Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-02 / 22. szám
Ahogy felfelé baktattam a lépcsőn, azon tanakodtam: hová is igyekszem én voltaképpen? Bodrogiékhoz? Nem, ez nem jó. Még Mari majd megsértődik . . . Akkor talán Törőcsikékhez? Nem, ez még rosszabb, hiszen Így Gyuszi férji nimbuszán esik csorba. Hiába, ők már annyira összetartoznak, hogy csak így jár rá a megszólításra az ember nyelve: a Törőcsik-Bodrogi házaspár. Sok év lepergett már azóta, hogy aSzinmüvészetiFőiskolán találkoztak. Mindig éhes, üres zsebü, vidám diákok voltak. Csak jövőjük volt, múltjuk még semmi. Statisztálni jártak, lesték a ,.nagyokat", s álmodni sem merték, hogy néhány év múlva ők lesznek majd a budapesti fiatalok első számú kedvencei. Diák-szerelem volt.. . Színész-házasság lett. Törőcsik Mari ma a Nemzeti Színház tagja, Bodrogi Gyula a József Attila Színház mókamestere. Pályájuk állomásai között éppúgy megtalálhatók a klasszikus remekművek — a ,,Lear király" Cordéliája vagy a ,,ll. Richard" címszerepe — mint Pavel Kohout,,Harmadik nővér"-ének cserfes Petrája vagy Tennessee Williams ..Üvegfigurák" című drámájának Тот-ja, vagy egyik legkedvesebb, közös szerepük a József Attila Színházban, Jacques Duval zenés-táncos komédiája, a ,, Potyautas" . . . Filmjeik sora szinte megszámlálhatatlan. Mari nagy kiugrása: a ..Körhinta", aztán az „Édes Anna", a ,,Kölyök", közös filmjük: a ,,Házasságból elégséges", vagy Gyuszi diák-alakítása a „Hattyúdal"-ban ... De talán kár is tovább sorolni a színpadi és filmszerepeket. Bemutatni őket — úgy hiszem~— te/jesen felesleges. Inkább szuszogjuk ki magunkat a lépcsőmászásból, s csengessünk be a kis lakás ajtaján . . . '.. .... . Ez is olyan, mint a többi tánc és mégis valami más, egyszerű az egész, elfeledni nehéz, itt a diagonál..." — dúdolta Mari a ,, Potyautas" egyik slágerét, amikor beléptem. Kis pöttyös-karton zsákruhájában a pamlagon heve-Lwák-/згт& м у L w ili д м в г '/Уст részeit, mellette nyitott könyv, ölében egy kis fekete játék-kutya, elsőszámú kedvence. Mintegy csitri-lány . . . 2. Gyuszi egy karosszékben ült , kezében bugyli-bicska: faragott. — Régi hobbym már a fafaragás, — mondta. — Csendes, idegnyugtató időtöltés a mi rohanó életünkben. Színház, film, rádió, televízió, fellépések . .. Az elmúlt szezonban még új vonással is gazdagítottam ,.mesterségem címerét" : koreográfus is voltam. Magam terveztem a táncokat, s betanítottam a kollégáknak . . . 3. — Tudod mit, okosabb lesz, ha elmondjuk: hol jártunk a nyáron? — maradt továbbra is a józan realitás talaján Mari. — Nem vállaltunk semmi nyári fellépést,inkább útnak eredtünk. BebarangoltukFranciaorszdgot. . . A már szépen' félrerakott bőrönd újra előkerült. Tele volt szálloda-címkékkel, prospektusokkal, térképekkel. Lekuporodtak mellé, emlékeket idézni.. . 4. Marinak hirtelen nagyot kordult a gyomra. Délután négy óra és még nem is ebédeltek! Mari nem szeret főzni, Gyuszi néha szokott. De inkább megmaradnak a kényelmes étterem mellett. Mari eltűnt, öltözködni ment. Kisvártatva belépe*•- Ezt a ruhát még te sem láttad, Gyuszika! — illegett. Gyuszi nyelt egyet. Megint egy új ruha! De aztán legyintett, s elégedetten szemlélte csinos kis feleségét. 5. — Tudod-e, hogy nagyon szép vagy? — bókolt hevesen. — Uram, uram! Csak lassan a testtel. Elvégre már „öreg" házasok vagyunk ... — nevetett nagyot Mari ezen a spontán jeleneten. Aztán kalapokat kezdett válogatni a ruhához. . ru...*i „... ;Á1 ■ u /uoí.1 I síujiin амт jw:- Mit csináljak, vasárnap vanl — tárta szét a kezét Gyuszi.- De holnap hétfő . . . —óvatoskodott Mari.- Jó! Vegyél holnap egy új kalapot! — felelte Gyuszi, legyőzötten. Egy cuppanós homlokcsók volt érte a hála. Lementünk, s míg Gyuszi puha ronggyal a kocsit fényesítette, Mari így szólt: — Ne haragudjanak, hogy most elmegyünk, de kilyukad a gyomrunk. Ugye, ezt nem vennék szívükre! Hiszen mi is még sokszor szeretnénk találkozni barátainkkal, a ,.Dolgozó Nő" olvasóival. A filmvásznon, a budapesti színházakban, Bratislava utcáin, a Balaton partján. Nem vagyunk már egymás számára idegenek . . . Ebben a pillanatban egy csehszlovák rendszámú autócsikordult meg mellettünk. Egy noteszlap és egy ceruza nyúlt ki Mari felé,négy mosolygós arc köszöntötte a Skoda-gyertyákat szorongató Gyuszit. — Na ugye, mit mondtunk? — nevették el magukategyszerre. SOMOS ÁGNES JU V-ü> > >• a i:0 > О v c
