste a buszt, pedig fiatal feleségének megígérte, hogy hazamegy. Irén ugyan helyben lakik, albérletben, de, még részeg fejjel sem Ígérte, hogy feljöhet,