Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-02 / 22. szám
EGY..... 1ДГЦЦИЦ^ЦППППГГ| AKI TUDJA MIT pAKAR 10 Fél éve üldözöm. Hogy a rendező élete nagyrészét a stúdióban vagy külső felvételeknél tölti, az számomra nem ismeretlen tény. Mikor azonban a drót másik végén Vera Chytilová régen áhított hangja megszólalt és bejelentette, hogy Itáliába megy, tehát nem állhat rendelkezésemre, néhány hét után viszont azt a választ kaptam, hogy Moszkvába készül a fesztiválra és nem tud. terminust adni, meghökkentem. Most már nemcsak mint művész, hanem mint ember is érdekelni kezdett, hiszen a riporterben megsokszorozódik a kitartás, ha nehéz interjúalannyal áll szemben. Kezdtem megérteni azt a csupán férfiaknak vindikált tulajdonságot, miszerint őket csak aza nő izgatja, aki nem akar velük szóba állni. Totális támadásra szántam el magam. Egy szép, napsugaras vasárnap hajnalán — a vasárnap reggel még hajnalnak számít, főleg a művész életében — halk telefoncsengetéssel kopogtattam be Vera Chytilová prágai otthonába, remegve, hogy a rendezőnő megszid. De csoda történt! Egy kedves hang azt felelte, hogy a hét végén fogad. A repülőgép negyvenöt perc alatt elröpített Prágába, és délelőtt már becsöngettem a lakására. Mikor ajtaját kitárta, egy pillanatig némán méregettük egymást. Egy bűbájos, légiesen karcsú nő állt előttem. Bevezetett lakásába. Itt semmi sem sematikus, mint ahogy a filmjei sem azok. Tekintetem egy pilianatalatt rögzítettea modernség és a kényelem tökéletes harmóniáját, az óriási, különös kancsóban terpeszkedő, rőt faágakat, a padlón heverő párnák tompa színeit, a falon kigyószerűen kúsztatott keleti gyökér fantasztikus formáját. És aztán egy művészien elrendezett sarok asztalán kiraktam a jegyzetfüzetemet. Hogy írásom stilszerű legyen, forgatókönyv alakjában mondom el mit láttam, hallottam. ■ I. JELENET. Premier plánban Vera Chytilová. Ezen az asszonyon a legmarkánsabbak a szemei. Vibráló, mosolygó-könnyes, nagy barna szemek. ■ VÁLTOZÁS. Mint fiatal lány a brnói technikumban architektúrára készül. Azonban áttér az egyéniségének jobban megfelelő filmszakmára. A barrandovi stúdióban először mint „csapó" működik, bár közben sokkal felelősségteljesebb munkákat végeztetnek vele . . . ■ VÁGÁS. A riporter jegyez, közben fennhangon gondolkozik: Mint nőt nehezen engedik előbbrejutni ... a régi nóta . . . . . . beiratkozik a F. A. M. U. — ba (Filmművészeti főiskola), ahol nagy perspektívák nyílnak meg előtte. Szívesen emlékszik vissza diákkorára, (hirtelen feláll) — Bocsásson meg egy pillanatra, be kell feleznem kislányom ebédjét, (el) ■ II. JELEIMET (a riporter egyedül)Szóval gyermeke is van ennek a sokoldalú asszonynak? (Sietve felhasználja a szünetet és jegyzi a hallottakat). Vera Chytilová első műve a vizsgafilmje, melyet minden főiskolai növendéknek önállóan kell elkészíteni a diploma elnyerése előtt. Cime: U stropu (A plafonon. Hossza 1300 méter). Ezt a vizsgafilmet Helsinkiben a Nemzetközi Ifjúsági Találkozón kitüntetik, majd később Oberhausenben az ú. n. Club díjjal értékelik, Hágában oklevelet kap érte és a Londonban lezajlott Csehszlovák Filmhéten is díjazzák . . . ■ III. JELENET (a rendezőnő visszatér)— Nem akarja megnézni a bébit? Alszik. A riporter (örömmel szemléli a büszke anyát) — Nem, ne zavarjuk. Hallgatom, meséljen . .. . . . már a dokumentációs filmek részlegén dolgozik és itt akarja elkészíteni a Bratislavában is bemutatott Pitéi blech (Egy zsák bolha) című dokumentációs filmnek készülő alkotását, azonban ez a csoport pesszimisztikusnak találja a kitűnő szüzsét és ekkor Vera Chytilová — aki tudja mit akar — átlép a Népszerű és tudományos filmcsoporthoz, ahol Václavek igazgató bizalommal van a fiatal író — rendezőnőhöz és ateliért biztosít számára. A film . .. Riporter: A film kiválóan sikerült . . . ■PREMIER PLAN: Vera Chytilová mosolyog. . annyira sikerült, hogy kitört a borány, ami a siker egyik jele. Ezt a rövidfilmet, melynek tárgya tudvalevőleg egy vállalat patronálta internátus növendékeinek élete, minden kulissza nélkül, a helyszínen (Ezt a módszert Vera Chytilová minden filmjében felhasználja, lehetőleg színészek nélkül rendez). A forgatás végén berobog a vállalat igazgatója és parázs jelenetet rögtönöz, kijelenti nem engedi, hogy az intézetét kompromittáló film a nyilvánosság elé kerüljön. Ennek a „nagyjelenetnek" azonban megvolt a happy endje. Vera Chytilová — aki tudja mit akar — összepakolja a kész filmet és elviszi a pártbizottságra, ott leforgatja és várja az ítéletet. A Párt Központi Bizottsága megadja a kitűnő film bemutatásához az engedélyt. Ez a film megkapja a Csehszlovák Rövidfilmek Fesztiváljának I. díját! Velencében bronzérmet nyer és sok külföldi elismerő oklevelet kap. (JIV. JELENET. A háziasszony feketét, konyakot vagy teát kínál. Riporter: — Köszönöm, de én inkább a továbbiakra vagyok kíváncsi. . .. ekkor egy kész forgatókönyvet adnak Vera Chytilová kezébe Éva Bosáková sportbajnoknőről, mely egy sematikus sportfilmet eredményezett volna. De Vera Chytilovának ekkor már szava van. Csakis a saját szcenáriuma szerint hajlandó a filmet megrendezni. Megkapja a megbízást és azonnal lefoglalja az egyik, pillanat nyilag üres műtermet. Agyában már él a téma és — mert ő tudja mit akar — jelenetről jelenetre, rögtönözve megalkotja a Valami másról című filmet. ■ V. JELENET. A riporter néhány pillanatra átalakul kritikussá. Ez a nálunk is jólismert, 1963-ban készült film a maga nemében szinte tökéletes. Az író-rendezőnőnek sikerült két egymással soha nem találkozó asszony életét párhuzamosan, a maga egyhangúságában bemutatni. A filmadta lehetőségek kitűnő felhasználásával, nagyszerű vágásokkal, merevítésekkel, árnyalatokkal feltárja a bajnoknő lemondást
