Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-16 / 23. szám
10щ t ** Nelly Vancher Zananiri — egyiptomi származású írónő, észak-afrikai útjáról visszatérve, a „La Revue du Libán“ hasábjain az afrikai nők helyzeről számol be. A nők egyenjogúsága Marokkóban. Beszélhetünk-e a nők egyenjogúságáról akkor, amikor az idegent, Marokkóba érkezésekor, legnagyobb meglepetésére lefátyolozott nők fogadják? A „djellabah“, ez a földig érő csuklyás ruha, tetőtől-talpig betakarja a többnyire igen csinos marokkói nőket. Csak a fátyol mögül elővillanó mélytüzű szemek sejtetik, milyen csinos külsőt takar ez az előnytelen viselet. Vidéken, a Rif és Atlasz hegységek környékén az asszonyok már fátyol nélkül, csinos, tarka ruhákban végzik a földeken munkájukat és szövik a tartós vásznat, amelyből sátoraikat készítik. . A fátyolviselés teljes megszüntetésének legnagyobb akadálya az analfabetizmus. Ameddig a marokkói asszonyok között ily nagy számú írástudatlan nő él, addig egyenjogúságukért sem tudnak harcolni és továbbra is béketűrően viselik majd a djellabahot. A 25 évesnél fiatalabbak már a szociális és kulturális tuniszi asszonyok esőin «s egészségügyi fölmunkát végeznek Az észak-afrikai nők és az| Minden anya célja: ne légyen többé boldogtalan gyermek fejlődés útjára léptek. A legtöbb fiatal lány már levetette a fátyolt, a bátrabbak főiskolára jelentkeztek és új. szabad életre készülnek fel. Jelentős számú fiatal lány látogatja a különféle tanfolyamokat, ahol gép- és gyorsírónőkké, elárusítókká képezik ki őket, A marokkói lányok közül sokan szociális gondozó nővérként veszik ki részüket a gyerekek és a munkaképtelen, elhagyatott nők gondozásából. Hassar asszony, a „Gyermek- és Nővédelmi Liga“ elnöknője tanácsára ellátogattam néhány bölcsődébe és óvodába, ahol a rosszul táplált gyermekeket ingyen látják el és egészségi és szellemi fejlődésükre is nagy súlyt fektetnek. Casablancában külön iskolát létesítettek a lányok részére, ahol a fiatal nevelőnő-jelölteket különösen a pszichológia és pedagógia vonalán készítik elő szép és nemes hivatásukra. A legtehetségesebbeket ösztöndíjjal Párizsba küldik, hogy tovább mélyítsék tudásukat és hazájukba visszatérve, mint a bölcsődék és óvodák vezetői hasznosítsák tudásukat. Algíri ellentétek. Algírban hasonló látvány fogadja az idegent, mint Marokkóban. A nők jelentős része az utcán csak „haik-